2012. október 13., szombat

Az oktatási rendszer hazugságai és képmutatása-A hiba nem a gyerekekben van !


Elnézést, de a cikk kicsit hosszabb lesz, viszont annál fontosabb a mondanivalója!
Mivel jómagam is középiskolai oktatásban (de inkább nevelésben) dolgozom, napi szinten látom azt az elképesztő mókuskereket, amibe a gyermekeket, a legfogékonyabb korban lévő tinédzsereket folyamatosan belekényszerítjük valami évtizedek óta hangoztatott "szlogengyár" mögé elbújva: mint
"magadnak tanulsz, nem az iskolának....", "mindent egyformán kell tanulni, mert általános műveltséget ad".... "soha nem tudhatod, mikor lesz rá szükséged.....".....bla-bla-bla .... Ez mind igaz lenne, csak éppen nem arra, amit az iskola művel a gyermekekkel.

De a leggyakrabban hangoztatott mondat, amivel kitérünk, hogy a fiatalokat érintő kérdésekre és érdekességekre választ kelljen adni: "Erre nincs idő, mert haladni kell az anyaggal! Mindjárt itt az érettségi...." 
Szóval mire is nincs idő? A világ megismerésére ? A gyerekekkel való beszélgetésre?  A világ helyzetéről való elmélkedésre? Hogy miért zajlanak dolgok, és IGAZÁBÓL mik állhatnak a háttérben, hogy milyen csodálatos is az Univerzum és a világ ......
Pont erre nincs idő, mert "apróbetűs részeket" magoltatunk be, hátha azt kérdezik majd a felvételin, vagy egy eszelős valaki ? 

Mert a fiatalokat IGENIS ÉRDEKLIK A VILÁG DOLGAI ! 
Az más dolog, hogy gondolkodnak és sokkal jobban frissítik információikat, mint esetleg az őket tanítók. Tudják, hogyan kell megszerezni a szükséges tudást néhány klikkeléssel, érzik, hogy soha az életben nem lesz szükségük a töménytelen mennyiségű elavult akadémiai tudásra!
Erre mindig az a válasz: "nem tudhatod mikor lesz rá szükséged"......
de tudjuk: maximum akkor, ha egy műveltségi vetélkedőbe jelentkezik valaki a TV-be és ott akar villogni.

Miért van az, hogy gazdaságilag mégis ugyanolyan analfabétán jövünk ki az iskolában 2012-ben, mintha 1980-ban lennénk.... Irodalomból még mindig életrajzokat és verselemzéseket tanítanak, testnevelésből pedig osztályoznak kislabdadobásból és távolugrásból......
Minden van, csak éppen a lényeg veszik el: a gyermek lelkesedése, érdeklődése és a készen kapott válaszok helyett az igazság keresése. Még filozófiából is diktálnak.... (könyörgöm) és filozófusokat tanítanak meg! Legalább filozófia és társadalomismeret órákon lehetne "filozofálni" ...de nem, meg kell tanulni az anyagot!

A mai fiatalok (hál'istennek van ilyen is) rákérdeznek a 2001.szept. 11 igaz történetére, a magyarság igaz eredetére, Trianonra, a Közel-Keleten folyó eseményekre.... Izraelre és Palesztinára. Hallottak és olvasnak Nikola Tesláról és az ingyen energiákról...., UFOk-ról, nemzetközi háttérhatalmoról.....
Érdekli őket mindaz, ami nem egy évtizedekkel ezelőtt megírt tankönyvi szöveg ötvenszer átszerkesztett, de még mindig ugyanazokat a hazugságokat, ferdítéseket tartalmazó történelme, irodalma, tudománya....  
És szomorú, de hiába van lassan 2013, ilyenekről Tilos beszélni !  (SBG Buddha)
A cikk előtt érdemes meghallgatni Szentgyörgyi Albert évnyitó beszédét 1930-ból !

A hiba nem a gyerekekben van ! 
Hihetetlen pontossággal mutat rá E. SZABÓ LÁSZLÓ a magyar iskolarendszer alapvető hibáira, olyanokra amelyeket a legokosabb és legtehetségesebb diák sem tud megugrani, pusztán a nem felnőtt léte miatt. Az írás nem rövid, de mindenkinek ajánlom figyelmébe, mert tele van fontos információkkal, ugyanakkor anyukák-apukák is értik :)
Az ELTE oktatójaként 24 éve veszek részt a tanárképzésben, és régebben, megélhetési okokból, 10-15 éven át szinte minden estémet nagyon jól vagy nagyon rosszul tanuló, főleg gimnáziumi diákok tanításával töltöttem. Szóval, ha a diákéveket is beszámítom, negyven év tapasztalata mondatja velem, hogy a magyar iskolák - minden ellenkező híresztelés ellenére - nem jók.
A negatív visszajelzések rendszere

