2012. október 31., szerda

Látványos fordulat vagy "visszavonulás" Izrael és Irán viszonyában


Izrael lefokozta az iráni nukleáris veszélyt

Teherán elnapolta a nukleáris fegyver kifejlesztésére irányuló terveit. Erről Ehud Barak izraeli védelmi miniszter nyilatkozott Londonban a The Daily Telegraph lapnak. A következtetést azon információk alapján vonták le, hogy Irán békés célokra orientálta át a dúsított 20%-os urániumnak kb. egyharmadát.

Izrael lefokozta az Irán részéről fenyegető katonai veszély szintjét. Tulajdonképpen ez közvetve azt jelenti,hogy Tel-Aviv elismeri azt, amit Teherán már régóta mond, éspedig azt, hogy az urániumot reaktorokban és orvosi céllal kívánja felhasználni.

Ehud Barak izraeli védelmi miniszter szerint Irán kénytelen volt engedni, többek között amiatt, hogy tartott az Izrael és az USA katonai akciójától, amely meghiúsítja a saját nukleáris fegyver kifejlesztésére irányuló iráni terveket. Ehud Barak az iráni nukleáris létesítményekre mérendő megelőző csapások elkötelezett híve. Álláspontját osztja Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is. A maga részéről Washington egyértelműen tudomásara juttatta, hogy nem támogatja ebben a kérdésben közel-keleti szövetségesét. Az ellentmondás páratlanul élesnek bizonyult. Emiatt Barack Omaba amerikai elnök időhiányra hivatkozva nem fogadta a Fehér Házban Benjámin Netanjahut a kormányfőnek az ENSZ Közgyűlésére tett látogatása során. 
Bizonyára éppen ez tekinthető az iráni veszély foka felülvizsgálása fő okának – véli Szergej Gyemigyenko orosz szakértő.
„Valóban ezzel magyarázható Barak nyilatkozata. Az USA nem kíván bombacsapást mérni Iránra. Irakban nagyon komolyan ráfázott, Irán pedig mégsem Irak. Teljesen egyértelmű, hogy Izrael az Egyesült Államok támogatása nélkül nem indít katonai akciót Iránnal szemben.”

Közben Ehud Barak a The Daily Telegraphnak adott interjújában annak a feltételezésnek is hangot adott, hogy Irán 8-10 hónapon belül mégis nukleáris fegyvert fejleszt ki. Izraelnek előnyös az iráni veszély mítoszának a fenntartása – véli a moszkvai székhelyű Külügyi Főiskola, a MGIMO szakértője, Szergej Druzsilovszkij.

„Először is, erre azért van szűkség, hogy elvonja a figyelmet saját nukleáris programjától. Másodszor, a szenvedélyek fokozásának köszönhetően Irán-ellenes koalíciót alakíthat ki Nyugaton. Azt hiszem, hogy jelenleg Izraelben valamilyen más momentumokat fognak keresni, amelyek nagy felhajtást válthatnak ki Irán körül. Ehhez megvannak a lehetőségek: Irán ortodox muzulmán ország, így mindig lehet találni valamit, ami egyeseknek nem tetszhet.”
A napokban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter megerősítette Moszkva állásfoglalását az iráni kérdésben. Oroszország nem rendelkezik olyan tényekkel, amelyek bizonyítnák, hogy Irán nukleáris fegyvert fejleszt. Vannak kérdések, amelyek a múltkori nukleáris tevékenységre vonatkoznak. És ezekre választ kell kapni a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel folyatott szoros együttműködés során.

Az iráni vezető utasítást adott az izraeliek elleni támadások beszüntetésére


09.01.2012 аятолла Иран Али Хаменеи аятолла ХомейниAz Al-Arabia tévécsatorna közlése szerint Ali Hamanei ajatollah, Irán vallási vezetője rendelkezett a globális terrorista aktivitás beszüntetéséről. Formálisan a parancs az Iszlám Forradalom őrei parancsnokságának szól, amely ellenőrzése alatt tartja a külföldi diverziókat.
Hamanei állítólag azt szeretné, ha a gárda erői a regionális problémákra összpontosítanának, és nem azokra a kísérletekre, hogy támadást intéznek szerte a világon az izraeliek ellen.
Az utóbbi hónapokban Indiában,Thaiföldön, Grúziában, Bulgáriában és más államokban érte támadás az izraeli polgárokat .Az izraeli hatóságok Iránt vádolják a támadások szervezésével.

Forrás: Oroszország Hangja

2012. október 30., kedd

Megtaláltam a választ: 1997-ben SANDY néven miért szimuláltak NY-ot elérő hurrikánt?


Nos a tegnapi cikkre, miszerint "Vajon a New Yorkot fenyegető SANDY hurrikán természetes?" szerintem belül sejtjük a választ, bár nem könnyű ezzel az újfajta és kicsit emberi ésszel felfoghatatlan tudással gondolkodni.

Ez a folyamat el van tervezve már régen. Nem a maják és nem Nostradamus...... Amikor nyáron azt írtam, hogy október vége, november eleje lesz, amikor elkezdődik, akkor most talán megértitek, hogy nem félelemkeltés volt a cél, hanem egyszerűen eljuttatni információt azoknak, akiknek van fülük a hallásra !

Mert ez csak a kezdet lesz és annak is csak a bevezetése. Jön Európa, Ázsia is és más folyamatok, nemcsak az időjárás.

Nos a fenti kérdésre válaszként mutatok egy érdekes dolgot, amit megkaptam:
aminél a véletlen egybeesés valószínűsége igencsak kicsi
, ha belegondoltok.

Kommentár nélkül: HURRIKÁN - gyakorlat 1997-ből !!!!
1997-ben olyan hurrikánt szimuláltak egy teszt során (drill), ami majd eléri New Yorkot és ott pusztít. A szimuláció valóban megtörtént, az oldalhoz  1997.Október 17-èn pénteken 23:30-kor nyúltak utoljára !

Érdekes az útvonala is...ennél egy "picikét" sokkolóbb a neve !!!! 

SANDY  

Az információ feldolgozását mindenkinek magára bízom, de nem nehéz a korábbi cikkek és információk fényében, amiket olvastatok........ (SBG Buddha)






2012. október 29., hétfő

Vajon a New Yorkot fenyegető SANDY hurrikán természetes ?


Egyre többen teszik fel a kérdést az interneten olvasgatva, hogy vajon mit keres egy ekkora történelmi méretű hurrikán New Yorkban és egyáltalán természetes eredetű-e ? Volt már...na de ekkora....
Azok után, hogy számos jel utalt már a Kathrina hurrikán esetében is mesterséges időjárás-generáló beavatkozásra, jelen esetben is nagyon sok (jelenleg még összeesküvés-elméletnek kikiáltott oldal) teszi fel a kérdést.....


Kapcsolódó korábbi cikk: Természeti erőket bevetve vívják a 21.század háborúit ? Hogy használják, az biztos...

Az időjárás-hadviselés gyakorlatilag köztudott dolog, még ha a közvélemény nem is hall róla a TV-ben, bár igazából nem is érdekli, ez is tény.... Örvendetes, hogy a napokban viszont már a Spektrum is bemutatta a következő filmet minderről ( a HAARP és Chemtrail befolyásolásról) és a Kathrina esetében történt beavatkozásról is:


Most ha nagyon gonosz akarnék lenni ott a tengerentúli Irányítók helyében, elég lenne a Kathrina hurrikán pusztításához hasonló állapot, amikor megjelennek fosztogató bandák (akik szerintem már készen állnak és Twitteren fognak üzengetni egymásnak), hogy adott esetben el lehessen rendelni szükségállapotot vagy kijárási tilalmat is.
Utána pedig a kommunikációt is lehet netán korlátozni ezen bandák akadályozása ürügyén......
A FEMA-táborokat meg majd megszokja a közvélemény...

Az meg igaz, hogy egy katasztrófa és annak megoldása, mindig az aktuális elnököt segíti a választási kampányban....

Na de ez csak egy csúnya rosszindulatú feltételezés volt tőlem. Nem akarok ötleteket adni...

Nem tudom, ti ezekről hogyan vélekedtek, ezért nem is akarok senkit befolyásolni, de írjátok le nyugodtan!
Azért ezt az ábrát a jelenlegi HAARP anomáliáról érdemes megnézni....



ÉLŐ KÖZVETÍTÉS 0-24h a HURRIKÁNRÓL


Nem a megszokott irányban pusztít

„A megszokott haladási útvonal helyett a Sandy a partvonal mentén északnak halad, és ez nemcsak a New York környékén élő több tízmillió embert érinti, hanem a Nagy-tavak vidékét is. Például ezért kiemelten különleges az USA északkeleti partvidékéhez közelítő Sandy hurrikán” - mondja Cséki Gergő, az Időkép.hu meteorológusa. Cséki szerint a partvidékre lecsapó ítéletidő csak a vihar egyik fele. A 250 milliméternyi esőt és 80-100 kilométeres óránkénti sebességet is elérő alapszelet hozó hurrikán ugyanis összeütközik egy sarkvidéki eredetű, hideg légtömeggel, és emiatt – illetve az erre a hatásra még jobban ráerősítő tavi hatás nyomán – az Öt-tó vidékén akár hatvan-hetven centiméteres hó sem elképzelhetetlen az elkövetkező néhány napos időszakban.

