Hatással vagy a világodra - avagy hogyan teremtjük valóságunkat

A videó átirata:
“1887-től a 90-es évekig az összes nyugati tudomány azon az elven alapult, hogy valami történik egy helyen, és ez nincs hatással a többi dologra. De most már tudjuk, hogy ez nem igaz.
A következőkben ismertetni szeretnénk három kísérletet, melyek alapjaiban rengetik meg a nyugati tudományt.

Az elsőt egy orosz fizikus, Vladimir Poponin, vezette a 90-es évek elején. Hogy ezeket a kísérleteket elvégezze, az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Poponin kísérlete azt a kapcsolatot vizsgálta, mely az emberi DNS és a körülöttünk lévő dolgok között van. A kis energiacsomagok, melyeket fotonnak hívnak, fényrészecskéknek is hívhatjuk őket. A kísérlet tehát egy üvegcsőből állt, amiből kiszívták a levegőt, azaz vákuumot hoztak létre, tehát a csőben ezáltal nincsen semmi. Viszont tudjuk, hogy valami van a csőben. Ezek nem mások, mint fényrészecskék.

Poponin tehát megmérte ezeket a részecskéket, hogy meghatározza eloszlásukat. Kitöltik-e a rendelkezésre álló teret, vagy a cső alján felhalmozódnak? Mi történik velük? A kísérletnek ez a szakasza nem meglepő eredményt hozott. Tudniillik a fényrészecskék, a fotonok eloszlása véletlenszerű volt. És pont erre számítottak. A kísérlet következő szakasza viszont nagyon érdekes volt, mert ekkor emberi DNS-t helyeztek a csőbe. Az újbóli mérések alkalmával azt tapasztalták, hogy az emberi DNS elrendezte a fotonokat. Az emberi DNS-nek közvetlen hatása van a körülöttünk lévő dolgokra.
Ez pontosan az, amit az ősi spirituális hagyományok leírnak. Tehát valami, ami bennünk van, hatással van a körülöttünk lévő világra.

A következő kísérlet igen látványos volt. Ez katonai kísérlet volt.Lényegében azt csinálták, hogy vettek egy emberi DNS-t, melyet szájban lévő szövetfoszlányok tartalmaztak egy önkéntestől vagy egy donortól. Ezek után a DNS-t egy olyan gépbe helyezték, amely képes megmérni, hogy hogyan hat a DNS a donorra, aki egy másik szobában volt.

Az alanyt érzelmi stimulációnak vetették alá, ami által különleges érzelmeket csalnak ki belőle, mint például öröm, bánat, félelem, düh, harag. Ezzel egy időben vizsgálták a DNS-t, hogy vajon reagál-e az alany érzelmeire. Miért is kéne reagálnia? A nyugati tudományban semmi sem támasztja alá azt, hogy a DNS és az alany valamilyen kapcsolatban állna. Viszont arra sincsen bizonyíték, hogy ilyen kísérleteket végeztek. A várt eredménynek az ellenkezőjét tapasztalták.
Az eredmény a következő volt: az alany hullámhegyei és hullámvölgyei pontosan megegyeztek a másik szobában lévő DNS hullámvölgyeivel és hullámhegyeivel, ugyanabban az időben.

A harmadik kísérletet megint csak a 90-es évek elején végezték az Instituit of HeartMath-ban. Az úttörőnek számító kutatóintézetet Észak-Californiában alapították, ahol a szívet nemcsak úgy vizsgálták, mint egy pumpát, ami az egész testet ellátja vérrel. Amellett, hogy a szívünk pontosan ezt teszi, ez a legkevesebb, amit szívünk végez. Azt kutatják, hogy a szívünk a legerősebb mágneses mezőt generálja testünkben, és ennek a mezőnek a hatása messze meghaladja testünk határait.
Ezért megterveztek egy kísérletet, mellyel pontosan ezt az elméletet tudják tesztelni. Az eddigiekhez hasonlóan vettek egy emberi DNS mintát, ezt izolálták, aztán megvizsgáltak olyan alanyokat, akik képesek nagyon tiszta érzések kifejezésére, mint szeretet, elismerés, irgalom, düh, harag és utálat, hogy ezek az érzések mindig kéznél legyenek. Ezek után azt vizsgálták, hogy a DNS hogyan reagál ezekre az érzésekre. Azt találták, hogy az elismerésre, a szeretetre, az irgalomra és a megbocsátásra a DNS nyugodtan reagált. Ennek az ellenkezője is beigazolódott. Dühre, haragra, utálatra, féltékenységre a DNS összecsavarodott, mint egy csomó.

