2014. április 23., szerda

A magyar oktatásról Vekerdy Tamás - Éljünk úgy, mintha normális emberek lennénk


„Engem mindig is kizárólag a gyerekek érdekeltek, a felnőttek hihetetlenül untattak. Voltak felnőttek, akik minden áron hozzám akartak jönni terápiára, ezeket általában elhessegettem” – Interjú Vekerdy Tamás magyarországi gyerekpszichológussal, íróval.
vekerdy_tamas_or_b– Nemrég megjelent kötetének címe Jól szeretni. Ebből akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy rosszul is lehet szeretni. Milyen a jó szeretet?
– Vizsgáljuk meg a szerelmet Stendhal híres kristályosítási hasonlatán keresztül. Szerinte azért csalódás minden szerelem, mert kristályosítunk. Ahogy egy ágacskát tömény sós oldatba bemártunk, rácsapódnak a kristályok, s ha kiemeljük, egy gyönyörű kristályszobrot kapunk. Hasonlóképpen a szerelmes is rákristályosít a szerelmére mindent önmagából, s egy idő után csalódik, mert rájön, hogy egy ágacska van ott tulajdonképpen. Ő igazából önmagába volt szerelmes.
Jung azt mondja, hogy minden férfiben él egy anima, egy női lélekrész, s minden nőben egy animusz, férfilélekrész. Az éretlen szerelem az, amikor animánkat vetítjük a nőre, és nárcisztikusan önmagunkba vagyunk szerelmesek, olyannak látjuk a másikat, mint a mi női részünket. Ilyenkor elkerülhetetlen a csalódás, hiszen ő egy szuverén személyiség, s mihelyt ezt kinyilvánítja, nekünk csalódást okoz.
Ezzel szemben az érett szerelemben a másik ember személyiségét élvezzük, azt, hogy hasonlít hozzánk, s azt is, hogy más, mint mi vagyunk. Ilyen az érett szeretet is. Ha nekem egy bátor, erős vagy éppen bújós gyerek kell, s nem érdekel, hogy milyennek születik, mert tudom, hogy milyet akarok, akkor ez önzés, nárcizmus. Az volna az érdekes, hogy ki az, aki jött? Az egy új, ismeretlen személy, s a kérdés az, hogy őt tudom-e élvezni? Jól szeretni azt jelenti, hogy a másik szuverén individuumot élvezem, örülök neki.
Vekerdy Tamás
1935. szeptember 21-én született Budapesten. Pszichológiát oktatott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Miskolci Egyetemen. Részt vett az első magyarországi Waldorf-óvoda és iskola megszervezésében. 1991 óta a Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője. Évtizedek óta a Nők Lapja munkatársa. Mintegy két tucat könyve jelent meg, pszichológiai, pedagógiai munkák és szépirodalmi művek egyaránt: A színészi hatás eszközei – Zeami mester művei szerint; Don Juan – a csábítás iskolája; Gyerekek, óvodák, iskolák; Családom történeteiből; A pszichológus válaszol; Érzelmi biztonság stb.
– Sajnos gyakori élethelyzet, hogy a szülőt nem érdekli, milyen a gyermeke, hiszen ő úgyis tudja, hogy milyennek kell lennie, milyenné kell vállnia.
– Akkor baj van. A kérdés az, arról van-e szó, hogy legyél, aki vagy, a demokráciák alapaxiómája szerint bontsd ki individualitásodat, vagy legyél akivé én akarlak tenni, amely a diktatúrák alapaxiómája. Szülői létünkben ebbe az alaphelyzetbe botlunk bele. És igen, szülőként meg kell ismernem a gyerekemet, hogy jól tudjak vele együtt élni. Nem egyből, mert az lehetetlen, de erre törekszem.
– Nemrég Nagyváradon és Szatmárnémetiben tartott előadásán is hangsúlyozta: nem azok lesznek sikeres emberek, akik a legjobban teljesítenek az iskolában. A közvélekedés ellenben a jó iskolai teljesítményt tartja az életben való boldogulás alapjának.
– Ez nem ilyen egyszerű. Egy átlagos hivatali pályafutáshoz jó, ha az ember az iskoláit minél rendesebben végzi el. A szabálytalan emberek azonban, akár híresek, akár nem, nem normál pályafutást járnak be, én pedig kétlem, hogy az átlagos hivatali pályafutás az emberi maximum, amire törekednünk kellene. Ismerjük számtalan nagy ember életét Churcillen és Edisonon át Petőfi Sándorig és Einsteinig, akiknek különböző bajaik voltak az iskolákkal. Nem voltak igazán jó tanulók, ez azonban nem akadályozta meg őket rendkívüli intellektuális teljesítmények létrehozásában. Arról nem is beszélve, hogy nem feltétlenül az eminens diák lesz a boldog ember a későbbiekben, a kutatások fényében úgy tűnik, hogy nincs ilyen korreláció.
Az iskola a nyolcfajta intelligenciából csupán az értelmi intelligenciát osztályozza, abból is csupán a verbalitást. Ez gyerekkorban mindig gyengébb, kivéve az értelmiségiek gyerekeinek esetében, akik kisebb-nagyobb neurotizálódás árán ebben túl korán megerősödnek, ami aztán az iskolában jól jön nekik. Az iskola nyolcfajta intelligenciából egy felet osztályoz, s annak öt faktorából is csak kettőt, a lexikális memóriát és a matematikai készséget. Ezért nem csodálkozhatunk, ha az életben való boldogulás nem korrelál az iskolai beválással.
– Lehet, hogy paradigmaváltásra volna szükség annak a felismerésére, hogy a siker, a sikeres élet nem mérhető jövedelemben, szakmai előmenetelben?
– Siker az, ha viszonylag kiegyensúlyozottan tudok élni, ha kibírom önmagamat, nem leszek magamtól depressziós, a családom sem lesz tőlem, és én sem a családomtól. Ezek valódi sikerek az életben. Létezik-e egy érzelmi közeg, amely megtart minket, van-e egy ember, aki megadja nekünk a napi egy simogatást? Mi megadjuk-e valakinek a napi egy simogatást, ami nélkülözhetetlen a többé-kevésbé kiegyensúlyozott élethez? Egyáltalán kibontakozik-e az érzelmi intelligenciánk, ami nélkülözhetetlen a sikeres élethez?
– Mit tehet a szülő, ha azt tapasztalja, hogy mindaz, ami az iskolában oktatás, nevelés címszavak alatt történik, árt a gyermekének?
– Először is keresek a gyerekemnek egy olyan iskolát, amelyik nekem tetszik. Ha kell, iskolát alapítok – az Európai Unióban ugyanis az iskolaalapítás szabad –, ha kell, magántanulóvá teszem a gyerekemet több más szülővel összefogva. Támogatom a gyerekemet, cinkosa vagyok. Ha helytelen módon hétvégére leckét adnak fel neki, habozás nélkül lediktálom, vagy beírom az üzenőbe, hogy sajnos családi okból nem tudtuk megoldani, és ez igaz, ugyanis családi ok, hogy együtt kell lennünk, és jól kell éreznünk magunkat.