Az utóbbi években érezhetően javult az iskolák légköre. Kevesebbszer találkozunk olyan ellenszenves iskolai kellékekkel, mint jelentkezés, felállás, "Osztály, vigyázz!" stb., lehetőséget adva ezzel arra, hogy a diákok az iskolában is gyakorolhassák a nagyobb társaságban való emberi érintkezés rutinjait: a megszólítást, a közbeszólást, a kérdezést, a hangulatnyilvánítást és sok más fontos dolgot. E pozitív változások ellenére az iskola légköre alapvetően restriktív maradt, s ennek oka, hogy semmit nem változott az iskola működését alapvetően meghatározó, negatív visszajelzésekre épített pedagógiai módszer: az iskola számára sohasem az a fontos, hogy egy gyerek mit tud, mihez van kedve vagy tehetsége, hanem hogy mit nem tud, mi az a tantárgy, amiből rosszabb az átlagnál, hogy aztán azon legyen, hogy az illetőt az átlagra "felhozza". A tanárnak nem adatik meg, hogy saját tudásából felmutassa azt a legérdekesebb, legfontosabb lényeget, amit maga is szeret, amely alkalmas lenne a diák érdeklődésének felkeltésére. A diák számára az iskola csupa kötelesség. Nincs ideje és módja egy-egy kedvelt témánál elidőzni, egy-egy kedvelt tantárgyban elmélyedni. Elmarad az ezzel járó öröm és sikerélmény. Elmarad annak érzése, hogy az iskolában tanultaknak hozzá bármiféle köze lehet. Ami hiányzik a magyar iskolából, az az örömelv. Az élet dolgairól való elgondolkodásnak, a világ, a természet megismerésének és megismertetésének öröme, ha tetszik, a katarzis.
Saját gyerekeim tapasztalatából tudom, hogy az amerikai iskolát azért lehet szeretni, mert pozitív visszajelzésekre épít. A kreditrendszer, a tantárgyak flexibilis, egyénre szabott megválasztása, a mindenkinek kötelező tantárgyak minimalizált, emberhez szabott tananyaga, a kevés házi feladat, a projektek rendszere mind ezt a célt szolgálja. Nem akarnak mindenből "tanagyagot" gyártani. Az ember nem találkozik olyan bornírtsággal, hogy a tornaórán "kislabdahajításból" osztályozzanak. Az amerikai iskolában a tornaórákon baseballoznak, röplabdáznak, úsznak és eveznek, vagy éppen görkorcsolyázni tanulnak. Az egyik gyerek ügyesebben, a másik sutábban, de mindenki jól érzi magát. Nem gondolom, hogy az amerikai iskolarendszer tökéletes, de van néhány olyan pozitív vonása, amelyre érdemes odafigyelnünk.
A magyar iskola legellenszenvesebb vonása, hogy túlságosan is komolyan veszi magát, és folyamatosan ítélkezik. Igaz ez a tehetség megítélésére is: aki nem hangoztat megkérdőjelezhetetlen, magabiztos ítéleteket a gyerekekről, az nem is számít komoly szakembernek.
A felvételik
Magyarországon a továbbtanulási lehetőségek mennyiségileg és főleg választékban alatta maradnak a társadalom szükségleteinek, ezért egyes szakokon igen magas felkészültséget igénylő felvételik vannak. Ez a negyven évre visszanyúló öngerjesztő folyamat végterméke.
A középiskolák minőségének szinte egyedüli paramétere, hogy diákjainak hány százaléka tudott a felsőoktatásban továbbtanulni. (A továbbtanulásra elsősorban a gimnáziumot végzetteknek van esélyük.) Aztán hamarosan kialakulnak a mítoszok a "nagy hírű", "erős" gimnáziumokról. E mítoszoknak legtöbbször semmi alapjuk nincs, leszámítva azt a statisztikai tényt, hogy a "legendás hírnév" következtében a tízszeres túljelentkezés lehetővé teszi számukra, hogy a "legjobb" tanulókat vegyék fel, akik várhatóan a felvételi vizsgákon is jó eredményt produkálnak. Mindenesetre a felvételi őrület súlypontja az egyetemekről manapság áttevődött a gimnáziumokra. Most már itt figyelhető meg az öngerjesztő mechanizmus: az általános iskolák minden erejükkel a gimnáziumi felvételikre igyekeznek felkészíteni tanulóikat, a gimnáziumok pedig tovább szigorítják a felvételi vizsgákat. Nem csoda hát, ha a szülők tizenkét éven át szüntelenül gyermekükért aggódnak. Az előrelátók már második elemiben magántanárt fogadnak, hátha az tudja, hogy ami 12-es számrendszerben 721, az mennyi a 8-as számrendszerben. A hanyagabbja csak első gimnáziumban kap észbe, mikor rájön, hogy nem tudja megmondani a gyereknek, mennyi az oxigén 2p elektronjának kötési energiája.
Vagyis az iskola, a gyerek és a szülő az alsó tagozattól kezdve a felvételik körüli (egyáltalán nem alaptalan) hisztéria légkörében él. A felvételiknek ez a nyomása az iskolai élet egészére rátelepszik. Nem számít semmi más. Ördögi kör ez, hiszen nyilvánvaló, hogy nem lehet az iskolai munka legfőbb célja és motivációja az, hogy a gyerek az egyik iskolai periódusból a másikba jusson. Teljesen felborult értékrend! "Nem az iskolának, az életnek tanulsz!" - hogyan lehetne ezt a triviális igazságot ma képmutatás nélkül kimondanunk?
a hiba nem az on gyermekeben van 02.jpg
Az egyetemi felvételi keretszámokat a kereslethez kellene idomítanunk. Tévedés ne essék, nem a "munkaerőpiac" keresletéhez, hanem a felvételre jelentkezők keresletéhez. Az államnak nincs joga beleszólni abba, hogy ki, milyen tanulmányokat kíván az egyetemeken folytatni. Az egyetemisták pontosan fel tudják mérni, hogy milyen diszciplínákat tanuljanak a saját boldogulásukhoz! Ezzel szemben még mindig a szocializmus idején kialakult merev egyetemi struktúrában gondolkodunk. Hogy ez a mechanizmus mennyire rossz hatékonyságú, hogy mennyire nincs összhangban a hallgatók tényleges érdeklődésével, hogy mennyire alkalmatlan a társadalomban ténylegesen felmerülő igények kielégítésére, azt jól mutatja - a túljelentkezések és aluljelentkezések arányain túl - az a jelenség, hogy a legtöbb diák manapság több szakra is beiratkozik, mert egyetlen szakon nem kapja meg azokat az ismereteket, amelyekre igénye van. Ha valaki ma például mesterséges intelligenciafejlesztéssel szeretne a jövőben foglalkozni, akkor jól teszi, ha tanul egy kis statisztikus fizikát a fizikus szakon, valamennyi biológiát a biológus szakon, valamennyi pszichológiát a pszichológia szakon, nem árt esetleg egy kis nyelvészet, aztán szüksége van a számítástechnika szakon elsajátítható tudásra is. Ma ezt csak három-négy szakra való beiratkozással érheti el, ami túl sok időbe telik, és feleslegesen tanulja több szak számára érdektelen részeit. Ráadásul még mindig nem szerzett meg számára minden szükséges ismeretet.
Az alsóbb iskolákat eltorzító felvételi hisztériát megszüntetni, és a felsőoktatás minőségét, illetve hatékonyságát fokozni ugyanazzal a változtatással lehet: el kellene végre felejteni a szakokat, és nagyon liberális tárgyválasztást, és a karok, egyetemek közötti áthallgatást megengedő kreditrendszert kell bevezetni. (A most bevezetésre kerülő rendszer nem tett mást, mint a korábbi merev struktúrát lefordította a kreditrendszer nyelvére.) Fel kellene ismernünk, hogy az nem jó, ha mondjuk minden informatikus egyforma felkészültséggel kerül ki az egyetemről. Ellenkezőleg, az a kívánatos, hogy ki-ki saját érdeklődésének megfelelően más és más összetételű tanulmányokat folytasson.
A diákok túlterheltek
Ez a hosszú ideje közismert tény, úgy tűnik, senkit sem izgat komolyabban. Nem tudom, összeszámolta-e valaki, hogy egy gimnazista diáknak naponta hány órát kellene eltöltenie tanulással, ha az iskola által támasztott összes követelménynek eleget kívánna tenni. Ez valószínűleg több, mint a hivatalosan mondott két óra, de a két óra is sokkal több, mint amit normálisnak lehetne tekinteni. Tény, hogy vannak napok, amikor a gyermekek késő estig leckéjükkel foglalkoznak.
A túlterheléssel kapcsolatban elsőként az iskolában eltöltött időről kell beszélnünk. Magyarországon a nyugat-európai és amerikai iskolákhoz képest az általános iskola legalább egy órával korábban kezdődik. Itt is az életkori adottságokat hagyjuk figyelmen kívül. Nem tekinthető normálisnak ugyanaz a kezdési időpont az első elemiben, mint az a gimnáziumban. Egy elsős gyerek alvásigénye átlag napi tizenkét óra. Ez azt jelenti, ha este nyolckor(!) lefeküdnének, akkor reggel nyolckor kellene felkelniük, amikor is a jelenlegi szabályok szerint már megkezdődik az első tanóra. Az életkor előrehaladásával sem igazán változik a helyzet. Egy tizenkét éves gyermek napi alvásigénye átlagosan tíz óra. Ha nyolckor kezdődik a tanítás - és a legtöbb iskolában 3/4 8-ra az iskolában kell lenni -, akkor (feltételezve, hogy civilizált körülmények között megreggelizik) ehhez este kilenc-fél tízkor kellene lefeküdnie. Ez olyan aszkéta (és értelmetlen) életmódot követelne a családoktól, amelybe az már nem férne bele, hogy mondjuk egy filmet a gyerekkel együtt nézzenek meg a televízióban, vagy elmenjenek egy koncertre. (A nulladik órákat, vagyis a nyolc óra előtti iskolakezdést hatóságilag kellene betiltani, beleértve a szakmunkásképzőket is!) Vagyis iskolás gyerekeink évtizedek óta krónikus alváshiányban szenvednek, de ez senkit nem izgat.
A következő gond az a - meglepően sok értelmiségi szülő által is osztott - tévhit, hogy tudniillik annál jobb, minél jobban leköti, leterheli a gyereket az iskola.
Más szóval: baj, ha a gyereknek sok szabadideje van. Ez nem igaz. Mit tesz ugyanis egy gyerek, ha az iskola éppen nem ad neki feladatot? Játszik, barátaival van együtt (hat-tízéves korig ilyen, kifejezetten a pihenést, kikapcsolódást, szabad levegőn való mozgást jelentő tevékenységgel naponta öt órát kellene tölteni). A nagyobbak randevúznak, sportolnak, tévéznek, valamilyen hobbijukkal foglalkoznak, moziba járnak, jobb esetben kedvükre való dolgokat olvasnak. Még az sem teljesen haszontalan, ha "semmittevéssel" töltik az idejüket, egy órán keresztül az ágyon fekve, lábukat az égnek meresztve. Egy tizenéves gyereknek nagyon sok átgondolnivalója van! Az iskola sok olyan feladatot ad, amelyek teljesítése sokkal értelmetlenebb időtöltés a most felsoroltaknál - beleértve a semmittevést is. Hogy a gyerekek szabad idejében végzett olyan "kulturált" tevékenységekről ne is szóljunk, mint zongoraóra, nyelvóra, koncert, színház, könyvtár vagy egy kirándulás. 
Nem túlzás, ha azt mondjuk, manapság a gyerekek művelődésének legfőbb akadálya, hogy iskolába járnak. Hogyan mehetne egy gimnazista hétköznap este színházba anélkül, hogy ne kelljen emiatt másnap "készületlenül" mennie az iskolába? Súlyosan téves tehát az az elképzelés, hogy minden, amit az iskola kitalál és a gyerekkel elvégeztet, az nemes és hasznos dolog, és ha ezt nem tenné, akkor a gyerek csak üresjáratban, értelmetlenül és haszontalanul élné az életét.
Az iskolának persze többet kellene tennie a gyerekek szabad idejének kellemes és értelmes eltöltéséért. Leckeírás helyett vonzó délutáni programokat kellene szerveznie. Meg kellene nyitnia a tornatermeit, udvarát, sportpályáját. Délutánonként filmeket vetíthetnének, működhetne a könyvtár (ha van), lehetnének klubok, komputerszobák, szakkörök, vitaestek, meghívott előadók és vendégek. Mindez persze elképzelhetetlen a diákok (és a tanárok!) jelenlegi túlterheltsége mellett, vagyis ezt az iskola maga akadályozza meg azzal, amit délelőtt művel.
Megdöbbentő a felnőtt társadalomnak az a felelőtlensége, amellyel szemet huny e problémák felett. Pedig a túlterheltségnek beláthatatlanul sok káros következménye van. Egészségtelen életmódhoz szoktat, sok gyereket neurotikussá tesz (orvosi vizsgálatok szerint a tanulók huszonöt-harminc százaléka szenved a neurózis valamilyen változatában), emellett műveletlenséghez vezet, és gátolja a gyerekek szocializációját, így az egész társadalom civilizációját. Ilyen életmód mellett a fiatalok nem tanulják meg a társasági élet rutinjait, nem gyakorolják be azokat az életmintákat, hogy hogyan kell ismerősökkel, barátokkal vagy rokonaikkal a kapcsolatot fenntartani, nem találnak rá önkifejezésük különböző lehetőségeire, nem alakulnak ki azok a szabadidő eltöltésére vonatkozó civilizált szokások, amelyek felnőtt életüket is kiegyensúlyozottabbá és tartalmasabbá tehetnék. Ilyen életmód mellett minimálisra szűkül az életnek az a szférája, amelyben a közvetlen, verbális kommunikációra lehetőség nyílna. Nemcsak más generációkkal, hanem saját generációjukon belül is romlik a kommunikációs és viselkedési kultúra. Ezt csak fokozza, hogy a számonkérési düh következtében az iskolai élet is úgy torzul, hogy egyre kevésbé pótolja ezeket a hiányokat. A rövid szünetekben a diákok nem beszélgetnek, hanem a következő órán írandó dolgozat anyagát tanulják. Már a számonkérési rendszer is túlterhelt. Melyik tanárnak van ideje manapság szóban feleltetni? A mai gyerekek összeesnek az ijedtségtől, ha azt kérem tőlük az egyetemi felvételin, hogy a táblánál beszéljenek a kihúzott tételről. A magyar iskola verbális analfabétákat produkál!

Oktatási rendszerünk védelmezői szeretnek hivatkozni olyan nemzetközi felmérésekre, amelyek szerint a magyar iskolások az élvonalban vannak, míg például az azonos korosztályú amerikai társaik még a középmezőnyt sem érik el. Valóban, matematikában és a természettudományokban vannak ilyen eredményeink (legfrissebb adatok szerint valamennyire visszaestünk). De milyen áron? Persze az említett mellékhatások felmérése sokkal nehezebb volna, mint egy matematikadolgozat megíratása különböző országokban. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy csak a sikeres tantárgyakat szoktuk emlegetni.
Azt, hogy hol állunk mondjuk művészettörténetből vagy nyelvekből, hogy milyen tragikus a magyar gyerekek (és egyetemet végzett felnőttek!) szövegértelmező képessége, azt nem emlegetjük. De maradjunk csak a természettudományoknál. Magyarország mellett még Románia és egyes ázsiai országok - pl. Japán - állnak az élen. Miért van mégis az, hogy ha kinyitok egy nemzetközi tudományos folyóiratot, akkor elsősorban nem magyar vagy román, de még csak nem is japán tudósok cikkeit találom bennük, hanem amerikaiakét? Erre nem magyarázat a tudósok Amerikába vándorlása. Ez már a múlté! Az ok inkább a két oktatási program időbeli lefolyása közötti különbségben keresendő. A magyar iskola az általános iskolai korban és a gimnáziumban messze "intenzívebb", mint az amerikai. Ez a kilencvenes évek végéig az egyetemi képzés alsóbb éveire is igaz volt. Az egyetemi évek második felénél azonban, amikor a magyar egyetem általában kifullad, az amerikai egyetemeken akkor kezdődik az igazán kemény tanulás, ami aztán a magyarnál messze jobban működő graduális és posztgraduális képzésben éri el a tetőfokát.
A legnagyobb képmutatás: az általános műveltség