Az eltérő útvonal mellett a Sandy másik érdekessége, hogy csak ritkán jut el ilyen messzire ilyen erős hurrikán. „Az előrejelzések szerint most úgy tűnik, hogy pont a legveszélyesebb rész halad majd el a sűrűn lakott vidékek mellett” – fogalmaz a meteorológus. A ciklon három fő részre osztható. A középen található, lyukszerű, felhőmentes, szinte szélcsendes viharszemre, a műholdképeken jól kirajzolódó spirálkarokra, és a szemet övező óriási felhőfalra. „Ez a felhőfal vonul majd át New Yorkon. Itt a legnagyobb a hatalmas nyomáskülönbség miatt kialakuló szél ereje, és a csapadék is itt a legintenzívebb.”

Cséki szerint két adat segíthet a vihar jellemzőinek megértésében. „New York éves csapadékátlaga 800-1000 milliméter, ehhez képest most nagyon rövid idő alatt ennek harmada-negyede, 250 milliméter hullik majd le”. Ezt a 2010-es hazai esők után nagyjából a helyén tudjuk kezelni. A széllel kapcsolatban a meteorológus szerint az a legfontosabb tudnivaló, hogy bár a széllökések a hazai viharokban is sokszor elérik a 100-120 kilométeres óránkénti sebességet, itt most arról van szó, hogy az átlag szélsebesség, vagyis a folyamatosan fújó alapszél lesz ilyen erős, és erre jönnek rá a nagyobb széllökések.

Hurrikán hurrikán hátán

A 2012-es Atlanti hurrikánszezon eddig sem volt eseménytelen, Sandy a tizennyolcadik trópusi ciklon, a tizennyolcadik nevesített vihar, és a tizedik hurrikán erősségű rendszer idén. Az október 22-én keletkező Sandy a Karib-tenger nyugati részéről indult, hamar trópusi depresszióvá, majd trópusi viharrá erősödött, két nappal később pedig már hurrikánként hivatkoztak rá, október 28-án pedig hivatalosan is erősebbnek nyilvánították az eddigi legerősebb, 2010-es Igornál (Az Igor 220 km/órás széllökéseket is produkált).

Sandy legnagyobb átmérője 1500 kilométer, és nagyjából 22 kilométeres óránkénti sebességgel közelít New York felé. A vihar a Karib-térségben eddig 65 halálos áldozatot követelt, ebből 51-en Haitiban haltak meg, ahol a három napos folyamatos esőzés csak múlt pénteken ért véget. A gazdaságot ért kár is jelentős, a természeti csapás hidakat döntött romba, lakóházakat pusztított el, és a mezőgazdasági ültetvényeket, például a banánföldeket sem kímélte.

Nem kell sokat keresgélnünk, ha a Sandyhez hasonló erejű hurrikánokra vagyunk kíváncsiak. Az közelmúlt legnagyobbja mindenképpen 2005 augusztusában pusztító Katrina volt. A New Orleans négyötödét víz alá borító, mintegy nyolcvanmilliárd dolláros kárt okozó viharban 1836-an haltak meg, és 705 embert ma is eltűntként tartanak nyilván. A vihar közvetlen hatásai mellett a szakértők szerint Katrina arra is rávilágított, hogy mennyire rosszul szervezett volt a hatóságok és a mentést végzők munkája, illetve hogy milyen könnyen vadul el a közhangulat egy hasonló méretű tragédia esetén: a fosztogatások és a lövöldözések elkerülése érdekében a rendőrök a szárazon maradt városrészek lakóitól is begyűjtötték a fegyvereket. Ez volt az eddigi legdrágább hurrikán, a helyreállításra több mint 118 milliárd dollárt költöttek el.

Az 1992-es Andrew hurrikán arra jó példa, hogy egy viszonylag nyugodt időszak egyetlen nagyobb vihara is okozhat komoly problémákat. Az 1992-es értéken számolt 26,5 milliárd dolláros viharkár mellett összesen hatvanöten estek áldozatul, ebből huszonhatan közvetlenül a viharban, harminckilencen pedig később, de a viharhoz köthető okok miatt haltak meg.

Hasonló erejű vihar jóval korábban is érte már el New Yorkot, 1938-as Long Island Expressnek is nevezett hármas kategóriájú trópusi vihar óránként 200-300 kilométeres széllökésekkel érkezett, 2011-es, 146 km/h-s csúcssebességű Irene pedig nagy kiterjedésű áramkimaradások mellett öt ember halálát okozta New York államban.

Az Intellicast radarja megint nagyon "szépen" mutatja, mennyire mikrohullámú anomáliákkal manipulálják a Sandy hurrikánt! 


2012. október 27., szombat

A KÓD – több mint egy regény…. Amiről a VilagHelyzete is ír, az itt van könyvben!


A napokban megjelent egy könyv, amely nagyon jól összeszedi azokat a problémákat, amelyekről itt, a VilagHelyzete.com blogon is rendszeren szólok. Szinte minden benne van a bankdiktatúrától kezdve a biológiai fegyvereken, a nehézfémekkel történő permetezésen, az időjárás-manipuláláson és a tudatmanipuláción át egészen a HAARP-ig.

Kötelező olvasmány mindazoknak, akik úgy gondolják, hogy ezek a dolgok valósak, és igenis tenni kellene ellenük valamit. Nos e könyv szerzője tett. Megpróbálja felnyitni a hétköznapi emberek szemét is ezen álságos dolgokra úgy, hogy az egy ilyen témával nem foglalkozó ember számára is egy érdekes, izgalmas, néhol humoros, de romantikus szálat sem nélkülöző könyvet ad a kezükbe.
A kód című könyv valójában egy regény, de aki elolvassa, úgy érzi, sokkal több annál. S hogy mi ez a könyv? Összeesküvés-elméletekre épült világvége-forgatókönyv, vagy csak egy kalandregény? Azt döntse el az olvasó. Az mindenesetre biztos, hogy ha a regényben és a valóságban megtörtént események és módszerek közt bárki hasonlóságot vélne felfedezni, akkor az valószínűleg nem mindig csak a véletlen műve.
A történet főszereplője John, egy programozó, aki egy jövőbe mutató fejlesztésen dolgozik. Munkája az underworld nevű valóság-szimulációs játékhoz különféle részkódok készítése. Élethelyzetéből adódó kényszerűségből azonban igent mond a bankárnak, hogy írjon a kódba olyan részeket, amikkel saját számlájukra juttathatnak pénzt. Ám a bankár egyre telhetetlenebb, közben pedig kiderül, hogy aki csak teheti, saját zsebre is dolgozik, szinte mindenki korrupt, a vezetőség pedig érthetetlen módon szemet huny minden felett. A főhős azonban rájön, hogy odafenn sokkal nagyobb disznóság készülődik, a valódi cél nem a játék nyereségessé tétele, hanem a felhasználók totális agymosása a játékon keresztül. Ennek megakadályozása azonban már túlmutat a főhős lehetőségein, ezért különféle veszélyes szituációkba keveredik, miközben a valós világgal kapcsolatban is egyre furcsább dolgokra derül fény. De hogy a történet során végül sikerül-e tenni valamit a világ uralmára törő érinthetetlenek ellen, az majd kiderül a regényből.
A sorok közt lévő mondanivalónak és a mellékszálnak azonban ebben a könyvben nagyon fontos szerep jut. A történet háttéreseményeiből keményen visszaköszönnek ugyanis a mai világunkat is uraló bankoligarchia gaztettei, a totális megfigyelés, a tudatmanipulálás, a demokratikus álca mögé bújt háttérhatalmi és politikai színjáték, a HAARP, az időjárás-fegyverek, illetve a geológiai-fegyverek, amely utóbbi, másutt eddig még nem használt kifejezést maga a könyv vezeti be a köztudatba.