A házi feladat értelmetlen dolog, gyakorolni az iskolában kell, délelőtt, amikor a gyerek vércukorszintje a legmagasabb. A házi feladatról jeles kutatók mutatták ki, hogy értelmetlen, az eminens könnyedén megoldja, őt nem fejleszti, a többi diák meg lemásolja szünetben az eminenstől. Bármilyen hihetetlenül hangzik, a gyerekek motiváltak, csak nem arra, amit mi akarunk tőlük az iskolában. Csapó Benő és munkatársai lemérték, hogy a magyar gyerekek érdeklődők, de ahogy belépnek az iskolába, az érdeklődés csökken, zuhan és eltűnik.
Az iskola nem kielégíti az érdeklődést, hanem kiöli. Nem arra kíváncsi, hogy mire motivált a gyerek, hanem arra, hogy ő mit akar a fejébe tömni. Egy nagy fizikus, egyetemi tanár, aki szenvedélyből lement az általánosba és a gimnáziumba tanítani, azt mondta, a magyar iskola ítélkezési dühben szenved, nem az érdekli, hogy mit tud a gyerek, hanem az, hogy mit nem tud. Ő azt állítja, hogy az észak- és nyugat-európai iskolák arra kíváncsiak, mit tud a gyerek.
– Mi a véleménye a kritikáról mint a gyereket motiváló pedagógiai módszerről?
– A kritika nem fejleszt, a kritika öl. A kritika nem jó eszköz, az ítélkezés tartományába tartozik. Nem visz előre. Jó példa Kazinczy kritikája Berzsenyi Dániellel szemben, aki ennek hatására nem írt több verset.
– Gyakran hangsúlyozza, hogy a gyermek, a serdülő fejlődése szempontjából a legfontosabb az érzelmi biztonság. Mit ért ez alatt?
– Azt, hogy tudom, szeretnek otthon, s én is tudok szeretni, mert kialakult az érzelmi kommunikációra való képességem. Sokat játszottam szabadon, sok mesét hallgattam, az iskolában pedig rengeteg művészettel foglalkoztam. Négyszáz évvel ezelőtt a rendkívül szigorú magyar iskolák – jezsuiták, kálvinisták, piaristák – rengeteg időt töltöttek iskoladrámák írásával, díszletezésével, kosztümözésével, előadásával, s emellett még volt iskolai énekkaruk, zenekaruk, retorikai önképzőkörük.
Ma már tudományosan bebizonyított, hogy a művészet fejleszti a szociális készségeket és az érzelmi intelligenciát, az iskolákból mégis eltűnnek a művészetek. Amit ott művelünk, az nem művészet még akkor sem, ha megmarad néhány ének- vagy rajzóra, hiszen az, hogy leosztályozom a gyerek rajzát ahelyett, hogy a szemét nyitogatnám, vagy dolgozatot írunk Beethovenből, nem művészet.
A világban ma már létezik az úgynevezett élménypedagógia. Kiderült, hogy működik. Kik fordíttatták le, és adták ki Magyarországon az első élménypedagógiai tankönyvet tanárok számára? A szegedi rendőr főkapitányság, mert kiderült, hogy ez egy nagyszerű prevenció, mert ahol élménypedagógia van, ott csökken az ifjúkori bűnözés. Ezt mi egyszerűen nem vesszük tudomásul.
– A szülők többsége szeretne jó szülő lenni, csak nem tudja, hogyan váljon azzá. Milyen a jó szülő?
– Vegyük meg Lippi Purvis magyarul is megjelent könyvét, melynek címe Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni.
Nagyon helytelen volna, ha visszafognám magam, amikor ki akarok törni otthon, mert pszichológus vagyok, vagy mert azt olvastam valahol, hogy ha ráordítok a gyerekemre, akkor abortív rángások futnak végig az idegrendszerén, mintha rácsaptam volna. Nem. Ha ordítanom kell, ordítok, nem szabályozom magam elvi okokból. Van, hogy a szobájába kergetem, előfordul, hogy rácsapok. Ha később ezt rossz néven veszem magamtól, azt mondom a gyerekemnek: ez nagy marhaság volt. Ettől nem csökken a tekintélyem, hihetetlen mértékben növekszik. Ha be tudom látni, hogy valamit elcsesztem, azt a gyerekek nagyon sokra becsülik.
– Mit gondol arról a rengeteg szülő által osztott vélekedésről, miszerint vannak tabutémák, melyekről nem kell, nem ajánlatos a gyermek előtt beszélni?
– Ez a képmutató társadalom tévedése, a gyerekkel mindenről lehet beszélni. A gyerekek önmagukkal szemben rendkívül tapintatosak, csak annyit kérdeznek, amennyit tudni akarnak, és mi anynyira válaszolunk. Remélhetőleg mi nem jövünk zavarba, és tudunk normálisan beszélgetni. A gyerek az anyja hasából jön ki, a gyerek ezt már tudja. Igen, de hogy megy oda be? A rémült szülő erre azt mondja: anyuka lenyel egy kis magot, abból lesz a gyerek. Ebből természetesen nem lesz gyerek, ez egy hülye válasz. Hol jön ki a gyerek? Rémült szülő: felvágják anya hasát és ott kiveszik.
Aki látott már mint pszichológus vértől csöpögő, hatalmas konyhakéseket a gyerekrajzokon, mert éppen kiveszik a kisgyereket az anyja hasából, az tudja, hogy ez is hülye válasz. A gyerek anya két lába között jön ki, van ott egy nyílás, szinte hihetetlen, úgy is hívják, hogy szülőcsatorna. Ezt nyugodtan meg lehet mondani. Erre a rémült szülő: igen, de mit mondunk, hol megy be? Tudod, egy gyerekhez kell egy apa és egy anya, ha ők szeretik és átölelik egymást, akkor az apa testéből leválik egy kis rész, átmegy az anya testébe, ebből lesz a gyerek. Rémült szülő: igen, de hol megy át? Ott, ahol a gyerek később kijön. Mindezekre a kérdésekre lehet normálisan válaszolni, ha én nem vagyok totál zavarban.
– Miért szakosodott a gyerekpszichológiára, s mi a titka annak, hogy a legismertebb magyar gyerekpszichológus lett?
– Engem mindig is kizárólag a gyerekek érdekeltek, a felnőttek hihetetlenül untattak. Voltak felnőttek, akik mindenáron hozzám akartak jönni terápiára, ezeket általában elhessegettem. Szerencsétlenségemre és az övékére, két-három esetben ez nem sikerült, elkezdtek járni hozzám, de iszonyatosan untam, aztán a lehető legrövidebb időn belül elküldtem őket. A gyerekek érdekelnek, rögtön érzek valamit, ahogy bejönnek a szobába undokul, nem néznek rám, és nem szólalnak meg, de nekem már az is öröm, élvezet.
Számomra gyerekekkel együtt lenni érdekes, szavak nélkül is közölnek valamit. Nem tudom, hogy milyen a jó gyerekpszichológus. Jobb kollégáim terápiás tervet csinálnak, megnézik a teamben, hogy hol tartanak, módosítanak rajta, én erre nem vagyok képes, nem is érdekel. Amit én produkálni tudok, az egy jelenlét. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki nem így csinálja, az nem jó. Abszolút jó lehet, mert ő sokkal jobban tudja, hogy mit csinál, s mitől gyógyul vagy nem gyógyul a gyerek. Én ellenben nem tudom, engem meglepetésszerűen ér, hogy jobban van, mert ő olyan ügyes volt, nem érzem azt, hogy én voltam a zseniális.