A gyerekek túlterheltségének legfőbb oka az eltúlzott méretű, mindenkinek kötelező tananyag. A kritikákat az általános műveltségre hivatkozva szokás elhárítani. Felháborító képmutatás ez a felnőtt társadalom részéről! Egyszerűen hazugság, ha azt akarjuk elhitetni a gyerekeinkkel, hogy a felnőttek világában - akár csak a műveltnek mondott elit körében - lenne bárki is, aki a gimnáziumok teljes kötelező tananyagát tudná. Egy alkalommal, játékból, tíz-tizenöt elméleti fizikus kollégámnak kérdéseket tettem fel a gimnáziumi kémia anyagból. Az eredmény nem lepett meg: legtöbbje (velem az élen!) megbukott volna az iskolában. Azt állítom tehát, hogy az ott e tárgyban tanultak nem tekinthetők az általános műveltség részének. De felmérhetnénk, hogy a történészek között hányan volnának képesek megírni az érettségi biológia-tesztet. Ha valakinek felróható, hogy nem halad a korral, akkor az nem az iskola és nem a gyerekek, hanem a tananyag kialakításáért felelős "tudós" társadalom, amely nélkülözi a lényeglátást, és képtelen időről-időre elvégezni a szükséges nagytakarítást abban, amit általános műveltségnek nevezünk.
Ne higgyük persze, hogy a jelenlegi magyar iskola a maximalista tananyagával, szuperművelt ifjakat bocsát ki magából! A "sokat markol, keveset fog" tipikus esetével állunk szemben. Nyelveket nem tanítunk jól, beszédkészség-tanítás nincs, nem szoktatunk az olvasás, a zenehallgatás, a színház vagy kiállítás élvezetére. De nem tanítunk meg praktikus ismereteket sem. Nem tudnak komputeren gépelni, nincsenek hasznosítható egészségügyi és szexuális ismereteik, nem tanulnak meg főzni, varrni, barkácsolni, falat festeni, vízumkérő lapot kitölteni, levelezni, könyvtárat használni stb. Nincsenek rászoktatva sem a művelt, sem az egészséges, sem a gyakorlatias életmódra.
Az iskolában csak annyit volna szabad tanítani, aminek a tanár a többszörösét tudja. (Sokat tehát nem remélhetünk. A tanárképzés tragikus, a tanárok fizetése tragikus.) Az oktatás színvonala sínyli meg, ha a tanár bizonytalan az adott területen. Ebben a kérdésben is az iskola merevsége okoz nehézséget és az, hogy túlságosan komolyan veszi önmagát: azt hisszük, valami tragédia történik, ha egy gyerek éjjel-nappal csak a komputerekkel van elfoglalva, de nem tudja felmondani a meiózis (számcsökkentő sejtmagosztódás) fázisait.
Végül szólni kell egy nem kevésbé jellemző problémáról. Kritizáltuk már, hogy a tananyag nem a megfelelő korosztály adottságaihoz igazodik és túlméretezett. Mindvégig feltételeztük azonban, hogy - eltekintve e didaktikai problémáktól - tudományos szempontból helytálló. Sajnos, ez nincs így. Az iskolai tananyag, úgy, ahogyan az a tankönyvekben és - sajnos - a tanárok által előadott formában megjelenik, egyszerűen borzalmas. Alig találni tankönyvet, amelyik világos, netán szellemes, élvezhető stílusban lenne megírva. A legtöbbjét kicsinyes, fontoskodó nyelv, a kevés tényleges mondanivaló tupírozott, túlbonyolított tálalása, erőltetett (ál)tudományoskodás jellemzi. Mindeközben zavartalanul jelen vannak tárgyi tévedések, melyek furcsa módon még a tankönyvek javított, átdolgozott kiadásaiból sem akarnak eltűnni. De még a legjobb tankönyveinket is sokszor a szelektálás és a lényeg megragadásának hiánya jellemzi.

90 megjegyzés:

  1. Másodéves technikus vagyok és pontosan ezért nem mentem egyetemre :D Nem mintha a technikus oktatás jobb lenne, de inkább 2, mint 4-5-6 év agymosás és, ha nem akar valaki csöves lenni, akkor muszáj, bár lehet az is jobb egy fokkal...:)

    VálaszTörlés
  2. nem olvastam végig, csak a feléig. Viszont megkerdeném, ha szabad...ha ennyire szar az oktatásrendszerünk, akkor hogy lehet, hogy mégis mi agtuk a legtöbb, legjobb Nóbel díjasokat a világnak???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valószínűleg úgy lehet, hogy ők azt csinál(hat)ták, amihez értettek és amit szerettek. Meg persze, ami akkor éppen korszakalkotó volt (nem feltétlenül pozitívan). Ajánlom, hogy olvasd végig, mert érdemes.

      Törlés
    2. Osztom a véleményed Sam Spayed.

      Törlés
    3. ki kell számolni hogy évente hány ember is kap diplomát, és meg kell nézni hogy mennyi nobel dijasunk van évente. máris feltűnő az arány

      Törlés
    4. Azért mi adtuk a legtöbb Nobel-díjast a világnak és arányaiban azért tőlünk kerülnek ki a legokosabb emberek, mert az ősi nyelvünk logikájával, fejlettségével, bonyolultságával, sokszínűségével már csecsemőkorban találkozunk, elsajátítjuk azt, majd használjuk azt. EZ a csodás nyelv, nyelvtan amit beszélünk, már időtlen idők óta nem sokat változott, mert ennél logikusabbat, kifejezőbbet nem nagyon lehet kitalálni, minden nyelvet felülmúlt.
      Azért nem lenne baj, ha ezt ápolni tudnánk.
      Igyekezzünk használni a magyar szavakat, amikor csak lehet.

      Törlés
    5. Ez mindig előjön, ez a Nobel-díjas (Alfred Nobel ui. rövid o-val írta a nevét) dolog. A magyar Nobel-díjasok 90%-as külföldi tudományos pályafutása során és eredményeként jutott el odáig. Vagy az életét, vagy az egzisztenciáját mentve, vagy egyszerűen csak a magyar tudományos élet végtelen forrásszegénysége és jórészt ebből adódó problémái miatt ugyanis inkább előbb mint utóbb, de el kellett hagynia Magyarországot, amely - utólag már - irtó büszke volt rá... (De a díj után sem tudtak hazajönni és itt kamatoztatni az ilymódon világszerte is elismert tudásukat... Nem elgondolkoztató ez egy icipicit???)

      Törlés
    6. Akkor jó, nem írtam rosszul a nevét.
      Az egész elgondolkodtató, persze, de attól még nem kérdőjelezhető meg a magyar nyelv formálta logikus, teremtő gondolkodás, a nyelvtanból eredő bonyolultság és logikusság.

      Törlés
    7. Kedves imrisenator, ne haragudj, de butaságot beszélsz. Nincs olyan, hogy "logikusabb" nyelv és a magyar nyelv anyanyelvként való művelése nem ad semmilyen előnyt semmilyen más területen - azon túl, hogy elbüszkélkedhetünk vele, hogy "a világ egyik legnehezebb és legszebb nyelvét" beszéljük - a probléma az, hogy míg az utóbbi teljesen szubjektív, az előbbi is az, többségében. Természetesen egyet értek vele, hogy a nyelvünket művelni kell és ápolni, de semmivel sem "különb", mint bármelyik másik nyelv. Általánosságban elmondható, hogy ha egy nyelv adott területen komplexebb (a magyarnak ez leginkább a morfológiájára és az igeaspektusaira igaz) akkor más területeken egyszerűsít és vica-versa. Azt meg, hogy a világ leglogikusabb és legkifejezőbb nyelvét beszéljük, olyannak mondd, aki nem anyanyelveként beszéli. Ha pedig bonyolultságot keresel ajánlom pl. a !Xũ nevű afrikai nyelvet a figyelmedbe, amelynek a hangkészlete is már-már hihetetlenül méretes, 141 különböző magán- és mássalhangzóval bír és tonális nyelv ezenfelül...

      Az igaz és bizonyított tény, hogy a nyelv formálja a gondolkodást (pl. a dél-kelet ázsiai nyelvek beszélői, ahol a hanglejtés jelentésmegkülönböztető szereppel bír, mindkét agyféltekét használják a nyelv használatánál - mintha zenét hallgatnának :-); különböző nyelvek máshogy oszthatják fel a színek spektrumát is - így oroszul két külön alapszín van, amit mi kéknek tekintenénk, míg pl. a japánoknál alapszínként nincs különbség a kék és a zöld között, egymás árnyalatainak számítanak és lehetne hozni egyéb példákat is), mindazonáltal objektíve ez se nem pozitív, se nem negatív, egyszerűen csak annyit jelent, hogy másik nyelv lencséin át valamelyest máshogy látja az ember a világot.

      A másik, hogy "időtlen idők óta nem sokat változott" - nana, nézd meg a Halotti Beszédet, és azután mond ezt. Minden nyelv folyamatos fejlődésben van, nem véletlenül járta be a klasszikus latin is 2500 év alatt a klasszikus latin -> vulgáris latin (hely szerint annak minden szub- és szupersztrátumával) -> korai újlatin nyelvváltozatok (ófrancia, óspanyol stb.) -> újlatin nyelvek utat.

      A magyar nyelvet lehet szépnek találni, lehet csúnyának, lehet bonyolultnak és lehet máshoz képest aránylag egyszerűnek ítélni. De azt mondani, hogy minden nyelvet felülmúl, mindezt pedig valószínűleg úgy, hogy a világ maradék 5-6000 nyelvének töredékének töredékét sem ismered, enyhén szólva bűzlik. :-)

      (Viszont: nem vagyok nyelvészprofesszor, csak végző francia szakos hallgató illetve nyelvek nagy szerelmese. De azért erről tudok ezt-azt.)

      Törlés
    8. A lényeg, hogy a zárt iskolarendszerben katonásan megfelelő kényszeres gyermekekből nem lesznek világhírű tehetségek. Nagy elmék életrajait böngészve észrevehető a viszonylag helyenként gyenge iskolai teljesítmény. Büszke nemzet a magyar, főleg az ilyen emberekre, de változtatni nem hajlandó. Legyen büszke rájuk, aki jónak tartja és ezt jól megtanulta az iskolában.

      Törlés
  3. A "tudatosan" létrehozott tanítás, mely több évtizede szedi "áldozatait" vajon mi is a valódi célja itt Mo-on? Vajon miért van az, hogy minden diákot egy formálisan kidolgozott, létrehozott "sablonba" kívánják "művelni"? Miért van az, hogy nem a valódi tapasztalatok alapján, és ki érdeklődése(i) szerint működik maga a kosz oktatás? Vajon mi az amit nem akarnak tespedt, talpnyaló, bennfentesek...még mindig?! Mert szerencsére a ma születetteknek más a karizmatikája, és valahogy nehezebben lehet átverni őket az internet megjelenésével..de a régi "bevált" neveléssel örökre tönkretehetik azokat az értelmesen születő lelkeket, akik nem, vagy nem képes(ek) egy fizikailag erőltetett sablonban gondolkozni. Vajon az(ok) a pedagógus(ok)akik azt gondolják, hogy az "előírás", és a tanultak szerint nevelik a gyermekeket mire gondolhatnak lelkiismereti szempontból? Sok tanár hülyén hal meg azzal a tudattal, milyen nagyszerű dolgokat vittek életükben véghez, ezáltal elősegítve társadalmunk utánpótlását is. Vannak kivételek, de az ritka, és ők is inkább szerény emberek, (akiket ismerek) kik szenvednek ettől a sok értelmetlen dolgoktól, és "társaiktól". No de mindezek ellenére a "szokásos" módon évente sztrájkoljanak fizetés emelést követelve, más társadalmi rétegek figyelmen kívül hagyásával. Nekik az jár, a másként gondolkodókat "lehúzva" ugyanabban a virtuális hajójukban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek veled.Szakközépben nagyon sokat szenvedtem nem csak a tanárok miatt,hanem a diáktársaktól is.Azok is totál be voltak nevelve,ezekre marhaságokra,agyprogramozásra.Hiába próbáltam kitörni ebből az erőszakos terrorisztikus rezsimből,egyszerűen eltiportak,sőt még a bántalmazások sem voltak ritkák.A tanárok és a diáktársak is bántalmaztak engem.Az általános iskoláról nem is beszélve,ott mindennaposak voltak a verések,ha valaki nem úgy gondolkozott,vagy viselkedett,ahogy ez a luciferista tömeggyilkos diktatúra előírta.Teljesen igaz,hogy ez a Rokkefelleri oktatás, a rabszolga diákokat neveli azzá,hogy feldoják a társaikat,akik kezdenek ébredni,hogy mi is folyik valójában és próbálják kimondani az igazságot.De ezek annyira át vannak már mosva és programozva mint a robotok.Én már akkoriban modogattam is magamban,hogy ez totál úgy viselkednek,mint a robotok,semmi érzelmük nem volt és csak a teljesítmény érdekelte őket és amit a TVben rádióban hallottak,arról tudtak beszélgetni.Szörnyű egy állapot és ma ez még durvább és drasztiksuabban megy,mint korábban,ugye egy karnyújtásnyira a sátánista világállam controljától.A tanárok is olyanok,voltak mint a diktátorok,erőszakosak,aggresszívak és játszották az agyukat a maguk lenéző módján.Egyik ki is mondta,hogy itt az osztályban nincs demokrácia és ne is képzeljük azt,mert itt diktatúra van és ehhez tartsa mindenki magát.Ő kimondta az igazságot,sokan viccnek gondolták,de én tudtam,hogy egyáltalán nem viccel,ő már tudott valamit amit mások nem...