Bár ez csak egy regény, nem árt, ha észrevesszük a valós élettel való hasonlóságokat. Számos ma még összeesküvés-elméletnek gondolt szál is része a regénynek, amiből mindenki csak annyit fogad el, amennyit saját maga jónak lát, bár ha valahol már túl sok a véletlen egybeesés, akkor az már akár gyanús is lehet.
A regényben lévő helyszínek rendkívül életszerűek, észrevehető, hogy világlátott, más kultúrákra nyitott ember írta. S még ha a jövőben is játszódik, szinte minden reálisnak tűnik, annak ellenére, hogy a könyvben jelenleg még nem létező tárgyak is szerepelnek. Látszik, hogy a szerző végig törekedett az életszerűségre, a helyszínek többsége a szerző számára is ismerős, az események egy része pedig valós, megtörtént eseményekre épül. Mindez sokat segít a hitelesség tekintetében. Mindemellett pedig érzékenyen rátapint a mai világ kényes pontjaira, a jövő lehetséges buktatóira. Sajnos a regényben leírt egyes eseményekhez kísértetiesen hasonlító történések a napokban is lejátszódtak. A jelek észrevételéhez nem kell más, csak nyitott szemmel járni. A könyv néhol a mátrix-víziót, néhol pedig Orwell 1984-ének rémképeit juttatja az eszünkbe. A regény a végére is tartogat némi izgalmat, holott akkor már azt hiszi az olvasó, hogy minden rendbe jön. A könyv végig elgondolkodtat, számos ponton elindítja azt a bizonyos bogarat az ember fejében. Ezek közül a legmeghatóbb talán a különféle emberi érzelmek bemutatása. A könyv szerint ugyanis nem attól lesz boldog az ember, ha megveszi a reklámok által belénk sulykolt felesleges tárgyak tömkelegét és haszontalan tárgyakat birtokol. És attól sem, ha ural más embereket, esetleg feminista jelszavakat zászlajára tűzve a hazugság, az irigység, a gonoszság és a bosszúállás eszközeit felhasználva hatalmaskodik másokon, függetlenül attól, hogy egy hétköznapi emberről, vagy egy milliárdos bankárról van-e szó. Megmutatja viszont az olvasójának, hogy a látszatvilág mögött húzódó valóság sokszor mennyire romlott is tud lenni.
Mindemellett pedig rávilágít arra is, hogy milyen szinten manipulálnak szinte mindenkit, és egyesek mennyire nem tekintenek az emberekre úgy, mint értelmes, gondolkodó lényekre.
Valószínű, hogy mivel a könyv egyes személyeknek és csoportoknak az érzékeny pontjára tapint, így nekik egyáltalán nem lesz szerencsés, hogy módszereik napvilágra kerülnek. Akik elolvassák, azok talán észreveszik, miként is működik a világ, milyen aljasságokat visznek véghez ma is a világ háttérben lévő urai. Persze nem kötelező mindezt elfogadni, végtére is ez csupán egy képzeletbeli történet. Viszont a történelem sajnos már bebizonyította, hogy hova vezet az, ha nem vesszük észre időben a veszélyt, és csak legyintünk, mondván ezek csupán összeesküvés-elméletek, hagyjanak minket ilyenekkel békén. Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy akar-e változást és beleteszi-e a maga kis porszemét ebbe a gépezetbe, vagy sem. A regény nem biztat, nem akar senkit semmiről meggyőzni. Csupán szórakoztat, melegséggel, izgalommal, vagy jókedvvel tölt el, és néha elgondolkodtat. S bár könnyen megfeledkezhet az olvasó arról, hogy ez csak egy regény, amiben bármi megtörténhet, annak a kérdésnek az eldöntését, hogy hol a határ a képzelet és a valóság közt, meghagyja az olvasónak.
A könyv facebookos oldalán mintaoldalakat is találunk, így beleolvashatunk a könyvbe. Ettől függetlenül most a kiadó hozzájárulásával szeretnék idézni néhány további kisebb részletet a könyvből.

16. oldal:
– De nem lesz gond, hogy ezzel nem lesz a játék pénzügyi egyenlege nulla, és kvázi több pénz kerül a játékba?
– Nem, mert egyúttal létrehozzuk a hitelszámlát is, amin viszont negatív pénz van. A kettő összege nulla lesz. Tehát fogtuk a semmit, csináltunk belőle egy pozitív valamit, meg egy negatív valamit. Mindegy minek nevezzük, hívhatjuk hitelnek, adósságnak, bárminek, a lényeg, hogy a semmiből csinált pénzre kamatot tudunk felszámolni. Mindenki jól jár, mert a játékba annyi pénz kerül, amennyire csak szükség van, a bank pedig kamatot kap a semmiből csinált pénzére. A plusz pénz pedig nem gond, hiszen a játékban majd érdekeltté tesszük a játékosokat a készpénzforgalom mellőzésére, az átutalásokkal meg csak ezt a nem is létező számlapénzt mozgatjuk egyik zsebünkből a másikba, miközben a játékossal elhitetjük azt, hogy valódi pénze van.
– Ördögien jó a terv, illik a játék nevéhez. Most már megértem, hogy miért alkalmazta önt a vezetőség. Van még pár ilyen trükkje?
– Bőven. De azokkal majd ráérünk később foglakozni, nagy részük úgyis későbbi fejlesztésnek lett betervezve. Egyébként pedig ez sem trükk, hanem bevett gyakorlat.
– Rendben. Akkor gondoljuk ezt a részét tovább, hiszen mindezt nekem le is kell majd programoznom. Viszont van vele egy kis aggályom. Ha jól veszem ki a szavaiból, akkor elvileg a bakrendszerből hitelként jóval több pénzt juttathatunk a játékosoknak, mint amennyit a többi játékos betétként betesz. Nem lesz ebből probléma?
– Ez nem gond. Bevezetünk egy minimális mértékű tartalékrátát, amit a betétek bőven fedeznek. A pénz nagy része meg úgyis számlapénz, nem kell, hogy létezzen. Nyugodjon meg, nullán fog maradni az egyenleg.
– Jól van, de ha így van, akkor szerintem nem kellene egyáltalán kamatot szednünk a játékosoktól a hitelekért, vagyis ha szednénk is, akkor is csak a betéti kamatok töredékét?
– Maga megőrült? Még jó hogy nem kínálja a kódot is fel tálcán a játékosainak. Szedjünk csak magasabb kamatot a hitelekért, mint amennyit a betétekért adunk, hadd higgyék a játékosok azt, hogy csak ez a bank haszna. Nem kell mindent az orrukra kötni. Most bankrendszert akar a játékba, vagy takarékszövetkezeti rendszert?

148.oldal:
– De mit, mit keresnek? – Kérdezett vissza remegő hangon John.
– Tudod te azt nagyon jól! Ne szórakozz itt velünk!
– De tényleg nem tudom. Odaadom, csak mondják meg, hogy mit keresnek?
– Fisher interface-ét! Na add szépen elő!
– De nincs nálam semmiféle interface.
– Ne szórakozz! Ha nem akarsz itt most megdögleni, akkor szépen ideadod! Tudjuk, hogy Fisher neked adta oda.
– Nem tudok semmiféle interface-ről. Nekem nem adott semmit se Robert.
– Jól, van te akartad! – Kiabálták, majd a fegyveres férfi rátérdelt John mellkasára, miközben továbbra is a fejéhez szorította a fegyvert, a másik álarcos pedig visszament az íróasztalhoz és látványosan forgatta ki a fiókokat, majd miután azok kiürültek, sorra túrta fel a szekrényeket is. Miután nem bukkantak semmilyen nyomra, dühödten szegezték a kérdést ismét Johnnak:
– Tényleg nem akarod előadni? Azt akarod, hogy tényleg kinyírjunk?
– Ha agyon lőnek, akkor sem tudom odaadni. – Válaszolt John, majd folytatta: – Nincsen nálam semmi, azt sem tudom, hogy mire való amit keresnek, Roberttel hónapokkal ezelőtt találkoztam utoljára.
– Ne hazudj! – Vágott közbe a rabló – Az egyik legjobb barátja voltál, még nyomoztál is a halála ügyében. Ott is hiába akartak leállítani, te csak mentél a saját fejed után.
– Tényleg ki akartam deríteni, hogy mi történt vele, de csak ennyi volt, nem történt semmi, nem kaptam tőle semmit. – Hebegett John.

164. oldal:
– Úristen! – Vágott Andrew szavába szinte ingerült hangon John. – Mi az, hogy a felhasználó akaratától független további információ?
– Ne kérdezd. Lehet reklám, vagy olyan adatok begyűjtése, amit a felhasználó amúgy nem adna meg, de mivel rágondol, ezért azt akár ki is lehet olvasni a VRH-val.
– Most már kezdem érteni, hogy Robert miért aggódott emiatt. És ha egyeseknek még annyit is megért, hogy megöljék, akkor ott minden bizonnyal komoly érdekek állhatnak a háttérben.
– És vegyük figyelembe azt is, hogy Robert volt a fejlesztés első embere. Tehát még azt is megérte bevállalni, hogy csúszik a projekt.
– Szerintem itt már rég nem nálunk folyik a munka. Az a sok washingtoni út, az idejáró nagykutyák, nem hinném, hogy csak gratulálni jöttek, vagy kipróbálni a játékot. Szerintem ez már rég nem játék, még ha felnőtteknek is szól, hanem sokkal több annál.

226. oldal
– Ő Angelina, a húgom. Minden héten eljön, és segít nekünk egy órát, hogy megcsinálja a nyilvántar-tásunkat – mondta, miközben a nő felállt és John felé fordult, hogy bemutatkozzon.
És ekkor történt valami. Valami olyan, amire John egyáltalán nem számított.
Angelina ott állt szemben Johnnal, leomló hosszú sötétbarna haján megcsillant az iroda kicsiny ablakán beszűrődő nap aranyló sugara. Mosolygós arca, vékony testalkata, gyönyörű alakja, azonnal hatalmába kerítette Johnt. Nem tudta honnan, de úgy érezte, mintha ezer éve ismerné ezt a lányt. Ahogy pedig a tekintetünk egymásba fúródott, John tudta, ez szerelem első látásra. Szíve elkezdett hevesebben verni, vérnyomása az egekbe szökött. – De honnan ilyen ismerős? Hiszen még sosem látta, sosem találkozott vele. – Merengett el magában, miközben csak nézte a gyönyörű teremtést. Aztán rájött. Nem ismeri sehonnan, nem találkoztak még soha, csupán az álmaiból ismerős. Ő az a lány, aki a legszebb, legboldogabb álmaiban meg szokott jelenni.