Nos, ez a három kísérlet önmagában is érdekes. Ha ezeket összerakjuk, amellett, hogy érdekes, jól elkülöníthető kísérleteket látunk, egy egész történetet mesélnek el. Ez a történet a következőképpen hangzik. Az első kísérlet, Vladimir Poponin kísérlete azt mondja ki, hogy
- az emberi DNS közvetlenül hat a világunkra. A fizikai dolgokra, amiből áll világunk, az energia szintjén.
- Az utolsó kísérlet eredménye szerint az emberi érzelmek képesek megváltoztatni a DNS-t, ami hatással van a körülöttünk lévő világra. A középső kísérlet szerint, melyet az Egyesült Államok hadserege vezetett,
- a hatás ugyanaz akár ugyanabban az épületben vagyunk, akár 400 mérföldnyire a DNS-től. Nem vagyunk a tér és az idő rabjai.
Lényegében pontosan ezt állítják a kísérletek eredményei, azaz van benned és bennem egy olyan erő, amely nem írható le a most érvényben lévő fizikai törvények alapján.

Az ősi hagyományok nemcsak felismerték ezt a kapcsolatot, egy lépéssel tovább ösztönöznek, és pontos utasításokat hagynak annak szempontjából, hogyan alkalmazzuk ezt életünkben. Az 1980-as évek végén a védelemben, egy űrhajózási cégnél dolgozó mérnök voltam. Elkezdtem kutatni ezeket a fogalmakat, a körülöttem lévő világban szemlélődő mérnökként, hogy megértsem azoknak a történelmét, akik megelőztek minket.

Ez volt az az elmélkedés, mely elvezetett utakra a legelképesztőbb helyek némelyikére a világban. Egyiptom templomaitól az Andok hegyeibe Bolíviába és Peruba, Indiába, Nepálba, közép Kína felföldjeire és Tibetbe. Az amerikai sivatag délnyugati részén át végig. Információt és vezérfonalat kutatva, mely segítene nekünk megérteni, hogyan állunk összefüggésben a világgal, és hogyan tudjuk az érzés e hatalmát használni, ezt a hatalmat, melyről a körülöttünk lévő világ nyelve beszél.
Pontosan ez az, amit Tibetben az apát ecsetelt nekünk. Leírt egy imádkozási módot, mely az érzelmen alapul. Ezt mondta: úgy kell éreznünk az érzelmet, mintha az imát már megválaszolták volna. Ebben az érzelemben a teremtés erőivel beszélünk, megengedve a világnak, hogy feleljen nekünk. Megengedve, hogy ez a tér, kvantum hologram, Isten elme feleljen azzal, amit szívünkben érzünk. Így inkább, mint az imádkozás és egy adott helyzetben erőtlennek történő érzés – Édes Isten, kérlek, hadd legyen béke a világban – az imádság e módja ösztönöz minket, hogy úgy érezzük, mintha részt vennénk ebben a békében.

1972-ben huszonnégy USA várost használtak fel egy kísérlet lefolytatásához, ahol az embereket betanították, hogy érezzék a béke érzetét egy nagyon különleges módon. E városokba stratégiailag helyezték el őket. Minden város tízezernél nagyobb lakossággal bírt. Ezeket dokumentálták néhány nagyon jól ismert TM (Transzcendentális Meditáció Tanulmányok) tanulmányban, melyet a kora hetvenes években végeztek el. Ami történt abban az időben, amikor az emberek érezték a béke érzését, a körülöttük lévő közösség, az épületeken túl, ahol saját tapasztalataikkal bírtak, a közösségek statisztikailag mérhető csökkenést éltek meg a bűnözésben. Az emberek elleni erőszakos bűncselekmények és közlekedési balesetek csökkentek. Néhány városban, mint Chicago, ahol van értéktőzsde, a részvénypiac szárnyalt, amíg a béke volt időszerű. Amikor abbahagyták imáikat, mindezen statisztika megfordult. Ezt időről időre megtették újra.
Ez olyan pontos, ahogy most tudjuk, a statisztikák képesek voltak meghatározni pontosan az emberek számát, mely megkívánt az ilyen kihatás gyors beindításához. Így, meg fogom osztani a képletet, és utána leírom majd, mit jelent a képlet. A hatást először akkor veszik észre, amikor egy bizonyos számú ember vesz részt. Ez a szám, a minimum szám egy adott népesség egy százalékának (√1%) a négyzetgyöke.

Tehát, ez mit jelent? Ha van egy egymilliós városunk például, vegyük az egymillió egy százalékát (egy kis számológépen), majd vegyük a négyzetgyökét bármi is volt az egy százalék. Ez a szám mondja meg, hány ember szükséges – a küszöbszámot a hatás megkezdéséhez. Nyilvánvalóan, minél több ember vesz részt, annál nagyobb a hatás. Egy egymilliós városnál ez a szám csupán száz körül van. Egy hatmilliárd fős világban, egy adott népesség egy százalék négyzetgyöke hozzávetőleg nyolcezer ember.