      Törlés
    2. Az iskolába úgy mentem mindennap,mint ha valami kivégzésre vagy mészárszékre mentem volna.Mindig ott volt gyomorideg a gyomromban és a csomó a torkomban és ezt hívják humanista liberalista oktatásnak.ugyanaz megy mint a hitleri vagy sztálinista gyilkos totalitáris diktatúrákban,csak más köntösben és álarcban csomagolva.Az Európa Unió sem működik másként,mint a Berlin-Róma-Tokió tengely egykoron,ugye 1933 és 45 között.Persze már 1933 előtt is ez ment,de akkor megint csak másfajta köntösbe bújtatták ezt az egész rémuralmat,sikerült bemagyarázniuk a tömegeknek a weimari demokráciát és a többi hazugságot,agymosást.Nem véletlen,hogy a Wavven SS-t és a Gestapo-t az NKVD képezte ki még a Lenini időkben.A fasizmust,kommunizmust és a demokráciát,ami soha nem volt szabadság,ugyanazok a babiloni luciferista illuminatis emberek dolgozták ki és alkalmzaták.Ezek fáraók leszármazottai és most itt vannak közöttünk,csak sosem mutatkoznak a TV-ben,szépen megbújnak a háttérben és a bábjaikat mozgatják:Obama,Barroso,Hillary Clinton,Soros György(soha ki nem álhatta Magyarországotiszonyatosan gyűlöl minket),ügynöke Orsós....stb.

      Törlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Nekünk annak idején az egyik tanárunk úgy próbálta ellensúlyozni a sok fölösleges tananyagot, hogy csak a minimális követelményt kérte abból amit muszáj volt neki leadni, és az órája egy részét valódi felvilágosítással töltötte ki.
    Csak ugye ezt is csak óvatosan lehet, mert úgy van egymásra építve az sok szar anyag, hogy később az is kiderüljön mit tanított meg, meg mit nem.

    VálaszTörlés
  6. Amúgy gratula, jó lett ez a cikk SBG.

    VálaszTörlés
  7. Köszi a cikket SBG, tényleg nagyon pontos! Szerencsére a diákok sem mind elbutítottak, és vannak páran, akik a suli után veszik a fáradtságot, és megnézik a neten mit hazudtak nekik aznap... Születőben van az Új Ember, a vaskoriak nem tudják már a Folyamatot megállítani semmilyen erőltetett kötött és sablonokkal dolgozó oktatási rendszertelenséggel. Hajrá diákok! :)

    VálaszTörlés
  8. Igen, itt sajnos nem csak a diákok, hanem a tanárok is áldozatul estek e rendszernek, amit sokszor a diákokon vezetnek le, a diákok meg a tanárokon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van!
      Próbálnék csak én arról beszélni,hogy az evolúció elavult hittan!

      Törlés
  9. Köszönöm! :) Esedékes volt már ezzel is foglalkoznom, főleg, hogy naponta találkozok vele... És igaz, amit írok, hogy a diákokban van igény arra a tudásra, amivel már az iskolán kívül találkoznak. Hozzáértő viszont kevés van, hiszen a pedagógusok 90%-a ugyanott szocializálódott és újfajta, másfajta tudással nem is találkozott. Pont mint a társadalom egésze és az Ébredés folyamata. hasonló a helyzet. Mivel sem igazgatók, sem tantestület nagy része ennek az újfajta információknak a közelében sincs, nem hogy választ tudna adni diákoknak a "kínos" kérdésekre, a problémákat szőnyeg alá söprik, a másként gondolkodó tanárokat pedig "behívatják elbeszélgetésre".......

    Még történelem tanárok sem beszélhetnek a mai napig, 23 évvel a rendszerváltás után Trianon valódi okairól, vagy a magyarság igaz származásáról. Aki igen, kap a fejére, hogy eltér a tantervtől.....

    Teljesen más szívvel és más lélekkel kellene az egészet alulról megreformálni, mert amilyen beteg a társadalom, ugyanolyan beteg az iskola! És a kiút egyedül az oktatás fejlesztése lenne! De már nem interaktív táblákkal és projektorokkal.....az csak egy dolog, eszköz, HANEM AZ IGAZSÁGOKHOZ VISSZATÉRNI. Merni magyarnak lenni, azt tenni, ami az igaz és ami a helyes! Születőben van az új ember, a diákok között már megjelenik, de sajnos a kérdezés nem fér bele, még mindig vannak TABU dolgok, ahogy a cikkben is írtam. 2013-ban van olyan téma, amire felszisszenünk ???? Hadd ne mondjak példákat !

    Kevés tanár van, aki tudja az igazat, de legalább is MERI KERESNI! és még kevesebb van, aki meri is úgy tenni, hogy átadja ezeket a jövő nemzedéknek. Ha nem lesz változás, tényleg igaz lesz a mondás: ha a hazugságot túl sokáig ismétlik, a végén azt tekinti mindenki igaznak! Természetesen elsősorban a történelem, irodalom és társadalommal kapcsolatos tárgyak azok, amikre ez súlyosan és tragikusan igaz......
    Mindannyian tudjuk....
    A napi és a világban lévő dolgokkal pedig egyenesen TILTOTT az iskolában foglalkozni..... De remélem nem mindenhol tartják ezt be....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Üdv!

      Úgy néz ki, hogy kollégák vagyunk :)

      Én nem tartottam be, főleg az utóbbi időben. Egyszerűen nem voltam hajlandó tanítani a könyvből, mondtam is a gyerekeknek, hogy nem csinálok belőle ügyet, ha nincs nálatok, de azért legyen valami az asztalon, ha az igazgató meglepne.

      Ehelyett főként beszélgettem velük órán. Tőlem többet tanultak, mint a többi kollégámtól. Rám ők irigyek voltak, mivel jobban szót értettem a gyerekekkel. Év végén (júniusban) kitől váltak meg? Tőlem :) Végső soron nem bántam, mert változtatásra is vágytam.

      Szép a cikked, egész jól összefoglaltad. Neked további sok sikert és kitartást kívánok a munkádban! Ha vannak még itt tanárok, nekik is szintúgy!

      Adonai, Atlantis

      Törlés
  10. Ez egy nagyon korrekt cikk! Viszont a szerző (E Szabó László) itt is hallgatólagosan azt tételezi fel, hogy a döntéshozók tudatlanságból és szakmai tévedésekből erőltetik még mindig a porosz oktatási rendszert. Pedig az igazság az, hogy a jelenlegi rendszernek fontos célja van. illetve több célja is. Direkt módon szétszakítja a családokat. Két módon is 1. A gyermekek idejét elveszi az összes közös családi programtól. 2. A szülő alkalmatlan segíteni a gyermeknek az iskolai anyagban, tehát nem lesz közös téma, nem lesz szülői tanítás, nem lesz a gyermek számára a szülő követendő példa aki megtanítja gyermekét a fontos dolgokra, ezért a tisztelet a szülő felé nagy mértékben csökken. A sok fölösleges tananyag, direkt módon megakadályozza a fontos dolgok tanulását. A diákokat egyedi munkára fogja, ezzel nem segíti az összefogást, sőt minden segítséget büntet. Lerombolja a gyerekek önbizalmát. Értéktelenséget, alkalmatlanságot, fogadtat el a gyerekekkel. Szürkeséget okoz. Elfojtja a kreativitást, a spontaneitást, a gyermekek zsenialitását. És ismétlem nem véletlen! DIREKT! A hatalomnak engedelmes rabszolgákra van szükségük. Birkákra akik pont annyira okosak csak, hogy a rájuk bízott feladatot, munkát elvégezzék, a rájuk bízott gépeket a munkahelyeken használni tudják. Ne kérdezzenek, ne gondolkodjanak, ne tiltakozzanak, ne kérdőjelezzék meg a hatalom létjogosultságát. Ne legyen köztük összefogás sem, mert azzal a kártyavár összeomlása kerülne közelebb. A gyakorlatban is láthatjuk milyen tökéletesen működik ez a rendszer. Ha megosztok valami fontosat a FB-n 1-2 embernél több sosem lájkolja. Sok embert nem is érdekli az igazság. Mert kiölték belőlük a természetes kétkedést, és bizonyosság utáni vágyat. A hatalom kiváló követői ők akik, megeszik a parizert, az aszpartamot, a margarint, az ízfokozókat. akik beoltatják magukat, akik nem látják hogy az IMF és az EU egyáltalán nem az érdekeinket képviselik. De Itt az ébredés ideje! A sötétség eltűnik ha fényt gyújtasz!