270. oldal:
– De kinek? Ki az a nekik?
– Az a tíz-húsz ember, aki uralja jelenleg a világot. Meg a sleppjük, akik a gátlástalanságukkal elérték azt, hogy annyi vagyonuk legyen, hogy közéjük tartozhassanak.
– Akkor bármikor kitörhet a harmadik világháború.
– Már rég kitört. Ez a háború már nem olyan, mint az előző kettő volt. Ezt már nem hagyományos fegyverekkel vívják.
– Mégis mikkel?
– Időjárás, geológiai, és biológiai fegyverekkel. Úgy, hogy az ellenség ne tudjon róla, hogy ki és mi támadta meg. Vagy ha tud is róla, ne lehessen ezt bizonyítani. A hagyományos fegyvereket csak akkor vetik be, ha már végképp nincs más megoldás.
– És egyáltalán kik az ellenségek?
– Az egyik oldalon áll Észak-Amerika és Európa, a másikon Dél-Amerika, Afrika és Ázsia.
– És Oroszország?
– Az oroszok még nem kapcsolódtak be, lehet, hogy ők lesznek a nevető harmadik, vagy pedig kitalálhatod, ki mellé fognak állni.
– És miből gondolod, hogy ez a háború már zajlik?
– Nem tűnt fel, hogy az utóbbi időben milyen gyakoriak lettek a földrengések, a szökőárak, esőzések, a szárazság, vagy Afrikában a járványok?
– De igen. S utána általában mindig történt valami olyan politikai lépés, ami az USA-nak kedvezett. – Vonta le a következtetést Angelina.
– Szerinted ez véletlen?
– Nem tudom, de én erről már nem akarok tudni. Szeretnék kimaradni az egészből.
– Attól félek, hogy ez nem lesz lehetséges. – Válaszolt szomorú hangon Brian, miközben nagyot szuszogva bambán maga elé nézett.

333. oldal:
– Oké, akkor lazíts és jelezd, ha indulhat a program.
Tim felvette a szokásos meditáló pózát, halkan mormogott magában valamit, majd kisvártatva ő is bólintott. John elindította a szoftvert a kijelzőn pedig megjelent a számláló. A fél perc most is teljes csendben telt, és John és Brian mintha most is azt érezték, hogy szinte lehűl a levegő szobában. Aztán megjelent a felirat a képernyőn, Tim pedig kinyitotta a szemét. Levette a sisakot és kinyújtózott.
– Jó reggelt! – Kezdte Tim, de John félbeszakította:
– Ne folytasd, másodszorra már nem vesszük be. Inkább mesélj.
– Csak azt tudom én is mondani, amit Brian. Megkezdtem a szokásos meditációmat, aztán amikor elindult a program földöntúli érzés tört rám. Bizsergett mindenem, melegséget éreztem, mintha valami rózsaszín felhőn ücsörögnék.
– Most kezdem érteni, hogy miért nincs barátnőd! – Vágott közbe Brian, de Tim csúnyán összeráncolta a homlokát és azonnal visszavágott:
– Te én úgy megrúglak mindjárt, hogy neked se lesz rá szükséged. Nem a szín a lényeg, hanem az érzet. Azt viszont nem tudom leírni szavakkal, mert a hétköznapi életben még sosem találkoztam ilyen érzéssel. Mintha lebegtem volna, és a gondolataimnak teremtő ereje lenne.
– Ez természetes. A játék is így működött. – Szólt közbe John. – A gondolatokkal lehet építeni az Underworld-öt.
– De ez több volt annál. – Folytatta Tim. – Úgy éreztem, mintha meglenne minden tudásom is hozzá. Mintha csak levennék egy könyvet gondolatban, és abban benne van, amire kíváncsi voltam. De mindemellett meg valahogy úgy éreztem, hogy nem is vagyok már kíváncsi semmire, mert azzal elszállna a boldogságérzet is.

376. oldal:
– És mit üzen az embereknek, hogy elkerülhessük a jövőben a hasonló katasztrófákat?
– A bankrendszert nem említem, abból remélem, hogy mindenki tanult. De ha valakinek ismét eszébe jutna ilyen eszközöket létrehozni, mint ez a VRH, vagy a HAARP, akkor újfent veszélybe kerülhet az emberiség. Ezekkel a készülékekkel bármit képesek sugalmazni az embereknek, és ők azt egyedüli igazságként fogják elfogadni. Aminek az eredménye ismét az lehet, hogy egyes titkos csoportosulások újból bármit megtehetnek. Ezt nem szabad hagyni.

2012. október 23., kedd

Népek Krisztusa Magyarország - 1956 Igaz üzenete a legszebb beszédben


Semmi mást nem kérek október 23-án tőletek, csak annyit, hogy hallgassátok meg egy olyan ember beszédét 1956 Forradalmáról, a hazaszeretetről, akinek szerelme a hazája és hite 1956 szellemisége, annak üzenete! 
Ő nem csak beszél hazafiságról és nemzettudatról, az igazságról, hanem Ő MAGA A HAZASZERETET és 1956 IGAZSÁGA. Nem előre leírva papírforma-ünneplés, hanem szívből szól és a szívhez elér, ha meghallgatod!
Ha ez lenne a minta és a példa, ez az ország sem itt tartana, ahol most.


Ezt kellene tudnia minden magyarnak, ki szívében is magyarnak érzi magát és ebben a hazában képzeli el életét és nemzetét ! Szerintem sehol nem adták le ezt a felvételt.... az a szomorú sejtésem, hogy okkal nem....

Kérlek olvassátok és nézzétek végig, juttassátok el minél több magyarhoz! Fájdalmasan aktuális!
Ezért vettem a fáradságot és begépeltem szóról-szóra, hogy eljusson mindenkihez és megmaradjon az utókornak is !                                                                                                                                                     (SBG Buddha)
A neve: Dobossy Antal
Helyszín: Pécel
Időpont: 2000. október 23.



"Nincs szebb dolog, mint ünnepelni. Meg vagyok győződve arról, hogy aki nem tud ünnepelni, az igazából nem is tud élni. Ünnepelni az annyi, mint élni, szeretni. Az emberiség mindig is szeretett ünnepelni. Ezt kihasználva viszont hányszor, de hányszor ünnepeltettek velünk olyan történelmi eseményeket, amibe ha belegondolunk, inkább kedvünk lett volna sírni, mint ünnepelni. De amikor az embert spontán érzése, lelkülete, értékrendje hozza az ünnepet, az mindig nagyon nagy dolog. És ha ez október 23-án van, az október 23-át ünneplő ünnepen, akkor talán több, mint öröm..., akkor talán több is, mint ünnep, mert az emberiség valahol ezen az októberi napon talált haza. Valami egész furcsa hazába, nemcsak a Földön meghatározható hazába: abban a lelki hazájában, amit évszázadok alatt keresett és amiben mindig, mindig eltévedt. 56 októberében hazatalált! 
Ez a hazatalálásnak is megemlékezése. Eltévedt, félrevezetett emberek 1956 októberén újra emberré tudtak válni ! Emberré váltak egy olyan szörnyű, borzalmas világban, ahol a két világháború több, mint 70 millió áldozata és kínja mellett.
Egy fasizmust is ráhoztak az emberiségre. Csak azért, hogy a nacionalizmus sikamlós, minden oldalról manipulálható gondolatával kiűzzék agyunkból a hazaszeretetet ! A tisztát ! A manipulálhatatlant !

Olyan sötét világban lett ember az ember 1956 októberében, amikor egy kommunizmust is azért találtak ki, hogy az emberre szabott és az ember igényeire szabott szociális gondolatot mindörökre kiverje belőlünk !
A hazug osztályharc !
És később, képzeljük el, "Vasfüggöny mögött" a szabadság édes gondolatát Coca-Cola meg rock zene képviselte.
Ördögi pótcselekvések voltak ezek! Az egész emberiség tönkretételét beprogramozó sátáni praktikák! És 56 októbere egy pillanat alatt romba döntötte mindezt. Amit a Sátán évszázadok óta épített. Ezért nemcsak ünnep, nem is csak hazatalálás,de minden egyes megemlékezéskor újabb és újabb győzelem, ... évszázados csatákat mindörökre lesöprő győzelem. Ettől óriási ez az ünnep. Mert visszaadta az embernek a HAZASZERETET fantasztikus gondolatát. A minden történelmi salaktól meneteset. Mert megalkotta az emberszabású szociális igényeket. És mert megtudta fogalmazni a SZABADSÁG igazi gondolatát.

Ez a hely nem alkalmas, hogy 1956 összes értékét elmondhassam, de ha csak ezt a hármat, amiről szó volt, említem, ki merem jelenteni, hogy minden idők legcsodálatosabb forradalmát ünnepeljük október 23-án !
Ha belegondolok, a Nagy Francia Forradalom mit emelt hatalomba? Az észt. Azt az észt emeli hatalomba, amitől annyit várt az ember, ettől várta a boldogulását ettől várta titkairól lerántani a leplet; ettől várt oly sok megoldást. És valóban ez az ész adott nekünk csodaszép örömteli dolgokat, megkönnyítette a dolgokat, meghosszabbítja az életünket....
De gondoltunk-e arra, hogy ez az ész mennyi szörnyűséget hozott nekünk ? A világháborúkat is ugyanez az ész hozta. Ugyanez az ész hozta a gulágokat, a koncentrációs táborokat! Mennyi hazugságot teremtett nekünk az ész! A szabadságról azt hittük, hogy a gondolat szabad áramlása kell legyen. És lépten-nyomon rájöttünk, hogy a gondolat is becsapott minket!
Az 1956-os forradalom volt az, 1956, ami megtanított minket és EGY EGÉSZ EMBERISÉGET, hogy a SZABADSÁG az kizárólag sokszínű emberi gondolat, az ész és a természet örök automatikáját és ellenőrző szerepét magában rejtő LELKIISMERET harmonikus együttlétében születhet csak meg! Minden más szabadság fél-szabadság, hazug szabadság!
De ez csodára bírja az embereket. Ezt a forradalmat, a lelkiismeret forradalmát ünnepeljük október 23-án. Azt a forradalmat, mely kijelenti, hogy a tőkére nem lehet építkezni, mert a tőke változik, hullámzó és hullámzó alapokra nem építkezhetünk.