És a végére egy mottó, ami számomra sok mindent kifejez és pont ezért is foglalkoztam már sok cikkben az oktatással  és azzal a témával, hogy nekünk embereknek, felnőtteknek hogyan kellene élnünk, viselkednünk, példát mutatnunk.... (SBG Buddha - VilagHelyzete.com)

"Egyetlen napot sem élhetsz meg anélkül, hogy ne lennél hatással a körülötted lévő világra, másokra. Mert minden, amit teszel és nyújtasz másoknak, az számít! Egyedül Te döntöd el, hogy mi legyen az...."

Oktatással és iskolarendszerrel kapcsolatos korábbi VilagHelyzete cikkek:
Az oktatási rendszer hazugságai és képmutatása-A hiba nem a gyerekekben van !

Az Oktatásról - Az Év tanára John Taylor Gatto igaz szavai




Forrás: Kronika.ro

27 megjegyzés:

  1. Épp ma volt egy olyan beszélgetésben részem, ahol a szülő felháborodottan mesélte, mennyire"nem normálisak" a tanárok. Szándékosan idegesítik, érzelmileg terrorizálják a tanulókat. Továbbá egyesek "börtönőröknek" képzelik magukat, akik emellett úgy gondolják, bármit megtehetnek a diákokkal.
    Brutális dolgokat hallottam ma, és ráadásul főként olyan tanárokról volt szó, akiknek ez az utolsó munkaéve, ugyanis nyugdíjba mennek.

    Én is dolgoztam tanárként, és mindegy volt, hogy magyar vagy cigánygyerekről volt szó, a cigánygyereket is ugyanúgy megsirattam, ha valamelyik kolléganőm sértegette őt a tanáriban vagy egyszerűen csak érzelmileg bántották. Nem azt mondom, hogy száz százalékosan a gyereknek volt igaza, mert persze őket sem kell félteni, de amikor a gyerek hozzám fordult a problémájával, mert bennem megbízott, de az osztályfőnökében nem, mert az éppen cigánygyűlölő volt... Ő is ember, még ha más a bőrszínük. Nem az számít. A viselkedés már egy másik kérdés, azon is lehetne javítani.

    Sokszor szembesültem azzal a ténnyel is, hogy nyári szünet előtt anyukák panaszkodtak barátnőiknek, ismerőseiknek "Hova tegyem a gyereket, mert dolgoznom kell" címszóval. Igen, jól olvastátok: GYEREKET. Nem gyermekemet, nem is kisfiamat/kislányomat, vagy Lillácskát, Nándikát. Mintha egy megszabadulandó dolog lenne az a gyerek, akire nyáron senki sem tud vigyázni és koloncként teng-leng egész nap. Bezzeg, amikor szeptemberben elkezdődött az iskola, még két hét sem telt el a tanévből, a második óra után már jött az anyuka, hogy kivegye a GYEREKET az iskolából, mert cipőt kell venni annak. Nyáron nem tudtak cipőt venni, de ha iskola volt, igen. Sorolhatnám ezt a végtelenségig, hogy miket is tapasztaltam, és ez csak egy iskola volt.

    A legtöbb gyereket valóban nem a magyar, a matek, a történelem vagy az idegen nyelv köti le. Ismerőseim mondják - akik még tanítanak -, hogy rajzolni is ideig-óráig akarnak már a diákok. A Foci érdekli őket. De természetesen nem a foci oktatást fejlesztik, vagy kiváló focistákat nevelnek, hanem stadionokat építenek. Minek vegyünk olyannak autót, aki azt sem tudja, hogyan kell vezetni? A kerékpározás is érdekli őket, a tánc. Minden olyan dolog, amihez kreativitás kell. Azonban sajnos valóban nem ez van, hanem "ülj le", "hallgass el", "ne szólalj meg, csak akkor, ha kérdeznek, és akkor is csak azt mondhatod, ami az anyaggal kapcsolatos". Abban a suliban, ahol én tanítottam, valóban ez volt. A kreativitásukat kellene fejleszteni, hogy motiváltak legyenek, és ne csak az óra erejéig vagy annál kevesebbig.