    VálaszTörlés
  11. az oktatás nagyon erőteljesen a politikához tartozik

    VálaszTörlés
  12. Aki a magyar oktatásról értekezik, az először is nézzen magába! Ez a cikk olyan trehány, hogy nincs kedvem elolvasni. A formázás, a fogalmazás, a szósorrend és a helyesírás katasztrofális.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mond már el, hogy mi nem igaz belőle? Jelenleg 18 éves vagyok és az elmúlt 10 évben egyszer sem volt rá lehetőségem, hogy olyat tanuljak ami érdekelne. Nem volt rá lehetőségem, hogy olyan könyvet olvassak ami érdekelne (elvetve). Nem tudtam rájönni, hogy mi az ami igazán érdekel. A szüleim is a rendszer által kinevelt bikák. A legszomorúbb, hogy a volt osztályomba rengetegen feltették a kérdést, hogy miért tanulunk ennyi marhaságot. A válasz mindig az volt, hogy "alapműveltség". Középiskolára kialakult bennem egy ösztönös lustaság (magyarul nem tanultam semmit). Ami igazán érdekelt volna nem tanították és az évek alatt mindenfelé elveszítettem az érdeklődésem. Minden évben 2-esekkel csúsztam át mindenből (1. évben meg is buktam). Mindvégig arra kerestem a választ miért, miért tömik a fejünket sok hülyeséggel? Jelenleg estiskolába járok és próbálok leszakadni a régi énről, próbálom megtalálni önmagam.
      Szóval 18 évesen, 12 év tanulással a hátam mögött (amiből 8 év intenzív tanulás volt) be kell látnom, hogy semmit sem tudok, nem érdekel semmi. Ezt egyrészről köszönhetem magamnak, hogy hagytam magam befolyásolni és köszönhetem a rendszernek ami kiölte belőlem az érdeklődést minden iránt. Nálam középiskolában szakadt el a bizonyos cérna.
      Jelenleg fogalmam sincs mit fogok magammal kezdeni a jövőben. Régebben azt hittem, hogy én vagyok a rossz, mert lusta vagyok és képtelen vagyok teljesíteni az elvárásokat a társadalom felé. Most már nem érdekel senkinek a véleménye, nem érdekel, ha a szüleim azt mondják, hogy így mi lesz belőled. Egyszerűen belefáradtam a folytonos követelőzésbe. Az oktatás igen is szar. Elnyomják a kreativitást és egy idő után az érdeklődést is. Aki pedig kiszáll mint én az pedig tehetetlen lesz, mert ugye érettségivel nem lehet lehelyezkedni.
      A legszomorúbb, hogy a szülők, hiszik, hogy jót tesznek a gyerekeknek azzal, ha rákényszerítik a tanulásra.
      Mára azért elég sokan lázadnak. Sokan ezekre a gyerekekre rámondják, hogy lusták és a társadalomszámára csak piócák, nem csinálnak semmi hasznosat. Szerintem ez egy belső reakció a fiatalokban, ami a túl nagy nyomás hatására eluralkodik a gyereken és lehet, hogy nincs is tudatában az adott egyén. Persze egy külső szemlélődő rögtön a trehánysággal, a szülő elcseszett neveltetésével jön. Pedig lehet, hogy ez egy egyszerű belső segélykérés egy formája, ami így mutatkozik ki. És ugye ezekkel a diákokkal senki sem foglalkozik, mert neki mennek a rendszernek, kimaradnak az iskolából stb.. Felnőttkorukra ezekből (talán belőlem is) lesznek a segédmunkások, alsó réteg akikre ráragasszák azt, hogy proli. És, ezt csak azért, mert nem voltak hajlandóak a rendszernek behódolni. Sajnos az ilyen személyek nagy része nincs ennek tudatában és elhiszi magáról, hogy tényleg egy selejt és, hogy a sors őt ide osztotta.
      A másik fele akik pedig egyetemeket vagy különféle képzésekig eljutnak folytatják a dolgukat.

      Törlés
    2. hé, Amigo, lehet bírálni az oktatást, de ne feledd, valamit azért le kell tenni az asztalra, vagy a legjobb oktatás mellett sem kapsz vissza semmit. A cikkben lévő igazságok ellenére még mindig jobb tanulni, akár ebben a rendszerben, akár máshogy mást, mint nem csinálni semmit

      Törlés
    3. Brendel! Ha nem olvastad el miért mondasz véleményt róla. Az a minimum, hogy elolvasod, és majd utána lehet véleményed. Mint amikor valaki azt mondja egy filmre, hogy sz.. a film, közben meg 5 percet látott belőle. Nekem is van olyan ismerősöm, mint amit rólad leszűrtem. Elolvastatok az illetővel egy cikket, és megkérdezem mi a véleménye, mire ő azt mondja, hogy volt benne 5 hiba és két mondat nem volt jól megfogalmazva. De a lényegéhez mit szólsz kérdem tőle, mire azt mondja, hogy nincs véleménye. Amigo esete is azt mutatja, hogy a helyzet valós. És pont azért mert ezt akarják. És természetesen a társadalom a tanulót hibáztatja. Mert a birkák nem is engedik, hogy valaki ne birka legyen. Nincs szükségük a legértelmesebb 10 %-ra, a képességeiben gyenge 10%-ra, és a lázadó 10%-ra sem, csupán az engedelmes, elnyomható, megfélemlíthető, irányítható többségre. Ezért a rendszer eleve kiszűri a rendszernek nem tetsző egyéneket az iskolai rendszerrel, és nem engedi őket semmilyen közelségbe a rendszert felügyelő és működtető pozíciókba. Pl Tanárnak, rendőrnek, hivatalnoknak, vezetőnek STB. Peter Kline: Zseninek születtünk C. könyve tökéletesen rávilágít hogy az integratív oktatás 8-os gyerekeket tud érettségi szintre hozni úgy, hogy a gyerek is élvezi a tanulást és a tanár is. És ebben a tananyagban benne szerepel a sok felesleges vacak is, ami helyett fontos dolgokat is lehetne tanulni. Dr Bakanek György mondta egy riportban a VNTV-n. Amikor azt kérték tőle, hogy a kábítószerekkel kapcsolatban tartson felvilágosító előadást a középiskolás diákoknak, hogy rendben van elmegy, de kíváncsi milyen óra keretében beszélnek a gyerekeknek a célképzésről, az etikáról a szeretetről, mert ezek nélkül semmi értelme nincs az egésznek. És természetesen az iskolában nincs célképzés, és a többi sem. Annak idején amikor 7-8-osak voltunk kérdezték mit szeretnénk tanulni és a lányoknak ajánlották a varrónői munkát. Azt mondták milyen jó lesz nekik, hogy csinos ruhákat tudnak olcsón csinálni maguknak. Aztán a valóság az lett, hogy még szabni sem tanították meg őket. Csak arra, hogyan kell összevarrni két anyagot, és valaki gallérozott valaki tisztázott, valaki zsebezett, stb. Egész napos zajba dolgozva mint a robotok, még egymáshoz szólni sem tudnak egyetlen varrodában sem. Az Iskola nem vállalja a gyermekek nevelését mert az a szülő dolga. A szülőnek viszont esélye sincs mert, az ő napját is elveszik, a munkahelyek,( akár 3 műszak) a gazdagok gazdagítására, plusz az ennivaló és közművek kiegyenlítésére. A Thrive C film elején konkrétan megfogalmazódik a kérdés: Az élet csupán erről szól? A gyermekek idejét is elveszik a családtól, az egész napos iskolával 6-14 -éves korig. Aztán pedig a kollégiumos Iskolákkal amelyek teljesen kiszakítják a családból. Egy másik cikk erről is ír. Az a cikk amikor a tanár átveszi a kitüntetést az év tanára címet. New York-ban. Aaron Russo pedig arról beszél, hogy ezt a Rokefellerek és cimboráik tudatosan akarják így.

      Törlés
  13. Elnézést kérek de még csak beleolvastam a cikkbe (most nincs időm végigolvasni), de mindenképpen szeretnék hozzászólni.
    Nagyon megörültem amikor megláttam, hogy végre beszélünk a mai gyerekek oktatásáról is.
    4 iskolás gyermeket nevelünk a férjemmel.3 kamaszkorban lévő és egy elsős.A nagyobbaknak már évek óta azt mondod, hidd el nem lesz szükséged arra a sok marhaságra amit bemagoltatnak veled.Sőt még azt is megkockáztatom, hogy fele sem igaz annak amit pl. történelemből tanítanak. Amíg más szülők arra ösztönzik a gyermeküket, hogy kitűnők legyenek, én azt mondod, legalább ne bukjál meg.Nem azért mert az értelmi szintjük nem képes arra, hogy ötösöket hozzon, hanem azért mert tudom, érzem, hogy ez a mai oktatás rendszer egy kalap szar. Elnyomja a gyermekek igazi kreativitást, engedelmes, irányítható, robotokat akarnak képezni belőlük.A lényeget, pedig nem tanítják meg nekik, hogy tiszteljük egymást, és a földön minden élőlénynek lelke van, miért vagyunk itt a földön, és mi az értelme az életünknek, nem tanítják meg nekik, hogyan vehetnék hasznát a gondolataik, cselekedeteik erejének, nem tanítják nekik az idegen civilizációk, szellemvilág létezését, holott erről sokuknak saját tapasztalataik vannak....stb.....stb.
    Nem véletlenül találjuk szembe magunkat egyre több problémával az iskolákban amióta az indigó gyerekek nagy része elérte a kamaszkort.Ezek a gyerekek nem fogadják el ezeket e régi rendszereket,a hazugságokat, azért születtek ide le a földre, hogy változást indítsanak el, egy új világot alakítsanak ki, amivel szemben bizony a tanárok tehetetlenek.
    Napi szinten szembesülök azzal, hogy milyen frusztráltá vállnak a gyerekek az iskolában.Amikor hazajönnek ingerültek, idegesek, tapintható az a feszültség amit az iskolából magukkal hoznak.

    Én elképzelésem szerint ezek a gyereke egyszerűen érzik, tudják, hogy nem lesz szükségük erre a tudásra amit az iskolák próbálnak tanítani nekik.Tudják, hogy hamarosan az Új földön másfajta paraméterek szerint, másfajta tudással fogunk tovább haladni az útunkon.

    Csak még ezt a pár hónapot bírjuk ki!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom,milyen világváltozásra utaltál...de biztos valami lesz.
      Ám én nem ezért értek egyet a cikkel,hanem mert 39 éve vagyok tanítói pályán;láttam a kezdéskori és a mostani gyerekeket-szörnyű,mit művelt ez a társadalom velük.
      Én nem szeretnék ma iskolás lenni...de kell a papír a szakmához majd.
      A tananyag évszázad óta elavult-már 50 évvel ezelőtt sem volt toppon,de ma végkép felháborítóan maradi.Néha van lehetőségem kitekintetni a gyerekekkel a "miújsággal",s azt látom,az érdekli őket és tudnak is róla.
      Az egész oktatási rendszert arra alakították ki,hogy gondolkodásképtelen,engedelmes rabszolgái legyenek annak a társadalomnak,amelyet majd szolgálni fognak.
      De van lehetőség ma még a megváltozásra,ha maguk a pedagógusok bátrabbak volnának.Sajnos,sokan féltik az állásukat-joggal.

      Törlés
  14. Az ellenzéknek megemlítem, hogy főiskolán 10 tanárból 3(!) mondta ki nekünk nyíltan, hogy ő csak azért tanítja az adott tárgyat, mert elő van írva és soha nem fogjuk használni, csak akkor, ha kimondottan olyan szakterületen akarunk elhelyezkedni. Jópofa, nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. JA mert amúgy mindenki tudja, mivel akar foglalkozni, már rögtön az egyetem kezdetén...

      Törlés
  15. Jó érzésű és jó meglátásokkal teli cikk. Észrevételeim:

    -tényleg trehányul van megírva
    -szerencsére csak mellékesen jött elő, de nem jó tudományos világnézet az, hogy bármit elhiszel, csak szembenálljon a "mainstream" -el
    -földtudományokban legalábbis egyáltalán nem dominálnak az amerikaiak, de általában nem konkrétan az oktatás, hanem a kutatásba belefektetett pénz határozza meg a publikációkat. Amerikán kívül ott van bőven Kína, Japán, Hollandia, Ausztrália, stb

    -a gyermekegészségtanhoz -és pszichológiához nem értek, úgyhogy moderálom magam, de szerintem itt-ott túlzásokba esel, legalábbis nekem ennyire nem volt rossz, bár a problémák létezésében -amikre rámutatsz- egyetértek

    VálaszTörlés
  16. Én nem éreztem magam túlterheltnek soha gimnáziumban. Ellenben most, az orvosi egyetemen elképesztően túl vagyok terhelve. Ha még ennél is kevesebb terheléshez lennék hozzászokva, valószínűleg teljesen esélytelen lenne, hogy ép elmével végezzem el.