Azt a forradalmat ünnepeljük, amelyik kijelenti, hogy aki fiaink és unokáink megmentése érdekében kéri a mi áldozatunkat valami más: új társadalom vagy rendszer felépítéséhez, az félrevezet minket, az nem  mond igazat és hazudik. Mert a meg nem mentett ember, a tönkre tett ember nem tudja megmenteni a fiát ! Mert magunkat kell először megmenteni és akkor meg tudjuk menteni a fiainkat is. Itt kell először boldognak lenni, akkor boldoggá tudjuk tenni az unokáinkat! 

Nem hiszünk a gazdasági türelemben és nem tudunk hinni a statisztikák cinizmusában: ahol én megettem két csirkét és te éhen döglöttél..., és a statisztika azt mondja, hogy fejenként 1-1 csirkét megettünk. És félrevezeti a lelkiismeretet.

NEM HIHETÜNK AZ ÉSZBEN, HA NINCS MELLETTE LELKIISMERET !

Nem hihetünk a kapitalizmusban! Nem hihetjük, hogy a gazdaságot kell megmenteni, sokszor tönkretéve vele az embert ! De igenis hisszük,  hinnünk kell, hogy a megmentett ember az egyedüli, aki helyre tudja tenni a gazdaságot ! Nem hiszünk a prostitúcióban, a türelmi zónákban, ahová nem csak örömlányokat visznek...mi is türelmi zónában vagyunk állandóan ! Lépten-nyomon eladva a lelkünket, eszünket...tőzsdén mérik lassan a húsunkat is! Nem hiszünk a kizsákmányolásban!

De HISZÜNK A SZERELEMBEN, a nép-szerelemben, a saját boldogságunkban, amit meg kell élnünk; az ember győzelmében; az ideológiák és az oly sokszor hallott politikai hazugságok felett, amit az 56-os srácok nyertek meg mindörökre ! Óriási véráldozattal hitelesítve ezt a győzelmet. . 
Elnézést, ha egy kicsit elragadtattam magam! De ez a három kopjafa leleplezése is azt hirdeti, hogy milyen győzelmet hitelesítettek ezek az emberek. Én nagyon összenőttem 1956-al, mert nekem 1956 nagyon sokat adott. Hitem egy jó részét neki köszönhetem, és én tudom, hiszem és vallom, hogy 56-nak küldetése van és az emberi megváltás folyamatának szerves része ! 

Ez a három kopjafa: az apa, az anya és a gyermek. Egy CSALÁDOT jelképez, egy létező családot és benne egy létező SZERETETET ! És ugyanakkor egy átvitt értelemben is érthető családot, amibe ugyanúgy bele kell vinni a szeretetet és ezért mondtam, hogy az egész emberi megváltás szerves része az 56-os forradalom és az a jelkép és az a szellemiség, amit ez a három kopjafa hirdet mától a péceli polgároknak, de az egész világnak is.

Ez a forradalom a mi forradalmunk volt, mienké magyaroké, de tudom, hogy nem ismer határokat és az emberiség közös nagy kincse azóta, amióta éppen tőle való félelmében fogott össze egy egész világ, hogy eltapossa ! De én hiszem és tudom, hogy a magasra emelt 56 kibékít még embereket, népeket s ha kell vallásokat is, mert a lelkiismeret és a szeretet odavalók.

Mi ma ünnepeljük október 23-át, de én tudom, hogy október 23-a valahol a mindennapok ünnepe is egyben. Minden nap velünk van, szomorúságunkban vagy örömünkben, kimondva vagy kimondatlanul, tudatosan vagy tudat alatt, de mindahányszor bennünk emberben egy tiszta és emberi gondolat fogalmazódik meg: igenis vegyük tudomásul, mi mindannyiszor október 23-át ünnepeljük !

Őrizzük meg ezt a tiszta hangot és őrizzük meg mindörökre ezt a csodálatosan szép és az emberi nemet oly magasra emelni tudó ünnepet! " 


Az utolsó segélykérő üzenet: "VILÁG NÉPEI SEGÍTSETEK ! S.O.S.
Mentsetek meg! Isten veletek és velünk...."

SENKI NEM SEGÍTETT...

2012. október 20., szombat

Végleg megdőlt a globális felmelegedés HOAX, sőt 16 éve vége......


A mutatók szerint 1997 és 2012 között már nem volt lényeges változás a globális átlaghőmérsékletben. 1980-tól valóban volt egy emelkedés, de egy eltitkolt jelentés szerint ennek már 16 éve vége – írja a Daily Mail.

Mivel a globális felmelegedés dolog lerágott csont, legyen ez az utolsó bejegyzés ebben a kategóriában! 

„A globális felmelegedés téma a legnagyobb és legsikeresebb áltudományos csalás, amit életemben láttam. …Az egész elméletet meg kellene semmisíteni"  ... brit asztrofizikus Piers Corbyn


globális felmelegedésben lejátszódó szünet így már legalább annyi ideje tart, mint a veszélyesnek kikiáltott folyamat. De miért csak a múlt héten derül erre fény és kinek állt érdekében mindezt titokban tartani?

A jelentés szép csendben került fel az internetre és semmilyen sajtóvisszhangot sem kapott egészen szombatig. Ezek az adatok teljesen ellentmondanak azoknak a jelentéseknek, amelyekkel folyamatosan bombázzák a népet, miszerint nyakunkon a globális felmelegedés kritikus időszaka. Jönnek a nagy olvadások, árvizek és talán a világvége is. (Forrás: Mon.hu / Meteoprog.hu)
Néhányan azonban -védve a presztízsét - kitart álláspontja mellett, mert szerintük 15-16 év még nem elegendő bizonyíték ahhoz, hogy a folyamat megállt és esetleg visszafordul. A mérések mindenesetre hitelesek, hiszen az adatokat 3000 szárazföldi és vízi pontról gyűjtötték össze, tehát azokat nem lehet vitatni.

Ez azt jelenti, hogy ha szigorúan vesszük mégis csak van globális felmelegedés, de egy kis pihenőt tart a folyamat. Ami viszont biztos (és megnyugtató), hogy nem lesz világvége. A következő konferenciákon a tudósok pedig majd eldöntik, hogy valóban csak szünetről van szó vagy tényleg megállt a folyamat véglegesen és fellélegezhetünk. (Ők döntik el ez jó. Jó vicc mi. "majd mi eldöntjük, hogy a mi legyen" ... és ebben nem is kételkedem)
Ha elolvassátok a korrábiakat, akkor láthatjátok, hogy bolygónk éghajlata állandóan változik, és igen igazuk van, hogy a folyamat nem áll meg, de amit meg kell érteni, hogy a folyamat önszabályozó rendszerben történik és nem a CO2 vezeti, vagy bármi közvetlen állati ill. emberi beavatkozás.

Tehát egyszer s mindenkorra kijelenthető hivatalosan is, amit évek óta a szakmából kizárt, eltüntetett vagy megölt tudós is tanulmányok százaival felvállalt és igazolt : 

NEM LÉTEZIK EMBER ÁLTAL OKOZOTT GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS ! 

Önmagában a CO2 gázok kibocsátása nem elegendő a bolygó középhőmérsékletének megemelkedéséhez! A bolygó melegedésében és lehűlésében egy természetes ciklikusság van.
Tehát hiába próbálták a túlnépesedésre fogni (ami szintén egy hamis elmélet) és a Carbon-Tax adó bevezetésére felhasználni - az elmélet hazugság, az AGENDA 21 által jól kidolgozott propaganda !  

Az alábbiakban néhány tudós véleményét láthatjuk:
„Az IPCC-n belüli korrupciót a Climategate által kirobbantott botrány nyilvánvalóvá teszi; az adatokkal való ügyeskedések és a hibák elrejtése súlyosan beszennyezi az IPCC-t, ami mostanra már nem egy megbízható szervezet.”
 Ezt Dr. Don Eaterbook geológus professzor mondta.