    Nekem elegem lett a tanításból. Hiába vannak tanári állások, sehová sem pályázok. Ebben a mocsokban nem vagyok hajlandó részt venni.

    Ez a saját véleményem volt. Aki szeretne tájékozódni, mi is történik az iskolában, az keressen fel személyesen egyet vagy beszéljen olyan emberekkel, akik benne vannak ebben a rendszerben.

    Üdv,
    Atlantis

    VálaszTörlés
  2. Fény-Harmónia-Szeretet

    Szerintem Te a pedagogusokról írtál. Vagyis a tanártól messze eső személyekről.
    Ezek mennek sztárkolni, meg büdös kölykeznek. Eldöntik ki hova mehet továbtanulni (aki nem nyal, nemkap jó osztályzatot).
    És kitermel ilyen politikai "elitet". Jah és ezért még köszönettel is tartozunk nekik.

    Jah, és akinek nem inge, nemveszi magára.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Épp ezért (is) hagytam ott a tanári szakmát, mert mindennap csak a kollégáim átkozódását hallgattam. Azt hozzá kell tennem, hogy nem vettek részt egyetlen egy olyan eseményen sem, amit te is említettél. Ahhoz nem volt bátorságuk. Inkább csak az iskola falain belül, a tanáriban, ahol elvileg nem hallhatja őket senki.

      Sajnos valóban az a helyzet, hogy aki semmit nem tud - még másolni sem - azt fejleszteni kell külön órán, hogy ő is egyszer jó munkásember legyen. Aki okos, annak osztani kell az ötösöket, még akkor is, ha rajta kívül mindenki készített házi feladatot. Nálam akkor telt be az utolsó csepp - addig tűrtem és biztattam magam, hátha jobb lesz-, amikor egy nyolcadikos fiúnak színötöst kellett adni úgy év végén, hogy nálam magyarból éppen hogy négyes lett, a magatartása pedig hármas körüli volt (megkapta a példás magatartást). Tartottunk egy szavazást, mi tanárok, hogy kapjon e mindenből ötöst vagy sem, nem gonoszságból tettem, de rajtam kívül még hatan egyöntetűen azt mondtuk, hogy nem. Míg a másik gyerek, aki cigány létére tényleg jófiú volt, soha nem verekedett, csendes, visszahúzódó volt és mindig részt vett az órai munkában vagy egyéb eseményekben, annak hármast kellett adni. A másik csak azért lett színötös, mert az igazgatóhelyettes volt az osztályfőnök, és gazdag gyerek lévén, szép ajándékot akart kapni. Ezt így konkrétan tudom.

      Nekem a munkahelyemen be kellett fognom a számat. Amikor egy értekezleten szóvá mertem tenni, hogy a félévi felmérésnél a cigánygyerekből még a kettest sem tudom kihúzni, mert még a betűket sem ismeri, rám szólt az igazgatónő, olyan nincs, hogy nem ismeri a betűket. Ilyet még csak ne is mondjak. Nem írhatunk a minisztériumnak olyan értékelést, hogy a gyerek az alsóosztályban a betűket sem tudta négy év alatt megtanulni! Kaptam egy olyan utasítást, hogy korrigáljam. Magyarul javítsak ki rengeteg hibát, és a szépített változatot osztályozzam. Mindegy lett volna, ha én írom meg, némi hibázással.

      Nem tudom mi megy a többi iskolában, de egyáltalán nem védem a tanárokat, hiába én is az a végzettségű vagyok. Ahelyett, hogy ellenállnának a rendszernek, inkább tűrnek és szinte hűségesen követik a kívánalmaikat.

      Törlés
    2. mrs. Atlantis! :D

      Csak megjegyezném, hogy - tisztelet a kivételnek! - de nem tartom jó 5letnek az integrálhatatlanokat belekeverni azok közé, akik még gyermeki tudás-szomjjal és csillogó szemmel csüngnek a tudás emlöin!

      Bevallom, hogy a "modern-kor" gyermekeinek számtalan kihívással kell szembe nézniük! ...és itt nem csak a posztgraduális képzést említeném, hanem az étkezési (gyors étkezdék= szemét-burgerek, chipsek, kólák és egyéb édességek, szószok, c@rok-má bocsi- stb.!) szokások hihetetlen pusztító hatásait is! Föleg a fejlödésben lévö szervezetre! Aszpartám, Na-glutamát, Fluor, E-származákok, ... csoda, hogy szerencsétlenek még élnek!
      Ne csodálkozzunk a hiperaktív, Fi-Mo-Ta (figyelm-mozgás-tanulás koordinációs problémások, diszlexiások, autisták és ki tudja hány féle rosszbajjal terheltek járványszerü terjedéséröl!
      Minap hallgattam Somlosi Lajos bá elöadását
      https://www.youtube.com/watch?v=Jk0DoChB7Mw
      Csak kapkodom én is fejemet, aminek egyenes következménye a paleo- vega táplálkozás felé elhajlásom!
      Ahogyan halálos beteg a magyar egészségügy, úgy "butul" el az oktatás, a fiatal generáció! /Persze lehet vitatkozni, hogy mi az okosság/butaság definiciója, de kétségtelen tény, hogy valódi tudást NEM az iskolában lehet szerezni! Erröl már beszéltem néhány szülövel, akik elöször ufo-nak néztek, de ma már a gyakorlati kivitelezésen gondolkodunk!
      Csak, még egy utalás : Brian Stracy: Tanulj meg tanulni! elöadását többször meghallgatva megértettem, amit csak a tadatalattimban éreztem addig! " Aliz, (én, te, ö) csodaországban! " -

      Törlés
    3. Kedves Erik!