    Azt mondod a tizenéves diákok színházba járással töltenék a szabad idejüket? 14 éves lányok a saját hányásukban fetrengenek esténként és arra büszkék, hogy a fél osztály végig ment már rájuk. Persze vannak nagyon értelmes gyerekek, akikkel kiszúr a jelenlegi rendszer, de azért nem olyan szentek és ártatlanok a mai fiatalok. És nem vagyok abban olyan biztos, hogy azt a több szabadidőt tényleg hasznosan és a világ megismerésével töltené a nagy többség... És nehogy azzal gyertek, hogy így kezelik a sok stresszt, amit az iskola tesz rájuk. Én is voltam gimnazista, csupán 3 évvel ezelőtt, és voltak barátaim, rendszeresen el tudtam menni otthonról, kimozdultam, beszélgettem emberekkel, és egyáltalán nem voltam stresszes... Pedig nem egy 100 pont határos egyetemre akartam bekerülni. Egyszerűen, ha valamit tényleg elhatároz az ember, akkor azt megcsinálja. Céltudatosságra neveli ez az oktatás a diákokat, mert aki nem céltudatos, az kihullik. És szerintem ez jól van így.

    Ami nincs jól, az a rengeteg fölösleges információ. Csökkenteni kéne számos tantárgy tananyagát, hogy ténylegesen csak egy általános műveltséget adjon. Készségtantárgyakból valóban értelmetlen az osztályzás. És tényleg az lenne a cél, hogy a diákok szeressenek tanulni, és érdeklődőek maradjanak, és ennek az érdeklődésnek az iskola eleget tudjon tenni.

    Véleményem szerint meg van ennek az oktatási rendszernek a maga előnye, mert az, hogy versenyzésre vannak kényszerítve a diákok, növeli a teljesítményüket. Nem kell mindenkinek egyetemre mennie, aki csak akar. Szakemberekből többre van szükség, mint diplomás Mc Donald's-os csinibabákra a szabad-bölcsészetről. Egy jó asztalossal többre menne a társadalom.... Más részről viszont tényleg vannak olyan maradi jellemzői, amik már évekkel ezelőtt is elavultnak számítottak, és amiket nemes egyszerűséggel kéne kidobni az ablakon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azok a 14 évesek, akik a saját hányásukban fetrengenek, valószínűleg nem tartják túl fontosnak az iskolát, és minimális mennyiségű tanulás nélkül is elmennek otthonról, hogy a saját hányásukban fetrengjenek. Viszont azoknak, akik komolyan veszik a tanulást - vagy legalább megpróbálják -, tényleg nincs idejük. Tehát az első kategóriának lényegében mindegy, hogy mennyit kell tanulnia, a második kategória pedig csak túléli valahogy.

      Törlés
  17. Szerintem az oktatás problémájára valami hasonló lehet a megoldás, mint amit Japánban is alkalmaznak sok helyen, vagyis már óvodáskorban kiszűrik, hogy ki miben jó, mihez van tehetsége. Az oviskor korainak tűnik, de tény hogy egy "durvaszűrőt" már oda is be lehetne tenni, a "finomszűrőt" pedig be lehetne tenni 14 éves korra. 14 éves korig nem is szabadna osztályozni /lehet utánna sem/
    De lehet hogy a 14 éves kor is korai, hisz pl. én középiskolában matekból végig épphogy 2-es voltam, főiskolán pedig már 4-5-ös. Vagyis tulajdonképpen ez azt is jelentheti, hogy mégcsak "szűrőkre" sincs feltétlenül szükség, csupán annyi a titok, hogy mivel minden ember más, így egy bizonyos információ vagy tudás befogadásához el kell érni egy bizonyos kort, vagy meg kell élni hozzá bizonyos tapasztalatokat. Pl. mostanában egyre többen mennek 30 év felettiek főiskolára, mert most érez rá késztetést, mostanra szerezte meg azt a tapasztalatot ami szükséges.

    VálaszTörlés
  18. Magán nyelvtanár vagyok.És olyan kettős helyzetben, mely alátámasztja E.Szabó László nézeteit.A nyelvvizsga témakörökről beszélgetni,nem csupán szókincs kérdése.Ha magyarul nincs mit mondanod,akkor édes mindegy,hogy van hozzá szókincsed, vagy nincs.Sajnos ott tartunk, hogy legyen a nyelvtanuló gimnazista, egyetemista, vagy már felnőtt, nincs saját véleménye egyetlen témáról sem.Ha mondom a saját véleményem bármely témáról, azt szinte kifogástalanul lefordítják.Ám önálló gondolat, vélemény nincsen.Mondhatja a kedves olvasó, hogy ez az ő tapasztalatai szerint nem így van. Én viszont sok éves és sok diák utáni tapasztalattal rendelkezem.Az ok egyértelműen az író által említett okokra vezethető vissza. Mérhetetlenül elégedett voltam, amikor olvastam az írást a magyar közoktatásról.Azért, mert végre mindaz, amit én egyszerű, ezen gondokkal küzdő pedagógus vagyok,megtaláltam azt a személyt, aki tekintélyénél,tudásánál fogva alátámasztja gyakorlati tapasztalataimat.Így a végén egy vallomással tartozom.Lassan 3 évtizede tanítok és mindig is megpróbáltam küzdeni a közoktatás tévedései ellen.A Nemzeti Pedagógus Műhely tagjaként is megtettem, míg úgy láttam, hogy ott tehetek valamit.De az ember élete folyamán fejlődik, tanul, s begyűjti a tapasztalatokat.A SAJÁT TAPASZTALATOM?A mindenkori politika érdeke a nem gondolkodó, önálló döntésekre nem képes generáció nevelése.Kivétel persze van.Hogy ki ők?Önállóan, nem politikai vagy pénzügyi vonalon elkötelezettek biztosan tudják.

    VálaszTörlés
  19. Nem éreztem magam túlterheltnek a gimnáziumban, mert csak azt tanultam meg, ami érdekelt.
    A többi pedig legyen meg a kettes és kész.

    Viszont már gimnázium második osztályában én és a legjob barátom állandóan bombáztuk a tanárokat a kérdéssel, hogy:

    "Ezt miért kell tudni?", "Ez mégis mire használható tudás?", "A költők azért írták a műveiket, hogy olvassák az emberek, nem pedig hogy elemeztessék gyerekekkel, amikor úgyis az a lényege, hogy mindenkit máshol érintsen meg."
    És még órákig sorolhatnám, hogy mennyire elegünk volt már a "fölösleges" tárgyakból.
    Hozzá kell tennem, hogy a fölösleges szót azért használom, mert az én érdeklődésem szempontjából fölösleges. Másnak lehet pont az tetszik, akkor viszont nekik az a fölösleges, ami engem érdekel és pont itt a hiba, hogy mégis mindenkinek rengeteget kell megtanulnia mindenféle tárgyból, amik már alapon idejét múltak és nem adnak életképes tudást.

    Természetesen jöttek a tipikus sablon válaszok, hogy sose tudhatod mikor lesz szükséged rá, milyen jó tudni egy kvízműsorban a válaszokat (csak én nem kvízműsorokban szeretnék élni), alapműveltség stb...
    Mindannyian tudtuk, hogy ezek hamis és alaptalan válaszok voltak. Talán egyedül a tanár nem gondolta át.

    A cikkel teljes mértékben egyetértek és jó, hogy rajtunk kívül még sokan látják ugyanígy a dolgokat.
    Jelenleg Mérnök informatikát tanulok egy felsőoktatási intézményben és a véleményem ugyanaz, ami eddig is volt.
    Szar az egész! Úgy jöttem ide, hogy na megtanulok programozni, ehhez képest közgazdaságot tanulok meg fizikából súrlódást megm inden anyám kínját csinálok.

    Ez a rendszer egy hulladék és mostmár nem csak beszélni kellene róla, hanem tenni is valamit.
    Olyan szomorú látni, hogy a kortársaim semmi máson nem gondolkodnak csak azon hogyan tudjanak megfelelni, mit kell tanulni, stb., kiveszett belőlük az egyediség, amikor a szemükbe nézek nem látok ragyogást és örömöt.
    Tele vannak stresszel és nagyon sok oktató vissza is él ezzel és a "hatalmával".
    Szörnyű undorító és igazságtalan rendszer ez, tele oktatásra nem alkalmas /képtelen emberekkel.

    Mit kéne tennünk, hogy ez megváltozzon?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Gergő!
      Azért írok neked, mert én is ugyanazon a szakon tanulok, mint te (OE).
      A cikkben leírtakkal és a videóban elhangzottakkal maximálisan egyetértek, a cikk valóban jól meg lett szerkesztve.
      Mindenkinek másfajta logikája van.
      (Ál)történelemből pl. színötös voltam mindig 0 tanulással, mert mindig is érdekelt átláttam az összefüggéseket. De matekból sose voltam jobb 3-asnál, a 200 db szabályból, ha tetszik "összefüggésből" nem tudom elkezdeni megoldani a "feladatot", mert nem megy. Most tanulunk programozást C# nyelven. 3 előadás után összehasonlítva többet tanítottak, mint 2 év alatt középiskolában.
      Internetes aukciós portálon már közel 7 éve üzletelek, 550 adásvétellel a hátam mögött, a család pénzügyi dolgait, hivatalos ügyeket bevásárlásokat szinte már csak én intézem (20 évesen). Több ismerősöm is megmondta, hogy üzletemberként fogok majd megélni. :D Hívtak a T-Mobileba mobiltudósnak eladni készülékeket.
      Szinte az egész napot az egyetemen kell töltenem, ha megfordítjuk az állítást, akkor még rosszabb eredményt kapunk: szinte az egész napot nem tölthetem otthon. Mivel túlterhelnek, a maradék időt sem a normális lelkiállapotban.

      Visszatérve arra, amit mindenki érdekelhet:
      Az egyetem rögtön szeptember elején egy szintfelmérőt iratott mindenkivel matekból. 84%-ának nem sikerült. Ezek a fiatalok nem h*lyegyerekek. Ez az ország krémje. Mert bekerültek egy nagyon kemény egyetemre, amely meg kívánja előzni a többi nagy "hírű" egyetemet. Egyrészt ez rávilágít arra, hogy a középiskolai matekoktatás az egész országban sz*r. Másrészt miért kell már az elején elvenni az önbizalmam, a tanulástól a kedvet?
      Azért jöttem erre a szakra, mert informatikát szeretnék tanulni. Szeretem és nagyon érdekel. (Véleményem szerint aki fejlettebb informatikai technológiával rendelkezik, azé a hatalom.) De egyszerűen nem tudok informatikát tanulni, mert idiót* közgazdaságtant kell tanuljak (ami a józan paraszti üzleti érzék lefordításra képletekre és függvényekre) és fizikát, amit végképp soha az életbe nem fogok használni.
      Mérnökinformatikus hallgatóként azt mondták nekünk, hogy mi fogjuk a jövő informatikai rendszereit "kitalálni". És hogyan könyörgöm, ha időm sincs belemélyedni a tudományba? Ha már itt tartunk, lehetőségem sincs, mert az első 2 félévben nyomatott és elvárt Einstein szintű matekkal és fizikával meg a b*rom közgazdaságtannal elintézik, hogy kikerüljek az egyetemről... És persze jön a szüleimtől a szokásos: nem lesz munkád, ha nem szerzel diplomát...