"Mi most nem a tudományosság útján járunk. Amit a médiákban hallunk, az nem éppen a tudósok konszenzusaként született meg és ez itt a probléma. Mert ott van a természet kiszámíthatatlansága, amit nem látni 150 évre előre.”  ENSZ IPCC tagja Tom Tripp


„Bármilyen ésszerű tudományos analízis azt mutatja, hogy az alapteória rossz”. 
Dr. Leonard Weinstein 35 öt év dolgozik a NASA-nál


"A klíma egy olyan dolog, ami messze túl van rajtunk, hogy azt képesek legyünk kontrollálni. A Földet nem érdekli a törvénykezések, az emberi ügyeskedések. Az obszervatóriumok szerint nem találni aktuális hőmérséklet emelkedést az időjárásban. A klímaváltozás …egy olyan dolog, ami rutinszerűen működik, anélkül, hogy bárkit is megkérdezne erről”. -Dr. Christopher J. Kobus, Associate Professor of Mechanical Engineering

"Az emberi energia nagyon kicsi ahhoz, hogy befolyást tudjon gyakorolni a klímára…A bolygó klímája saját rendszerén belül működik és pontosan nem is tudjuk megjelölni a trendeket a változásokban, mert a rendelkezésre álló adataink újkeletűek. Mi csak hiányos adatokkal rendelkezünk, és nem látjuk a teljes képet" –magyarázza Brazilian Geologist Geraldo Luís Lino

„Szégyenkezem amiatt, amit most manapság tudománynak mondanak. A tudományos közösség alkalmatlan modelljére hivatkozva, tévesen okolják a CO2-t és az ártatlan polgárokat, csak azért, hogy felfigyeljenek a Globális Felmelegedésre. Ha ezt hívják most tudománynak, akkor én most szégyenkezek emiatt . A tudomány túl fontos a társadalmunknak, hogy rossz célra használjuk.  „-Swedish Climatologist Dr. Hans Jelbring

„Kijelenthetjük, hogy nincs okunk aggódni az ember okozta klímaváltozás miatt, mert nincs bizonyíték arra, hogy ilyesmiről lenne szó.” Greek Earth scientists Antonis Christofides

„Tisztán látható egy ciklikus kör a hőmérsékletemelkedésben és csökkenésben. Ezeket a ciklusokat a naptevékenységnek köszönhetjük. Az én véleményem, amit a sokéves tanulmányaim alapján mondhatok, hogy ez az egész felmelegedés téma, túlzottan felfújták.”  Biologist Pavel Makarevich of the Biological Institute of the Russian Academy of Sciences

„Mivel az üvegházhatás ideiglenes dolog, nem pedig állandó, az IPCC globális felmelegedésről szóló jóslatait, ill. előrejelzéseit, nem támasztják alá az adatok." -Hebrew University Professor Dr. Michael Beenstock

„Az egész globális felmelegedés ötlet teljesen alaptalan. Megjelentek, hogy pénzt gyűjtsenek maguknak, Michael Mannal, Al Gore-val és az ENSZ IPCC főtitkárával Pachaurival egyetemben, akik elkészítették ezt az átverést, szóval ez hazugság” South African astrophysicist Hilton Ratcliffe, a member of the Astronomical Society of Southern Africa (ASSA)


A Végére utólag illesztettem be egy magyar vonatkozást is: Miskolczi FerencTELJES CIKK  itt található Tudományos ellenérvről viszont ritkán hallani – a klímakutatók többsége legfeljebb a következmények mértékén és bekövetkeztének időpontján vitatkozik. Ebbe a konszenzusba robbant be néhány éve egy magyar fizikus gyorsan eretneknek minősített és marginalizált elmélete, amely alapjaiban kérdőjelezte meg a globális felmelegedés kiváltó okait. Miskolczi Ferenc a NASA-nál folytatott kutatásai során, empirikus adatokra támaszkodva arra az eredményre jutott, hogy a tudományos konszenzus jelentősen felülbecsüli az üvegházhatású gázok szerepét a bolygó felmelegedésében.


Forrás: Aranykor.freeblog.hu

2012. október 13., szombat

Az oktatási rendszer hazugságai és képmutatása-A hiba nem a gyerekekben van !


Elnézést, de a cikk kicsit hosszabb lesz, viszont annál fontosabb a mondanivalója!
Mivel jómagam is középiskolai oktatásban (de inkább nevelésben) dolgozom, napi szinten látom azt az elképesztő mókuskereket, amibe a gyermekeket, a legfogékonyabb korban lévő tinédzsereket folyamatosan belekényszerítjük valami évtizedek óta hangoztatott "szlogengyár" mögé elbújva: mint
"magadnak tanulsz, nem az iskolának....", "mindent egyformán kell tanulni, mert általános műveltséget ad".... "soha nem tudhatod, mikor lesz rá szükséged.....".....bla-bla-bla .... Ez mind igaz lenne, csak éppen nem arra, amit az iskola művel a gyermekekkel.

De a leggyakrabban hangoztatott mondat, amivel kitérünk, hogy a fiatalokat érintő kérdésekre és érdekességekre választ kelljen adni: "Erre nincs idő, mert haladni kell az anyaggal! Mindjárt itt az érettségi...." 
Szóval mire is nincs idő? A világ megismerésére ? A gyerekekkel való beszélgetésre?  A világ helyzetéről való elmélkedésre? Hogy miért zajlanak dolgok, és IGAZÁBÓL mik állhatnak a háttérben, hogy milyen csodálatos is az Univerzum és a világ ......
Pont erre nincs idő, mert "apróbetűs részeket" magoltatunk be, hátha azt kérdezik majd a felvételin, vagy egy eszelős valaki ? 

Mert a fiatalokat IGENIS ÉRDEKLIK A VILÁG DOLGAI ! 
Az más dolog, hogy gondolkodnak és sokkal jobban frissítik információikat, mint esetleg az őket tanítók. Tudják, hogyan kell megszerezni a szükséges tudást néhány klikkeléssel, érzik, hogy soha az életben nem lesz szükségük a töménytelen mennyiségű elavult akadémiai tudásra!
Erre mindig az a válasz: "nem tudhatod mikor lesz rá szükséged"......
de tudjuk: maximum akkor, ha egy műveltségi vetélkedőbe jelentkezik valaki a TV-be és ott akar villogni.

Miért van az, hogy gazdaságilag mégis ugyanolyan analfabétán jövünk ki az iskolában 2012-ben, mintha 1980-ban lennénk.... Irodalomból még mindig életrajzokat és verselemzéseket tanítanak, testnevelésből pedig osztályoznak kislabdadobásból és távolugrásból......
Minden van, csak éppen a lényeg veszik el: a gyermek lelkesedése, érdeklődése és a készen kapott válaszok helyett az igazság keresése. Még filozófiából is diktálnak.... (könyörgöm) és filozófusokat tanítanak meg! Legalább filozófia és társadalomismeret órákon lehetne "filozofálni" ...de nem, meg kell tanulni az anyagot!

A mai fiatalok (hál'istennek van ilyen is) rákérdeznek a 2001.szept. 11 igaz történetére, a magyarság igaz eredetére, Trianonra, a Közel-Keleten folyó eseményekre.... Izraelre és Palesztinára. Hallottak és olvasnak Nikola Tesláról és az ingyen energiákról...., UFOk-ról, nemzetközi háttérhatalmoról.....
Érdekli őket mindaz, ami nem egy évtizedekkel ezelőtt megírt tankönyvi szöveg ötvenszer átszerkesztett, de még mindig ugyanazokat a hazugságokat, ferdítéseket tartalmazó történelme, irodalma, tudománya....  
És szomorú, de hiába van lassan 2013, ilyenekről Tilos beszélni !  (SBG Buddha)
A cikk előtt érdemes meghallgatni Szentgyörgyi Albert évnyitó beszédét 1930-ból !

A hiba nem a gyerekekben van ! 
Hihetetlen pontossággal mutat rá E. SZABÓ LÁSZLÓ a magyar iskolarendszer alapvető hibáira, olyanokra amelyeket a legokosabb és legtehetségesebb diák sem tud megugrani, pusztán a nem felnőtt léte miatt. Az írás nem rövid, de mindenkinek ajánlom figyelmébe, mert tele van fontos információkkal, ugyanakkor anyukák-apukák is értik :)
Az ELTE oktatójaként 24 éve veszek részt a tanárképzésben, és régebben, megélhetési okokból, 10-15 éven át szinte minden estémet nagyon jól vagy nagyon rosszul tanuló, főleg gimnáziumi diákok tanításával töltöttem. Szóval, ha a diákéveket is beszámítom, negyven év tapasztalata mondatja velem, hogy a magyar iskolák - minden ellenkező híresztelés ellenére - nem jók.
A negatív visszajelzések rendszere