      Először is nem vagyok Mrs., még nem vagyok férjnél :) Csak megjegyeztem :)

      Megnéztem a videót (A.W.-t), amelyről hosszan tudnék beszélni, de most csak röviden, egyetértek az általa elmondottakkal. Azokat tapasztalom én is, amelyekről ő maga is beszél. Erről tényleg hosszan lehetne beszélni és most nem mennék bele.

      Igen, igazad van, tisztelet a kivételnek. Sajnos, akik odajártak/járnak, ahol tanítottam, őket egyáltalán nem érdekelte/érdekli az oktatás. Olyan szinten nem, hogy vagy csak a fociból álltak ki, vagy már a szexről beszéltek és a lányokról. Persze tudom, hogy ez is a kormány terve, hogy minden érdekelje őket, csak az nem, aminek tényleg kellene. Például otthoni munka, kedvesség, tisztelet, stb. Sajnálom őket, mert látom, hogy nagyon rossz irányba megy az oktatás.

      Jómagam vegetáriánus vagyok, és ahogy várható volt, a környezetemben mindenki csodálkozik, hogy bírom hús nélkül. Könnyen :) Látják rajtam, hogy semmi bajom, sőt hús nélkül sokkal jobban érzem magam a bőrömben, ami a testemen is meglátszik, de képtelenek lemondani róla.

      Törlés
    4. Kedves Miss Atlantis! :)

      Bocsánat az elözö megszólításért, de gondolataid "érettebnek" tüntek és e miatt vettem a bátorságot/botorságot! :) :D

      Nos, ha nem veszed tolakodásnak továbbra is örülnék véleményednek! :D Akár szóban is!
      Alan Watt való igaz, hogy elég mélyrehatóan elemzi az emberi psziché és viselkedés/személyiség megnyilvánulásokat!
      Jó magam is osztom sok gondolatát, mert évek óta foglalkozom személyiség elemzéssel!

      Bevallom, én is - és még jó néhányan - "földönkívülinek" látszunk a vegetatív életet élök közt!
      Egyre inkább jól érzem magam ebben a "kategóriában"! :D A tudatosodás, - az élet nagy Tanítójától - olyan dolgokat hoz elö belölem is, mint a környezettudatos életmód és ennek egyenes vonása a vega étrend!
      Néhány éve, mióta egyre több bizonyíték csorgott be az agyamba, szilárdított meg, hogy "mérgeznek" bennünket! http://www.youtube.com/watch?v=hPDvM3x1Szw ...és a többi videó is!

      Mind ezek a tények összeállnak egy egységes képpé :
      NYÍLT "HÁBORÚ" AZ EMBEREK ELLEN ÉS TUDATOS/SZISZTEMATIKUS NÉPIRTÁS!
      Ezeket éljük napjainkban: Egészségügy=halálgyár, agymosás/szennyezés= tervezett nihil, vegetatív, ember alatti életszinten, deviancia= az élet minden területén, nincsenek erkölcsi normák, emberi emÓciók csak ösztön reakciók! :(

      Na, nem is ragoznám itt jobban, de egy kis diskurzusra azért beneveznék,... pl. skype : senior-ti (ha, vki szeretne!)
      Áldott szép napot!

      Törlés
    5. Csak Atlantis.

      Nem hinném, hogy az életkornak vagy a házasságnak bármi köze volna az érettséghez... Habár nézőpont kérdése :)

      Egyedülálló vagyok, de én magam döntöttem így. A rokonság rágja a fülemet, hogy közel a 30-hoz ideje lenne már férjhez mennem, de csak azért nem fogom megtenni, mert a környezetem elvárja tőlem.

      Egyetértek a "földönkívüli" látásmóddal. Rég rájöttem, hogy a Földön nincs értelmes élet. Én is csak beugrottam ide. Remélhetőleg, ez a testem elhagyása után egy másik bolygót választok. Nincs semmi kedvem még egyszer végigcsinálni egy sablonos életet. Igaz, ez az életem nem éppen sablonos - annak indult, de tettem és teszek róla, hogy az élet minden területén, ami szembe kerül velem, felismerjem bennük a manipulációt, a folyamatos áltatást és altatást, és tegyek róla, hogy ezeket kiküszöböljem, valamint minél több ember figyelmét felhívjam a több évezredes kegyetlen félrevezetésre.

      A gyerekekről az jutott még eszembe - szerintem őket lehet a legjobban manipulálni -, hogy a TV-ben (és egyéb médiumban) is csak olyan értékeket közvetítenek nekik, melyek leterelik őket a helyes útról, már ha azon jártak korábban. Például szuperhősöket állítanak eléjük, akik a jó oldalon állnak, s a haláltól nem rettegve néznek szembe a gonosszal. Nem tudom hány Pókemberes tolltartót vagy füzetet láttam tanítási éveim során. Persze nem kivétel alóluk a többi "hős" sem. Lehet, sokan a következő kijelentésemre legszívesebben szétszaggatnának engem, de egyáltalán nem bírom ezeket a szuperhős történeteket. Nem akarok belemenni a részletekbe, csak annyit szeretnék megjegyezni róluk, hogy mind sorban azt közvetíti, hogy a szuperhős jó, a gonosz az gonosz, és a hősnek le kell győznie őt. De ha a hős, megöli a gonoszt, mennyire lesz ő ettől jófiú? A gyerek automatikusan azt fogja gondolni, hogy a gonoszt mindenképpen meg kell ölni. Ha te jó vagy, az még nem zárja ki az erőszakot. Ezért utálom a szuperhős filmeket.

      Valamelyik bejegyzésnél már megjegyeztem, hogy szívesen nézek japán animéket, vagy olvasok mangát. Bennük azt szeretem, hogy a faj, amelyet gonoszként ismernek az emberek (mindegy, hogy démon, halálisten, hüllő vagy vámpír - ez utóbbiaktól egyenesen rosszul vagyok), vannak köztük olyanok, akik rájönnek saját fajuk negatív tetteire, gondolkodására, arra, hogy attól, hogy e faj részei, nem feltétlenül kell követniük a többi példáját. Vagyis megemelik azzal a tudatossági szintjüket, hogy elvetik a háborút, az erőszakot, és minden erejükkel azon vannak, hogy békét teremtsenek mind a világon, mind a fajuk és az emberek között. Ezeket az alakokat - a hozzászólásokból ítélve - nem szereti a közönség, mert "rászoktatták" őket az "egy rossz mozdulatra is fegyvert rántok elő" karakterekre, így azok lettek szimpatikusak.