      Törlés
    2. Hellóztok, én pár évvel ezelőtt végeztem egyetemen műszaki informatikusként. Igaz, hogy az első pár évben sok volt a matek meg egyéb amit írtatok. De később megfordult a dolog! Még mindig sok elmélet jött, de azok már tényleg a szakma mélységét tárgyalták. Nagyon nehéz volt elvégezni 5 év alatt, éreztem hogy ez már túl van picit az agyam lehetőségein. De sikerült :-)
      Ma a kenyeremet abból keresem, amit a suliban egy kiegészítő 2-3 kredites tantárgy (mindössze 1 féléves) alatt tanítottak és amit aztán abból én saját magam tovább fejlesztettem, még hozzá tanultam autodidakta módon.

      UGYANAKKOR NEM SZIDNÁM az előzményeket, a sok elmlétet! Azt gondolom kellett ahhoz hogy olyan bonyolultságú dolgokat átlássak, elméleti megközelítésem legyen és a háttér-összefüggéseket értsem. Tehát KÖZVETVE alkalmazom mindazt, amit 17 év alatt tanítottak. És közvetlenül meg max 1 évnyit, azt is inkább az önszorgalomból tanult apró betűs részt. Mondhatná valaki, hogy ez így nem túl hatékony... Talán igaza van, de én nem láttam jobb megoldást eddig. Találkoztam néhány zsenivel, aki nem fért bele a szokásos keretek közé, viszont hatalmas koponya, nagy tudású ember. Az ilyeneknek valóban nem hasznos az egyetem. De valljuk be, a évfolyamkezdő 4oo hallgatóból 3oo gondolja hogy Ő valami különleges zseni, ami valószínűleg lehetetlen. Aztán mikor nem sikerül a matek, a rendszert hibáztatja. Hát, akiket ismertem zseniket, azoknak azért simán ment a matek - míg én vért izzadtam.

      Még egy utolsó gondolat: az egyetemen a matek (valójában matekok, mert mindenféle különböző tárgyon tanítják) első 2 évében a tanároktól folyton azt hallottuk, hogy mennyire felhigult az anyag és már sokkal kevesebb mint régen! Hát persze, régen ugyanannyi oktató 2oo hallgatót képzett, nálunk már 35o volt a létszám, gondolom azóta csak még több. És kevesebb a gyakorlat, és csökken a diákok képessége, és odafentről is enyhítést várnak el hogy több legyen a pénz (fejkvóta), és sorolhatnám.
      Ebből én azért hamar levettem, hogy ez az egyetem egy TUDÓSKÉPZŐ. Ha (csak) programozni akarsz megtanulni, akkor NE MENJ ILYEN HELYRE! Programozni sima középiskolában is meg lehet tanulni, kicsit komolyabban (összefüggésekkel együtt is) meg bőven elég egy fősuli. Aztán gyakorolni kell és kész.

      Törlés
    3. Szia Géza:
      Ha nem megy a matek, akkor igenis az oktatási rendszert hibáztatom. Az ő dolguk, hogy megtanítsák nekem. Az más dolog, hogy a költséghatékony módszerrel nekem egy szenvedés a tanulása. Akkor üljön le a gyengébekkel egy külön tanár és foglalkozzon velük. Ja az nem fér bele az iskola keretébe. De a szülőébe igen: fizesd a magántanárt 10 évig, mire kitanul a kölök.
      Nem csak programozni mentem oda. Középsuliban CISCO-t tanultam 2 évig, az is nagyon érdekelt engem és szeretnék minél több modult letenni. De most az eddig elért "papírt" azt dughatom is fel magamnak, mert csak 4 ÉV MÚLVA folytathatom. Addigra elavul és kezdhetem elölről, persze 25x-ös áron.
      A matekot, fizikát és a közgazdaságtant is kb. 80%-ban használod a munkádhoz? Max. 10%-ot. Láttad a videón a TED-es csávót? Én őt tenném meg oktatási miniszternek haláláig. Az iskolarendszer nem az életre tanít! Ez a legfőbb hiba!
      A 17-18 év alatt tanultál praktikus ismereteket? Nem. Diplomás emberek nem értenek még alapszinten sem a számítógéphez. (lásd közgazdász végzettségű frissdiplomás ismerősöm nem tudja újratelepíteni a Windowsát). Nem tudnak egy tojásrántottát sem elkészíteni, alapvető lakásfelújítást, barkácsolást, autószerelést (apám autóbontóban dolgozik, már lefárasztotta őt a sok hüly*. DIPLOMÁSOK nem tudják, hogy milyen autót vett a "jánya"). A hivatalokban 80%-a analfabéta, semmit sem tudnak(/mernek) elintézni. Nincsenek rászoktatva sem a művelt, sem az egészséges, sem a gyakorlatias életmódra. Kiváló példa az egyetemi robot. A fogyasztói társadalom betonurnája a közgazdaságtan tanítása (és még abból diplomáznak...). Ja mindenki kihagyta az állástalan diplomásokat. Pl. akik a mekdonácban nyomják a szendvicsemet bölcsészdiplomával... Neked mákod volt, mert az informatika a legjobban menő iparág. Középiskolában semmit sem tanulsz meg. A nyelvi érettségi felkészítés (az egész középsuli az) arra kell, hogy bemagolj 100-120 mondatot és azokat mondd vissza a megfelelő kihúzott tételre. Még idén szemtanúja voltam. Állítom, a nyelvvizsgások nagyrésze meg se tud mukkanni idegen nyelven.

      Törlés
  20. Szerintem semmit, magától is összeomlik, mert az emberek rájönnek, hogy igen minimális boldogságot tud csak nyújtani, a többi jön magától.

    VálaszTörlés
  21. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  22. végre egy cikk amivel egyet értek

    VálaszTörlés
  23. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  24. Tisztelet Mindenkinek!


    Bizonyos pontokkal nem értek egyet a cikkben de jórészt nagyon is helytálló és ez nem relativitás!

    A lényeg az az, hogy egy "valós" tudással rendelkező társadalom hátat fordítana az orrnehéz világrendszerünknek, ami a rég kialakított hatalmukat gyökerestől megbuktatná, tehát fennmaradásuk abból táplálkozik, hogy egy hazugságból generált aprólékos és átláthatatlan rendszert taníttatnak nekünk (csak az egyik eszközük az iskolai rendszer) igaznak és valóságosnak. Ezért nekik egy robotként befolyásolt a tudtunkon kívül, egy lebutított társadalom működtetése az érdekük.

    VálaszTörlés
  25. Azért mi adtuk a legtöbb Nobel-díjast a világnak és arányaiban azért tőlünk kerülnek ki a legtöbb legokosabb ember, mert az ősi nyelvünk logikájával, fejlettségével, bonyolultságával, sokszínűségével már csecsemőkorban találkozunk, elsajátítjuk, majd használjuk azt. EZ a csodás nyelv, nyelvtan amit beszélünk, már időtlen idők óta nem sokat változott, mert ennél logikusabbat, kifejezőbbet nem nagyon lehet kitalálni, minden nyelvet felülmúlt.
    Azért nem lenne baj, ha ezt ápolni is tudnánk.
    Igyekezzünk használni a magyar szavakat, amikor csak lehet, szerintem ez fontos!

    VálaszTörlés
  26. Pedagógus vagyok, tehát (fentiek szerint látszólag) magam ellen beszélek. :) Velem még sosem tanítottak meg semmit, általában valamit mindig megtanultam. Meggyőzni sem tudnak semmivel kapcsolatban, de sokszor felismerek valamit (tehát már tudtam) vagy nem...Továbbmegyek. Én még sosem tanítottam meg semmire egyetlen gyereket sem. Mindössze keretet adtam, segítettem, hogy megtanulják. Tán ez a legtöbb, amit a saját gyerekeimnek is adni tudok. Saját szabadságom által a követendő példa = saját felelősségük. Mert a szabadság=felelősség. Ez a mindig másra mutogatás (oktatási rendszer- pedagógusok, illumináltak :), meg a részeges apám - lerágott csont. :))) kényelmesnek tűnik, de nem igaz. Nem véletlen mondja a legtöbb bölcs: A világ megváltoztatása bennem kezdődik. És ennek a felismerésével adhatom a legtöbbet a világ jobbá válásához. Nem annak a félelemnek a táplálásával, terjesztésével, hogy mások miben rosszak. Szép estét!

    VálaszTörlés
  27. Nagyon jol sikerült tényfeltáró írás, de mi lenne a megoldás? Költöztek ki az USA-ba? Vagy legyen a gyerekem magantanulo?
    Udv zsolt

    VálaszTörlés
  28. Ez egy nagyon osszetett problema...bele se mennek nagyon mert millionyi gondolat kavarog a fejemben..Gyokeres valtoztatasokra lenne szukseg az emberek eletviteleben, de annyira ra vagyunk kenyszeritve a rendszerhez valo alkalmazkodasra, hogy erre eselyunk sincs...
    A diakokat elso sorban arra kellene megtanitani, hogy hogyan tanuljanak.Lehet, hogy ez csak az en hulyesegem, de olyan 23 eves koromban, foiskolan kezdtem rajonni, hogy mit jelent az, hogy tanulni, es hogy azt hogyan is kell csinalni.Pedig mar 7 eves korom ota iskolaba jarok...Ha ezzel kezdodne az oktatas, nem lenne tulterheltseg, mert amit egy diak megtanul 8 altalanos, es mondjuk 4 kozepiskolas ev alatt.. azt szeritnem a megfelelo modon akar 5 ev alatt is el lehetne sajatitani.A sok tantargyra szeritnem szukseg van...betekintest kell nyernunk tobb teruletre is, hogy megtudjuk milyen lehetosegeink vannak, kell egyfajta "szeles latokor"...mert peldaul aki egyaltalan nem tanult fizikat, honnan tudna, hogy mi is az?Mert valakit az iras-olvasas erdekel, azert meg tudjon szamolni, legyen tisztaban par dologgal...
    Nem igazan tudom, hogy mondjam el amiket gondolok... tul hosszu lenne az egesz, szoban konnyebben menne, ugyhogy itt be is fejezem.
    Elnezest kerek a megfogalmazasert, nehezen szedem ossze a gondolataimat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg annyit hozzafuznek, hogy a rengeteg problema mellet aki el akar erni valamit, az elerheti, csak tenni kell erte...es ez sok embernek nem megy...sajnos en is kinlodok, rinyalok sokszor ahelyett, hogy tennem amit kell...

      Törlés
    2. Egyetértek a gondolatoddal.
      Egyébként én is csak érettségi után jöttem rá hogy hogyan is kellene tanulni. Azelőtt ilyen kín szenvedés, jobbhíján magolás volt nagy része, amit aztán persze el is felejtettem pár héttel később.