Az utóbbi években érezhetően javult az iskolák légköre. Kevesebbszer találkozunk olyan ellenszenves iskolai kellékekkel, mint jelentkezés, felállás, "Osztály, vigyázz!" stb., lehetőséget adva ezzel arra, hogy a diákok az iskolában is gyakorolhassák a nagyobb társaságban való emberi érintkezés rutinjait: a megszólítást, a közbeszólást, a kérdezést, a hangulatnyilvánítást és sok más fontos dolgot. E pozitív változások ellenére az iskola légköre alapvetően restriktív maradt, s ennek oka, hogy semmit nem változott az iskola működését alapvetően meghatározó, negatív visszajelzésekre épített pedagógiai módszer: az iskola számára sohasem az a fontos, hogy egy gyerek mit tud, mihez van kedve vagy tehetsége, hanem hogy mit nem tud, mi az a tantárgy, amiből rosszabb az átlagnál, hogy aztán azon legyen, hogy az illetőt az átlagra "felhozza". A tanárnak nem adatik meg, hogy saját tudásából felmutassa azt a legérdekesebb, legfontosabb lényeget, amit maga is szeret, amely alkalmas lenne a diák érdeklődésének felkeltésére. A diák számára az iskola csupa kötelesség. Nincs ideje és módja egy-egy kedvelt témánál elidőzni, egy-egy kedvelt tantárgyban elmélyedni. Elmarad az ezzel járó öröm és sikerélmény. Elmarad annak érzése, hogy az iskolában tanultaknak hozzá bármiféle köze lehet. Ami hiányzik a magyar iskolából, az az örömelv. Az élet dolgairól való elgondolkodásnak, a világ, a természet megismerésének és megismertetésének öröme, ha tetszik, a katarzis.
Saját gyerekeim tapasztalatából tudom, hogy az amerikai iskolát azért lehet szeretni, mert pozitív visszajelzésekre épít. A kreditrendszer, a tantárgyak flexibilis, egyénre szabott megválasztása, a mindenkinek kötelező tantárgyak minimalizált, emberhez szabott tananyaga, a kevés házi feladat, a projektek rendszere mind ezt a célt szolgálja. Nem akarnak mindenből "tanagyagot" gyártani. Az ember nem találkozik olyan bornírtsággal, hogy a tornaórán "kislabdahajításból" osztályozzanak. Az amerikai iskolában a tornaórákon baseballoznak, röplabdáznak, úsznak és eveznek, vagy éppen görkorcsolyázni tanulnak. Az egyik gyerek ügyesebben, a másik sutábban, de mindenki jól érzi magát. Nem gondolom, hogy az amerikai iskolarendszer tökéletes, de van néhány olyan pozitív vonása, amelyre érdemes odafigyelnünk.
A magyar iskola legellenszenvesebb vonása, hogy túlságosan is komolyan veszi magát, és folyamatosan ítélkezik. Igaz ez a tehetség megítélésére is: aki nem hangoztat megkérdőjelezhetetlen, magabiztos ítéleteket a gyerekekről, az nem is számít komoly szakembernek.
A felvételik
Magyarországon a továbbtanulási lehetőségek mennyiségileg és főleg választékban alatta maradnak a társadalom szükségleteinek, ezért egyes szakokon igen magas felkészültséget igénylő felvételik vannak. Ez a negyven évre visszanyúló öngerjesztő folyamat végterméke.
A középiskolák minőségének szinte egyedüli paramétere, hogy diákjainak hány százaléka tudott a felsőoktatásban továbbtanulni. (A továbbtanulásra elsősorban a gimnáziumot végzetteknek van esélyük.) Aztán hamarosan kialakulnak a mítoszok a "nagy hírű", "erős" gimnáziumokról. E mítoszoknak legtöbbször semmi alapjuk nincs, leszámítva azt a statisztikai tényt, hogy a "legendás hírnév" következtében a tízszeres túljelentkezés lehetővé teszi számukra, hogy a "legjobb" tanulókat vegyék fel, akik várhatóan a felvételi vizsgákon is jó eredményt produkálnak. Mindenesetre a felvételi őrület súlypontja az egyetemekről manapság áttevődött a gimnáziumokra. Most már itt figyelhető meg az öngerjesztő mechanizmus: az általános iskolák minden erejükkel a gimnáziumi felvételikre igyekeznek felkészíteni tanulóikat, a gimnáziumok pedig tovább szigorítják a felvételi vizsgákat. Nem csoda hát, ha a szülők tizenkét éven át szüntelenül gyermekükért aggódnak. Az előrelátók már második elemiben magántanárt fogadnak, hátha az tudja, hogy ami 12-es számrendszerben 721, az mennyi a 8-as számrendszerben. A hanyagabbja csak első gimnáziumban kap észbe, mikor rájön, hogy nem tudja megmondani a gyereknek, mennyi az oxigén 2p elektronjának kötési energiája.
Vagyis az iskola, a gyerek és a szülő az alsó tagozattól kezdve a felvételik körüli (egyáltalán nem alaptalan) hisztéria légkörében él. A felvételiknek ez a nyomása az iskolai élet egészére rátelepszik. Nem számít semmi más. Ördögi kör ez, hiszen nyilvánvaló, hogy nem lehet az iskolai munka legfőbb célja és motivációja az, hogy a gyerek az egyik iskolai periódusból a másikba jusson. Teljesen felborult értékrend! "Nem az iskolának, az életnek tanulsz!" - hogyan lehetne ezt a triviális igazságot ma képmutatás nélkül kimondanunk?
a hiba nem az on gyermekeben van 02.jpg
Az egyetemi felvételi keretszámokat a kereslethez kellene idomítanunk. Tévedés ne essék, nem a "munkaerőpiac" keresletéhez, hanem a felvételre jelentkezők keresletéhez. Az államnak nincs joga beleszólni abba, hogy ki, milyen tanulmányokat kíván az egyetemeken folytatni. Az egyetemisták pontosan fel tudják mérni, hogy milyen diszciplínákat tanuljanak a saját boldogulásukhoz! Ezzel szemben még mindig a szocializmus idején kialakult merev egyetemi struktúrában gondolkodunk. Hogy ez a mechanizmus mennyire rossz hatékonyságú, hogy mennyire nincs összhangban a hallgatók tényleges érdeklődésével, hogy mennyire alkalmatlan a társadalomban ténylegesen felmerülő igények kielégítésére, azt jól mutatja - a túljelentkezések és aluljelentkezések arányain túl - az a jelenség, hogy a legtöbb diák manapság több szakra is beiratkozik, mert egyetlen szakon nem kapja meg azokat az ismereteket, amelyekre igénye van. Ha valaki ma például mesterséges intelligenciafejlesztéssel szeretne a jövőben foglalkozni, akkor jól teszi, ha tanul egy kis statisztikus fizikát a fizikus szakon, valamennyi biológiát a biológus szakon, valamennyi pszichológiát a pszichológia szakon, nem árt esetleg egy kis nyelvészet, aztán szüksége van a számítástechnika szakon elsajátítható tudásra is. Ma ezt csak három-négy szakra való beiratkozással érheti el, ami túl sok időbe telik, és feleslegesen tanulja több szak számára érdektelen részeit. Ráadásul még mindig nem szerzett meg számára minden szükséges ismeretet.
Az alsóbb iskolákat eltorzító felvételi hisztériát megszüntetni, és a felsőoktatás minőségét, illetve hatékonyságát fokozni ugyanazzal a változtatással lehet: el kellene végre felejteni a szakokat, és nagyon liberális tárgyválasztást, és a karok, egyetemek közötti áthallgatást megengedő kreditrendszert kell bevezetni. (A most bevezetésre kerülő rendszer nem tett mást, mint a korábbi merev struktúrát lefordította a kreditrendszer nyelvére.) Fel kellene ismernünk, hogy az nem jó, ha mondjuk minden informatikus egyforma felkészültséggel kerül ki az egyetemről. Ellenkezőleg, az a kívánatos, hogy ki-ki saját érdeklődésének megfelelően más és más összetételű tanulmányokat folytasson.
A diákok túlterheltek
Ez a hosszú ideje közismert tény, úgy tűnik, senkit sem izgat komolyabban. Nem tudom, összeszámolta-e valaki, hogy egy gimnazista diáknak naponta hány órát kellene eltöltenie tanulással, ha az iskola által támasztott összes követelménynek eleget kívánna tenni. Ez valószínűleg több, mint a hivatalosan mondott két óra, de a két óra is sokkal több, mint amit normálisnak lehetne tekinteni. Tény, hogy vannak napok, amikor a gyermekek késő estig leckéjükkel foglalkoznak.
A túlterheléssel kapcsolatban elsőként az iskolában eltöltött időről kell beszélnünk. Magyarországon a nyugat-európai és amerikai iskolákhoz képest az általános iskola legalább egy órával korábban kezdődik. Itt is az életkori adottságokat hagyjuk figyelmen kívül. Nem tekinthető normálisnak ugyanaz a kezdési időpont az első elemiben, mint az a gimnáziumban. Egy elsős gyerek alvásigénye átlag napi tizenkét óra. Ez azt jelenti, ha este nyolckor(!) lefeküdnének, akkor reggel nyolckor kellene felkelniük, amikor is a jelenlegi szabályok szerint már megkezdődik az első tanóra. Az életkor előrehaladásával sem igazán változik a helyzet. Egy tizenkét éves gyermek napi alvásigénye átlagosan tíz óra. Ha nyolckor kezdődik a tanítás - és a legtöbb iskolában 3/4 8-ra az iskolában kell lenni -, akkor (feltételezve, hogy civilizált körülmények között megreggelizik) ehhez este kilenc-fél tízkor kellene lefeküdnie. Ez olyan aszkéta (és értelmetlen) életmódot követelne a családoktól, amelybe az már nem férne bele, hogy mondjuk egy filmet a gyerekkel együtt nézzenek meg a televízióban, vagy elmenjenek egy koncertre. (A nulladik órákat, vagyis a nyolc óra előtti iskolakezdést hatóságilag kellene betiltani, beleértve a szakmunkásképzőket is!) Vagyis iskolás gyerekeink évtizedek óta krónikus alváshiányban szenvednek, de ez senkit nem izgat.
A következő gond az a - meglepően sok értelmiségi szülő által is osztott - tévhit, hogy tudniillik annál jobb, minél jobban leköti, leterheli a gyereket az iskola.
Más szóval: baj, ha a gyereknek sok szabadideje van. Ez nem igaz. Mit tesz ugyanis egy gyerek, ha az iskola éppen nem ad neki feladatot? Játszik, barátaival van együtt (hat-tízéves korig ilyen, kifejezetten a pihenést, kikapcsolódást, szabad levegőn való mozgást jelentő tevékenységgel naponta öt órát kellene tölteni). A nagyobbak randevúznak, sportolnak, tévéznek, valamilyen hobbijukkal foglalkoznak, moziba járnak, jobb esetben kedvükre való dolgokat olvasnak. Még az sem teljesen haszontalan, ha "semmittevéssel" töltik az idejüket, egy órán keresztül az ágyon fekve, lábukat az égnek meresztve. Egy tizenéves gyereknek nagyon sok átgondolnivalója van! Az iskola sok olyan feladatot ad, amelyek teljesítése sokkal értelmetlenebb időtöltés a most felsoroltaknál - beleértve a semmittevést is. Hogy a gyerekek szabad idejében végzett olyan "kulturált" tevékenységekről ne is szóljunk, mint zongoraóra, nyelvóra, koncert, színház, könyvtár vagy egy kirándulás. 
Nem túlzás, ha azt mondjuk, manapság a gyerekek művelődésének legfőbb akadálya, hogy iskolába járnak. Hogyan mehetne egy gimnazista hétköznap este színházba anélkül, hogy ne kelljen emiatt másnap "készületlenül" mennie az iskolába? Súlyosan téves tehát az az elképzelés, hogy minden, amit az iskola kitalál és a gyerekkel elvégeztet, az nemes és hasznos dolog, és ha ezt nem tenné, akkor a gyerek csak üresjáratban, értelmetlenül és haszontalanul élné az életét.
Az iskolának persze többet kellene tennie a gyerekek szabad idejének kellemes és értelmes eltöltéséért. Leckeírás helyett vonzó délutáni programokat kellene szerveznie. Meg kellene nyitnia a tornatermeit, udvarát, sportpályáját. Délutánonként filmeket vetíthetnének, működhetne a könyvtár (ha van), lehetnének klubok, komputerszobák, szakkörök, vitaestek, meghívott előadók és vendégek. Mindez persze elképzelhetetlen a diákok (és a tanárok!) jelenlegi túlterheltsége mellett, vagyis ezt az iskola maga akadályozza meg azzal, amit délelőtt művel.
Megdöbbentő a felnőtt társadalomnak az a felelőtlensége, amellyel szemet huny e problémák felett. Pedig a túlterheltségnek beláthatatlanul sok káros következménye van. Egészségtelen életmódhoz szoktat, sok gyereket neurotikussá tesz (orvosi vizsgálatok szerint a tanulók huszonöt-harminc százaléka szenved a neurózis valamilyen változatában), emellett műveletlenséghez vezet, és gátolja a gyerekek szocializációját, így az egész társadalom civilizációját. Ilyen életmód mellett a fiatalok nem tanulják meg a társasági élet rutinjait, nem gyakorolják be azokat az életmintákat, hogy hogyan kell ismerősökkel, barátokkal vagy rokonaikkal a kapcsolatot fenntartani, nem találnak rá önkifejezésük különböző lehetőségeire, nem alakulnak ki azok a szabadidő eltöltésére vonatkozó civilizált szokások, amelyek felnőtt életüket is kiegyensúlyozottabbá és tartalmasabbá tehetnék. Ilyen életmód mellett minimálisra szűkül az életnek az a szférája, amelyben a közvetlen, verbális kommunikációra lehetőség nyílna. Nemcsak más generációkkal, hanem saját generációjukon belül is romlik a kommunikációs és viselkedési kultúra. Ezt csak fokozza, hogy a számonkérési düh következtében az iskolai élet is úgy torzul, hogy egyre kevésbé pótolja ezeket a hiányokat. A rövid szünetekben a diákok nem beszélgetnek, hanem a következő órán írandó dolgozat anyagát tanulják. Már a számonkérési rendszer is túlterhelt. Melyik tanárnak van ideje manapság szóban feleltetni? A mai gyerekek összeesnek az ijedtségtől, ha azt kérem tőlük az egyetemi felvételin, hogy a táblánál beszéljenek a kihúzott tételről. A magyar iskola verbális analfabétákat produkál!