      Törlés
    6. Kedves "csak" Atlantisz! :D

      Megértem reakciódat, az érettség-életkor összefüggésében, de a klasszikus elképzelés szerint az életidö (feltételezhetöen!)együtt jár az fizikai-szellemi-érzelmi érettséggel! Szerintem!

      Köszönöm, hogy így "négyszemközt" megtisztelsz bizalmaddal és privát információt is adsz magadról, családi állapotodról! :D Elhiszem, hogy komoly presszió a család részéröl, hogy "belesímulj" abba a társadalmi modelbe amit "nooormálisnak" neveznek! Valahol igaz is, hisz erre "tanít" a testünk-lelkünk is!

      Azért ne keseredj el, ... van értelmes élet a földön - jó lehet egyre inkább ellent mondani látszik a sok negatív történés! Az viszont tény, hogy az univerzumban egyensúly van amiböl egyenesen következik, hogy a létezésünk "súlya" a "nemlét/halál" után ma már mérhetö! Kb. 20-22gr! Ugye tudtad?
      Örülök, hogy Te is felismerted a létezésed okát, azt amiért az vagy, aki vagy! Ellentétben sokakkal akik vegetatív módon leélve az életüket "nyom nélkül" beleolvadnak az univerzális Közös Tudatba!

      Manipuláció! (Deffinició!) Hmmm ez érdekes aspektusa életünkben! Olyan mint a stressz! "Manipuláció/stressz" nélkül nincs élet!
      Én a pozitív, progresszív és kreatív "manipulációra/stresszre gondolok! Te, pedig a destruktív/romboló hatására utaltál!
      Igen! A gyerekek "dimenziója" nagyon is sebezhetö, hisz pl. az oktatás lenne hívatott upload/feltölteni az új "kavantum PC"-t! Azt a gyermeki agyat, ami segít megtalálni az egyéniségbe ágyazott létezést! KI VAGYOK ? MI A LÉTEZÉSEM CÉLJA!
      /Bocsánat a kissé filozofikus megfogalmazásért!/
      A "jó-gonosz" dilemmája egy "szüzagy" számára hatalmas kihívás! A deformált/hamis modellek csak akkor tünnek fel amikor az ok-okozati cselekvések áramütésként érik a gyermeket és környezetét! "
      - Ezt nem gondoltuk volna!" - szörnyülködnek azok a szülök akik az "idióta" video játékokat és tv-t használták baby sitter-nek!

      Igazán kiváltság MAGyar-nak lenni! Az ösi tudást magunkban hordozó EU19-es gén egyedülálló lehetöségeivel! Pl. a magyar nyelv, mint a kódolt östudás hordozója, vagy a magyar-lelkület, a kerativitás, az értékteremtés képessége és e tudás autentikus átadásának készsége!

      A japán "animék" iránti "rajongásod" kissé meglepett! De, biztos, hogy ez is logikusan feloldható, látszólagos "disszonancia"!
      Azt látom, hogy Téged vonz a deviancia, gonoszság feloldásának alternatívája!
      Kérlek vigyázz! Az "alkotók" nagyon is tudják, hogy miért alkalmazzák ezt a trükköt! De, én biztos vagyok benne, hogy Te tisztán látod ezt és nem kell magyarázni az okát és célját!

      U.i.
      A "dimenzió váltás" bekövetkezett, a tudati szint emelkedése/növekedése ékesen bizonyítja, ... és ebben Te vagy az egyik JÒ példa!

      Áldott napot kívánok, a MAGyar wiiking :D

      Törlés
    7. Nem akarok öngyilkos lenni, nem így értettem a testem elhagyását (ha valaki ezt feltételezte volna) :) Csak tudatosan gondolok a halálra, tehát mint átmenetre, nem pedig végső megoldásra. Például, amikor a közelemben (rokon, ismerős, szomszéd) valaki meghal, nem szomorkodom a többiekkel ellentétben, mert tudom, hogy az illető a "halállal" csupán a testét veszítette el, de ő még ugyanúgy él, hiszen a lélek az halhatatlan.

      Nem rajongok a japán animékért, azt viszont jól látod, hogy nem hagyom magam befolyásolni, tehát tudom, hogy azok sem pusztán a szórakozásunkra lettek megalkotva. Csak az tetszik abban a kevésben, amit eddig láttam, hogy a gonosz felülemelkedik saját gonoszságán és rájön, másképpen, tehát békében, harmóniában is lehet élni. Éppen ezek a nem emberi lények mondják a legtöbb bölcsességet bennük. Az emberek pedig csak harcolnának ellenük, mert azt nevelték beléjük, hogy a nem emberi fajok alattomosak, akiket mindenképpen meg kell ölni.

      Az idézetet nem én ötöltem ki, hanem olvastam. Jogos a feltevése az illetőnek, és szerintem gyilkolni és ölni egy és ugyanaz. Mert mindkettővel egy életnek vetel véget, ha ebből a szemszögből nézed. Mindkét esetben megfosztasz egy gondolkodó és érző lényt az élet további megtapasztalásától abban a testben, amelyben jelenleg van.