Ez idő alatt volt lehetőségem néhány videofilmet látni egy háromhüvelyknyi átmérőjű hólyagrák gyógyításáról, mely egy olyan hölgy testében volt, akit a nyugati orvosi szabványok szerint nem műthetőnek diagnosztizáltak. Elment, utolsó reményként egy Pekingbe, Kínába. [most zárta be a kínai kormány - VisualizeDaily.com]

Tehát, a videó dokumentációban, a film egy kórházi szobában fekvő hölgyet mutat. Teljesen éber, teljesen tudatánál van, hisz a folyamatban, mely történni készül. Előtte van egy ultrahangos szakember, aki egy ultrahangfejet futtat az alhasán, hogy láthassuk egy televízió képernyőjén. A képernyő bal oldalán pillanatfelvételt készítenek, az idő egy pillanatának kimerevített képét referenciaként. Így, láthatjuk, milyen állapotnak nézett ki az időnek abban a pillanatában. A képernyő jobb oldalán nézhetjük a valódi időt, ahogy három gyakorló áll mögötte. Dolgozva az energiával a testében és az érzésekkel testükben.

Amit tesznek az, hogy elkezdenek kántálni egy szót maguknak, miszerint megegyeztek abban, hogy megerősítik magukban annak az érzelmét, hogy már meggyógyult. A kántálás lényegében azt mondja: „már meggyógyult”, „már teljesült”. Ahogy elkezdenek bírni ezzel azt érzelemmel, és kimondják ezeket a szavakat egymás közt, a televízió képernyőjén nézhetjük a valódi időt ezen a rákos daganaton, ahogy eltűnik kevesebb, mint három percnyi tényleges idő alatt. Ez nem olyan, mint egy dokumentumfilmben a gyorsított felvétel, ahol látjuk a rózsát kinyílni három másodperc alatt, mely olyan dolog, ami rendes körülmények között napokba telik. Ez szó szerint kevesebb, mint három perc alatt történik. Teste reagált a gyakorlók érzelmeire, akik képzettek voltak, hogy bírjanak az olyan jellegű érzelemmel, melyet éreztek. Mindaz, amit éreztek, annak az érzete volt, amilyennek érződik az, hogy egy olyan nő jelenlétében vannak, aki már meggyógyult. Teljesen alkalmasan, teljesen képesen. Nem úgy látták őt, mint egy hölgyet, aki beteg. Nem azt mondták: „rossz rák, távoznod kell”.

Volt alkalmam beszélni egy úrral, Luke Channal, aki valójában megalkotta ezt a filmet. Feltettem neki egy kérdést. Azt mondtam: „mi a helyzet akkor, ha a három gyakorló nem lenne ott. Ez a hölgy ezt véghezvitte volna; bármelyikőnk megtehetné ezt egyedül?”
Rám mosolygott, amikor feltettem neki a kérdést. 
Azt mondta: „Gregg, minden valószínűség szerint, alighanem meg tudta volna tenni egyedül. Jóllehet, van valami velünk, emberekkel, abban, hogy úgy tűnik, hathatósabbnak és erősebbnek érezzük magunkat, amikor mások támogatnak abban a dologban, amiben hiszünk, azokban a dolgokban, melyeket megvalósítani választunk.”

Nemrégiben Masaru Emoto, egy kutatást végzett, mely vonatkozott a kapcsolatra az emberi érzelem, emberi érzés és a vízcseppek között. Ez még nyilvánvalóbban mutatja meg a kapcsolatot. Ami történt az, hogy ezek a tudósok, ez a konkrét kutatási projekt felfedezte, hogy a cseppecskéi a víznek, mely egyébként világunk több mint hetven százalékát alkotja, valamint testünk hetven százalékát, ezek a vízcseppecskék visszahatást mutatnak az emberi érzelmekre, bármi érződik a testben, vagy ami ténylegesen ráírt a címkékre, melyeket ezekre a vizes üvegcsékre tettek. Valamint a kutatók érzelmeire, ahogy ezeket a címkéket megírták, és ezen üvegcsék alá helyezték. A fiolákat majd egy meghatározott időtartamra megfagyasztották, kivették a fagyasztó folyamatból, és ahogyan elkezdtek olvadni, kristályosodtak. A kristályok az árulkodó jele annak, ami történik az érzelmekkel.

"Ha a gondolatok és érzelmek ilyen hatással vannak a vízre, vajon milyen hatással lehetnek egész szervezetünkre, testünkre ?"

Ez a gyönyörű, nagyon nyilvánvaló példája annak, hogy mindegyikőnk hogyan bír lehetőséggel közreműködni. Nem irányítani és manipulálni, hanem inkább részt venni világunk eseményiben, életünk, családunk, közösségünk, testünk történéseiben, azon a területen keresztül, mely mindent összekapcsol a teremtésben.”

Bár sokan bizonyára láttátok már, de mindenképp szemléletes film mindenki számára:

Mi a csudát tudunk a világról ? 

Forrás: Tudatbazis.hu