Oktatási rendszerünk védelmezői szeretnek hivatkozni olyan nemzetközi felmérésekre, amelyek szerint a magyar iskolások az élvonalban vannak, míg például az azonos korosztályú amerikai társaik még a középmezőnyt sem érik el. Valóban, matematikában és a természettudományokban vannak ilyen eredményeink (legfrissebb adatok szerint valamennyire visszaestünk). De milyen áron? Persze az említett mellékhatások felmérése sokkal nehezebb volna, mint egy matematikadolgozat megíratása különböző országokban. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy csak a sikeres tantárgyakat szoktuk emlegetni.
Azt, hogy hol állunk mondjuk művészettörténetből vagy nyelvekből, hogy milyen tragikus a magyar gyerekek (és egyetemet végzett felnőttek!) szövegértelmező képessége, azt nem emlegetjük. De maradjunk csak a természettudományoknál. Magyarország mellett még Románia és egyes ázsiai országok - pl. Japán - állnak az élen. Miért van mégis az, hogy ha kinyitok egy nemzetközi tudományos folyóiratot, akkor elsősorban nem magyar vagy román, de még csak nem is japán tudósok cikkeit találom bennük, hanem amerikaiakét? Erre nem magyarázat a tudósok Amerikába vándorlása. Ez már a múlté! Az ok inkább a két oktatási program időbeli lefolyása közötti különbségben keresendő. A magyar iskola az általános iskolai korban és a gimnáziumban messze "intenzívebb", mint az amerikai. Ez a kilencvenes évek végéig az egyetemi képzés alsóbb éveire is igaz volt. Az egyetemi évek második felénél azonban, amikor a magyar egyetem általában kifullad, az amerikai egyetemeken akkor kezdődik az igazán kemény tanulás, ami aztán a magyarnál messze jobban működő graduális és posztgraduális képzésben éri el a tetőfokát.
A legnagyobb képmutatás: az általános műveltség

A gyerekek túlterheltségének legfőbb oka az eltúlzott méretű, mindenkinek kötelező tananyag. A kritikákat az általános műveltségre hivatkozva szokás elhárítani. Felháborító képmutatás ez a felnőtt társadalom részéről! Egyszerűen hazugság, ha azt akarjuk elhitetni a gyerekeinkkel, hogy a felnőttek világában - akár csak a műveltnek mondott elit körében - lenne bárki is, aki a gimnáziumok teljes kötelező tananyagát tudná. Egy alkalommal, játékból, tíz-tizenöt elméleti fizikus kollégámnak kérdéseket tettem fel a gimnáziumi kémia anyagból. Az eredmény nem lepett meg: legtöbbje (velem az élen!) megbukott volna az iskolában. Azt állítom tehát, hogy az ott e tárgyban tanultak nem tekinthetők az általános műveltség részének. De felmérhetnénk, hogy a történészek között hányan volnának képesek megírni az érettségi biológia-tesztet. Ha valakinek felróható, hogy nem halad a korral, akkor az nem az iskola és nem a gyerekek, hanem a tananyag kialakításáért felelős "tudós" társadalom, amely nélkülözi a lényeglátást, és képtelen időről-időre elvégezni a szükséges nagytakarítást abban, amit általános műveltségnek nevezünk.
Ne higgyük persze, hogy a jelenlegi magyar iskola a maximalista tananyagával, szuperművelt ifjakat bocsát ki magából! A "sokat markol, keveset fog" tipikus esetével állunk szemben. Nyelveket nem tanítunk jól, beszédkészség-tanítás nincs, nem szoktatunk az olvasás, a zenehallgatás, a színház vagy kiállítás élvezetére. De nem tanítunk meg praktikus ismereteket sem. Nem tudnak komputeren gépelni, nincsenek hasznosítható egészségügyi és szexuális ismereteik, nem tanulnak meg főzni, varrni, barkácsolni, falat festeni, vízumkérő lapot kitölteni, levelezni, könyvtárat használni stb. Nincsenek rászoktatva sem a művelt, sem az egészséges, sem a gyakorlatias életmódra.
Az iskolában csak annyit volna szabad tanítani, aminek a tanár a többszörösét tudja. (Sokat tehát nem remélhetünk. A tanárképzés tragikus, a tanárok fizetése tragikus.) Az oktatás színvonala sínyli meg, ha a tanár bizonytalan az adott területen. Ebben a kérdésben is az iskola merevsége okoz nehézséget és az, hogy túlságosan komolyan veszi önmagát: azt hisszük, valami tragédia történik, ha egy gyerek éjjel-nappal csak a komputerekkel van elfoglalva, de nem tudja felmondani a meiózis (számcsökkentő sejtmagosztódás) fázisait.
Végül szólni kell egy nem kevésbé jellemző problémáról. Kritizáltuk már, hogy a tananyag nem a megfelelő korosztály adottságaihoz igazodik és túlméretezett. Mindvégig feltételeztük azonban, hogy - eltekintve e didaktikai problémáktól - tudományos szempontból helytálló. Sajnos, ez nincs így. Az iskolai tananyag, úgy, ahogyan az a tankönyvekben és - sajnos - a tanárok által előadott formában megjelenik, egyszerűen borzalmas. Alig találni tankönyvet, amelyik világos, netán szellemes, élvezhető stílusban lenne megírva. A legtöbbjét kicsinyes, fontoskodó nyelv, a kevés tényleges mondanivaló tupírozott, túlbonyolított tálalása, erőltetett (ál)tudományoskodás jellemzi. Mindeközben zavartalanul jelen vannak tárgyi tévedések, melyek furcsa módon még a tankönyvek javított, átdolgozott kiadásaiból sem akarnak eltűnni. De még a legjobb tankönyveinket is sokszor a szelektálás és a lényeg megragadásának hiánya jellemzi.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...