      Végül pedig, kicsit sem érdekel hányan tudták meg a családi állapotomat, mivel egyáltalán nem szégyen számomra. Nem keresek magamnak társat, nem is ebből a célból feddtem fel. Lehet, sok ember jobb szereti titokban tartani az állapotát, mert cikinek gondolja az egyedüllétet. Én ebben a valóságban nagyon is élvezem :) Egyébként se vagyok az a típus, aki az első ál-kedves szóra elolvad, még ha az illető ezt is gondolja. Írtam is, hogy egy biztosítási cég igazgatója mindenáron meg akart kaparintani magának (értsd: a cégnek), és mindenféle mézes-mázas szavakkal próbált engem elcsábítani (főleg pénzről beszélt, karrierről, mennyire alkalmas vagyok rá). Süket duma. Olyannyira elszívta az energiámat, és ezt tisztán éreztem, hogy kiszívja belőlem, hogy a mappámat, melyben benne volt minden papírom (személyes adatokkal), az egyik hipermárket bevásárlókocsijában felejtettem. Szerencsére egy kedves nő találta meg, aki a papíron lévő telefonszámom alapján hívott fel engem és vissza is adta nyomban, és semmit nem kért cserébe.
      Úgyhogy nem kell tartani attól, hogy biztosítási ügynökként bárkit is felkeresek :)

      Még annyit, hogy akikért igazából "rajongok", azok a csillagok közt vannak a világűrben, hatalmas és több kilométer hosszú hajóikban. Ha esténként tiszta az ég, üzenek a csillagflottáknak :)
      Ott van az igazi családom, akik nagyon hiányoznak.

      Törlés
  3. Megdöbbenve olvastam a nyolcféle intelligenciáról, és a házi feladatról szóló részt. Bízom abban, hogy a gyermekközpontú oktatás úttörőinek munkája egyre több fényt és megértést hoz társadalmunkba.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Fény- ...! Szívesen meghallgatnám a véleményedet!

    Csak röviden!
    Ma, nem tudás, hanem elvárás központú az "oktatás"!
    Nem csak a metodikával /bolognai-módszer/ van baj, hanem az alapvetö hazugságok tanításával! Pl. Evolució, meghamisított történelem, (nem)magyar nyelv és irodalom, .stb.

    Sok hely u.n. tanárok vannak, és nem pedagógusok!

    Imhol egy link: http://www.youtube.com/watch?v=v9fMw5EkRTc

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Erik!
      Így néz ki nálunk az oktatás:
      http://vimeo.com/11690875

      Törlés
    2. HCsaba!

      Ez dúúúrva volt! :DDDDDDDDDDDDDDD
      Ha, ilyenek a bölcsészek, milyenek a romologusok, a cociologusok, balneologusok.. :DDDDDDDDDDD
      Ha, ilyenek a müszakiak, milyenek lehetnek az államigazgatási/politologia stb hallgatók!
      Ezek lennének a jövö krémjei???? :DDDDDD

      Erös a meggyözödésem, hogy az agyrák ki fog halni ilyenek láttán! :DDDDDDDDD
      ( Azért a fajspecifikus jelleg sokat elmond róluk!)

      Maradok a "józan paraszti eszemnél", az még nem hagyott cserben soha!

      Törlés
    3. A védelmükre (ami nyílván a videó célja is bemutatni) hogy mennyire nincs igény ébresztve bennük azon információkra ami az alapműveltséget jelentik és talán nincs is idejük ezekre mert a rendszer más ismereteket szán nekik.
      Sajnálom már őket mert egy modernizált fogyasztói jövőben ugyan remekül teljesítik majd a humán erőforrással (milyen kiforrott kifejezése (át[le]minősítése) ez az embernek) szemben támasztott igényeket, arra nem kapnak megoldóképletet hogy -többek között- okostelefon, bankkártya hiányában hogy lehet élni, megélni, megoldani...
      Az oktatásnak emellett sok más hiányossága is van már. Mindannyian tudjuk akik ezt az oldalt rendszeresen látogatjuk hogy ez is csupán egyik tünete annak a globális és összetett hanyatlásnak aminek a célpontja a tudatosan gondolkodó, civilizált, közösségben és a közösségért élő ember.

      Van egy generáció, az utolsó akik még tudjuk hogy milyen volt az élet televízió, vagy akár áram és folyó víz nélkül. Ahol az egymásrautaltság még mindennél fontosabb volt. Ahol még éreztük a másikat, és időt szánhattunk mások bajaira. Mi vagyunk az utolsó szemtanúi annak az életformának ami még józanságon alapult.
      Persze van egyfajta ciklikusság a társadalmak felemelkedésében és bukásában, de ez most valami más. Itt most Antlantisz fog elsüllyedni. Az emberi kultúra hatalmas öröksége fog pár évtizeden belül magánkézbe kerülni, és az átlag fogyasztó humán erőforrásoknak fogalmuk sem lesz már azokról az alapgondolatokról amiből esetleg egy komolyabb filozófiai elképzelés szárbaszökkenhet. Az információ hatalom és sajnos kevés ember érez folyamatos tudásszomjat ha már kezében van a diploma és a megélhetésért kell hajtani, így azok az információk amelyek egy polihisztornak még megadattak és egy sokkal tágabb rálátást biztosított a körülötte lévő világra az összefüggésekre, már csak egy bizonyos elit számára lesz elérhető. A tudás arroganciája egyre jobba kizárja majd az átlagot. Kevés olyan tanár/(bármit)tanító ember létezik aki boldogan megosztja a tudását és érzi annak az örömét hogy a szakmája/hivatása mellett teremtett valami sokkal fontosabbat. A jövőbemutató folyamatosságot. Aki megérti hogy a diáknak jobbank kell lennie a mesterénél, így a közös tudás egyre csak gyarapodik.
      Ehhez kellene egy kis alázat, önfeláldozás, önzetlenség.

      ejj de sok mindent lehetne még ezekről írni...
      Bár szerintem Nektek itt már semmit nem kell magyarázni :)

      Törlés
  5. Válaszok
    1. Kedves Brigitta!
      Ezek kapták a nemzetbizottság felügyeletét.Te is ezekre szavaztál?-, Én nem érdemes elolvasni:
      http://beregihirek.hu/?p=42503

      Törlés
  6. Hatalmas kör formájú anyahajó, melyet a Brazil planetárium hozott nyilvánosságra!

    http://istengyermek.blog.hu/2014/04/14/hatalmas_kor_formaju_anyahajo_melyet_a_brazil_planetarium_hozott_nyilvanossagra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó édes istenem, minden ökörséget azért már, ne linkeljünk be. Egy 5000 km átmérőjű űrhajót műhold magasságú pályán, nem kell bejelenteni, mert csak az nem látná aki nem néz fel :) ...

      Törlés
  7. Ezért nem bírom már a holly-woody filmeket, melyekben a vámpír emberi vért iszik, aki egy megátalkodott lény, vagy a démonok csak megszállni tudják az embereket, és megkínozni (Paranormal Activity például). A folyamatos félelemkeltés a cél ez egyértelmű, és szándékosan nem koncentrálnak arra (a japánokkal ellentétben), hogy egy démon is lehet jó, vagy akár a földönkívüliek (akik rendszerint meg akarják támadni a földet). Annyira primitív gondolkodásmód. Még egy megjegyzés: nem rajongok az Alkonyatért, még véletlenül sem az a film jutott eszembe.

    Tehát belenevelik a gyerekekbe, hogy akkor is ölj, ha a jó oldalon állsz, mert a gonoszt csakis gyilkossággal győzheted le (tüntetheted el).

    Éppen ezen nevettem a múltkor, hogy míg nem jelenik meg egy szuperhős egy ilyen filmben, addig a főgonosz még a fasorban sincs, aztán valamilyen módon megtudjuk, hogy mégis létezett a főgonosz, s miután főhősünk véglegesen legyőzi őt, szép lesz a világ. :) Körülbelül három év múlva jön a folytatás, melyekben új gonoszok születnek. A gyerek pedig azt gondolja, csak a végső megsemmisítés a megoldás a béke megteremtésére, ezáltal gyilkolni nem rossz dolog. Sőt, hős leszel, ha azt a világért teszed.

    Van egy idézetes könyvem, melyben találtam egy roppant érdekes mondatot. Sajnos nem tudom kinek a szájából hangzott el, de valahogy így szól:

    "Miért van az, ha valaki a háborúban öl, az hős, aki háborún kívül, az gyilkos."

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a hozzászólásom a Erik Wiiking 2014. április 25. 14:31-hez tartozik, csak figyelmetlenségből nem oda írtam.

      Elnézést.

      Törlés
    2. Atlantis!
      Hol jár az eszed??? :DDD
      Tudom, tavasz, vitaminhiány, ...szerelem! :DDD

      Törlés
    3. Ez egy nagyon érdekes felvetés: "Háborúban ÖLNI dicsöség, békében GYILKOSSÁG!"
      Talán tisztázni kéne, hogy mi a különbség az ölés és gyilkosság között! Elöször!
      Aztán ott van az élet szentsége, az élethez/halálhoz való alapvetö emberi jog!

      Szóval felvetéseid újabb és újabb "dimenziókat" nyitogat! :DDD Gratti

      Törlés
  8. INGYEN ENERGIA MINDENKI SZÁMÁRA-A KESHE ALAPÍTVÁNY BEMUTATÓJA

    http://www.fenyorveny.hu/2014/04/ingyen-energia-mindenki-szamara-keshe.html

    VálaszTörlés
  9. Obama fenyegetőzik, miután nem sikerült ázsiai útja során pénzzé tennie a hamis kötvényeket

    http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2014/04/obama-fenyegetozik-miutan-nem-sikerult.html#comment-form

    VálaszTörlés
  10. Atlantis

    2014. április 24. 9:48 hozzá szólását az iskola igazgatójának vagy ha süket fülekre talál Hoffman Rózsának kellett volna írnia. Nekik pedig tenni a dolgukat és akkor nem jutunk ide.

    Nem kívánok elmerülni a részletekben, ezért csak nagy vonalakban.
    - A tanárok nagyon jól tudják, hogy az oktatási rendszer le van amortizálva.
    - Éppen ezért az iskolában a gyerektől már csak a tanár szenved jobban. (szitkozódik és kiabál stb.)
    - a korrupció az élet területén mindenütt jelen van. Miért az iskola lenne kivétel? De már az óvodában is (anyák napja, évzáró műsor stb.) ki kapja a főszerepet a közös műsorban? Tanévzárón ki kap könyv jutalmat? ...
    - gondolom jó pár évig tanult, hogy tanár lehessen, ezalatt megismerhetett jó pár tanintézményt és annak oktatási rendszerét és csak most, pár év tanítás után jön rá, hogy mit művel egy iskola? Csodálkozik?
    - Nem védi a tanárokat? Miért nem állnak ellen a rendszernek? Ön ellenállt? Nem! Megfutamodott! Gratulálok, de ez nem megoldás...
    - nemcsak a tanárok de az élet más területén dolgozok is "inkább tűrnek" "Ahelyett, hogy ellenállnának a rendszernek" Igen. Ez van. Jó reggelt, helyes a megállapítás! Tessék felébredni. És akkor mi lenne ha ellenállnának? Hogy képzeli? Talán ők is hagyják ott munkahelyüket?...
    - Egyébként saját magának is ellentmond! nem idézném a teljes szöveg környezetet: "...a kollégáim átkozódását hallgattam." később "inkább tűrnek és szinte hűségesen követik a kívánalmaikat." akkor most is csinálnak a kollégái?
    - Itt sem csak a tanárokról van szó! A tanárok is emberek. Emberekről beszélünk akik olyanok mint mi! (csak hogy egy kis vallást is belekeverjek: "Isten saját képmására teremtette az embert" Tehát olyanok vagyunk mint ő, ráadásul mi is teremtünk, létre hozunk valamint nap mint nap. Mi magunk lettünk a mindenható! -Állítólag a politikus is ember-. Magunk szabályozzuk az élet minden területét. Háború, gazdaság, bank, törvény, segítőkészség, jóakarat...) Ne bántsuk őket, ne bántsunk magunkat. És igen is szükségü(n)k van a védelemre!
    - Mi a megoldás? Én sem tudom! De ha megfutamodunk, (hátulról szidjuk az elsőket) nem vezet előre. Valamit cselekednünk kell, tenni. Van kis hazánkban néhány követhető, vállalható példa. S majd az idő igazolja, hogy jó-e az elgondolásunk. Én továbbra is olvasgatom ezt és más hasonló honlapot, blogokat és próbálok eligazodni a nagyvilág és ez által kis hazánk dolgaiban.

    VálaszTörlés
  11. ROA: 420 ROA2014 LISTA-LETARTÓZTATÁSI PARANCSOK

    http://www.fenyorveny.hu/2014/04/roa-420-roa2014-lista-letartoztatasi.html

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...