      Törlés
  29. Nos, ez soha nem fog megváltozni. Minden nap hat órát röhögök a tanáraimon és diáktársaimon a gimnáziumban. Ez az egyetlen biztos pont az életükben, a tanároknak a diákok nevelése, a diákoknak az érdemjegyek. Ezen kívül senkik és semmik, el vannak veszve mint piroska a sötét erdőben. Az egyetlen amit nem szeretek ebben a cikkben, hogy azért nem kell mindenképp másokat hibáztatni. Azokat, akik úgy élik le az életüket hogy végigtanulják haszontalan tudással s majdan olyan emberekké válnak kik ilyenné formálták, vagy akik úgy hogy a fiatal generációt szégyenítik és szenvedtetik meg újra és újra nap mint nap évről évre, félemlítik azokat meg, ezek az emberek nem kérik a segítséget, mert a segítséggel ők nem tudnak mit kezdeni.
    Persze ezek az emberek később csirihauként (http://bajla.blogter.hu/142774/csirihau) léteznek majd tovább. Értve ezt úgy, hogy ha maguktól nem változnak meg, úgymond fel is út, le is út.

    Szvsz az egész oktatási rendszert a levegőbe kell repíteni, mert maximum ott érvényesülhetne. Itt csak destrukció és haszontalanság. Amikor erre rájöttem, olyan mély depresszió peremére kerültem, hogy nehéz volt kikerülni vonzásterületéből. Tizenkettő évet basztam el haszontalan hülyeségre, sőt, építettem rá egy egész emberi létet. wtf. Szörnyű felfedezés ez bizony, de minél hamarabb jön, annál több menthető meg a józanságból.
    Kicsit fel is forrt az agyvizem emiatt a téma miatt, nehéz ebből kiszabadulni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Totál érthető, igazad is van, természetesen vagyunk így még ezzel jó páran. De ha már leszűrtük belőle amit le lehetett, akkor szarjuk le a picsába és lépjünk tovább, ha más nem legalább gondolatban mert jobbat úgysem tehetünk.

      Törlés
  30. Szimpatikus írás, gyakorlatilag mindenben egyetértek vele.

    ... és még engem néztek hülyének, amikor mondtam, hogy én ugyan nem nevezem mindenféle iskolán kívüli és belüli tanulmányi versenyekre a gyereket. "Dehát, tehetséges! Miért nem?!" Azért mert még plusz energiát fordítson rá az iskolán kívül, hogy nyerjen egy megyei versenyt (dicsőséget hozva tanárának és iskolájának), amikor kerek perec kijelentette, hogy utálja az adott tárgyat?!

    ... már az óvodában elkezdődik a felnőtt életre nevelés. Reggel 8-ra legyen ott az ovis, minden nap. És ez megy a nyugdíjig... brrr...

    VálaszTörlés
  31. Azt tapasztalom, itt mindenki "rendszerben" gondolkodik. Csak félve kérem, hányan vagytok itt már annyira "szabadok", hogy be merjétek vállalni, nem mások tehetnek arról, hogy nem azt tanuljátok, amit a "rendszer" ad. A rendszert ugyanis mi alkotjuk, egyenként. Lehet azért a porszemért a BKV-t bántani, amelyiknek a busza a szemedbe söpörte, de annak a porszemnek nincs lehetősége odébb menni, tehetetlenül sodródik évmilliók óta. Mások tudatosodásával nincs dolgunk. Hiába érezzük úgy, hegyeket bírnánk megmozdítani, ha valakik elhordanák az apróbb dombokat. Ez az egész oldal a problémázgató emberé, aki mindig talál hibást. Pedig közismert tézis, hogy amelyik problémát nem tudod megoldani, részét képezed annak. Szeretettel!

    VálaszTörlés
  32. Én ezt nem problémázgatásnak fogom föl, hanem tanulásnak, amit az iskolában kihagynak. Ha ezt is magolni kéne, na az lenne a problémázgatás!.

    VálaszTörlés
  33. Igen, KMJ, egyetértek. A világon MINDEN felfogható TAPASZTALATSZERZÉSnek, azaz tanulásnak, még a PROBLÉMÁZGATÁS is. :) Ám akkor érhető el a cél, ha abban a problémában nem mások hibáit, hanem azt látom meg, nekem mit kéne másképp csinálni. Egyetlen ilyen cikket sem olvasok itt... Csakhogy, ameddig nem látom meg saját kompetenciáimat, csak dagonyázok a gondokban, s nemhogy nem csinálok semmit, de másra mutogatok...
    A magolásról én didaktikából azt tanultam, hogy frissen tartja a rövidtávú memóriát. Idős embereknél is bevált a memorizálás jótékony hatása.
    Viszont bölcsesség terén, világnézeti kérdésekben a MINTÁK, a szűk környezet, család, szülők kompetensek inkább.

    VálaszTörlés
  34. Akinek tetszik a magolás és kedve is van hozzá, az magoljon, sőt, ajánlhatja is másoknak, de könyörgöm, ne erőltesse és kínozza azt aki nem vevő rá, ráadásul intézetbe zárva.

    VálaszTörlés
  35. Kedves KMJ, az ember csak olyanokat tud követni, vagy bírálni, aki TESZ valamit,s mi azért nem tudunk egyetérteni, mert MÁSOK hibáiról beszélsz. Én úgy vagyok vele, hogy kitart életem végéig önmagam tökéletesítése... ha esetleg hamarabb végeznék, szabadidőmben majd kritizálok másokat, mit csinálnak rosszul. :) A világot, mielőtt meg szeretnénk változtatni, meg kell érteni, hogy mi, miért történik. Ugyanis semmi nem történik "véletlenül". Ha eljut az ember legalább eddig a felismerésig, már nem a világot szeretné megváltoztatni, csak magát. S ha meggondolom, legapróbb, még általam felismert rossz szokásom is milyen nehéz megváltoztatni...hol vannak ettől még azok az erővonalak, amelyek emberi gyarlóságokból nőnek működő rendszerré...S azt fentről nem lehet lerombolni...Bármennyi baromság nevében történt a világon bármilyen erőszak, még mindig csak egyetlen eredménye volt: halottak. A változás sziszifuszi munka...de elfogadás nélkül nem megy... De ha elfogadás van...mi kell még más? A világ jó hely tökéletesedésre...No, de úgy látom, jobb lenne, ha társ lennék most egy dühben...ehhez sajnos nem csatlakozhatok. További minden jót, ha most düh kell, hát azt! Szeretettel! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. ész nélkül összehordod az álbölcs gondolatokat, szépen beszoptad néhány spirituális csaló téves gondolatait, talán voltál olyan hülye hogy még fizettél is azért hogy meghallgasd őket, az ilyen romantikus szeretetrezgő naiv emberkék észre sem veszik mekkora kárt okoznak

      Törlés
    3. " Én úgy vagyok vele, hogy kitart életem végéig önmagam tökéletesítése"
      "ha esetleg hamarabb végeznék, szabadidőmben majd kritizálok másokat, mit csinálnak rosszul. :)"
      Te máris tökéletessé fejlődtél, hogy itt kritizálod a cikk írót, aki a rendszert kritizálja? :D
      Nem egészséges ám minden problémát magadra visszavezetni, sokszor értelmetlen is. Azt a mondást még nem hallottad, hogy a fejétől bűzlik a hal? Szerintem nem hülyeség, mert nem hiszem, hogy a szomszéd magdinéni miatt (vagy akár énmiattam) gány az oktatás/magas az adó/drága a kaja/stb.

      Törlés
  36. "Kedves KMJ, az ember csak olyanokat tud követni, vagy bírálni, aki TESZ valamit" igen, azért teszem azt, hogy lerántanom a lepleket a rendszer hibáiról, hogy a szenvedők lássák miktől szenvednek, és nem akarom, hogy engem kövessenek, de azt sem, hogy a hibás rendszer miatt szenvedjenek. Ez nem könnyű, nem forradalomért teszem, megértem hogy inkább magaddal vagy elfoglalva, nekem ilyen a habitusom. Az igazságok szép lassan mind kiderülnek :).

    VálaszTörlés
  37. "Ha eljut az ember legalább eddig a felismerésig, már nem a világot szeretné megváltoztatni, csak magát." Én a kettőt összhangban szeretem űzni :).

    VálaszTörlés
  38. Uhhh..nehéz téma.A cikk tuti.Ami hiányzik az oktatsi rendszerből:kreativitás,szellemi fejlesztés,szeretettel való foglalkozás.Valahol valamelyik kommentben ovlastam hogy jó az ha versengést alakít ki a rendszer.Könyörgöm...mi a francér' lenne jó?!Ez a célja a manipulált rendszernek:Versengj,taposd el a másikat,győzz és légy TE a hatalmas.Hát mi ez ha nem az egó brutális növelése?!Gyűlölöm a versengő egyéneket,egyszerűen érezni rajtuk a társadalom torz "szagát".ÉS SAJNOS ezt már nagyon fiatalon képesek kifejleszteni a gyermekekben:-Én okosabb vagyok te meg buta vagy.Az agresszió és az összeugrasztás van itt is jelen erőssen.Kitartást nem az idióta oktatási rendszerben tanul a person hanem a VALÓS életben.Egy helyzetben.Mint pl a mostani atomjaira hulló rendszer(túlélni tudni kell,azaz kitartónak kell lenni).Még mindig jobb lázadni ez ellen mitsem fejet hajtani és alárendeltnek lenni(nagyon sokat tanulhatunk egymástól sokkal többet mint akár bármelyik "fancy" egyetemen-bár igaz az irányítók megkövetelik a papírt a választott szakmáról és aztán mikor vért izzadtál érte szépen kapsz egy nagy semmit-a jól megszenvedett munkahely helyett)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, épp azon gondolkodtam, hogy mennyi is az emberek igazi órabére úgy, hogy még beleszámoljuk azt a millió órát is amennyit tanulásra fordított. Hát arra jutottam hogy nem éri meg annyira

      Törlés
  39. Kedves KJM, köszönöm kulturált hozzászólásod. átgondoltan válaszolni fogok, mertz Bebizonyítottad, hogy vitaképes vagy. Azokkal ellentétben, akik épp önmagukon nem veszik észre, mennyire inkább áldozatai ennek a "rendszernek", miszerint nem a másik ember érveire figyelnek, hanem bizonyos előítéleteik alapján egyszerűen lenullázzák a másik embert, hisz aki nem úgy gondolja, mint én, az aktuális többség, az hülye, s aztán érvelni már nem kell, ez az "osztályzás" romboló hatása... Mintha Csaba barát azt mondta volna, ülj le fiam, egyes! :)

    VálaszTörlés
  40. Sajnos nem látom át rendszerszinten, hogy hogyan kellene kezelni, irányítani az oktatást, pusztán a magam példáját és tudom felhozni.

    Gimnazista fejjel természetesen nem volt meg az "utam", nem tudtam, mi akarok lenni majd ha felnövök. Valójában most, 23 évvel az érettségi után sem tudom pontosan. Azt hiszem, ez azért lehet, mert nem akarok, nem akartam soha "egyféle" lenni, viszont nagyon sok, talán túl sok dolog is érdekelt.
    Emiatt alakulhatott úgy az életem, hogy bár jártam egyetemre, hosszabban is, mint a minimálisan szükséges ciklus, de még sincs diplomám. Útközben igen sok mindent csináltam, egymástól szélsőségesen eltérő jellegű munkahelyeken egymással köszönőviszonyban sem lévő területeken.
    Szép lassan azt vettem észre, hogy bár mélyen pontosan tudtam, hogy az éppen adott munka sem fog a nyugdíjig kísérni, mégis igyekszem alapvető készségemmé tenni a lehető legmagasabb színvonalon.
    Így történt, hogy megtanultam tisztességgel fogalmazni, mert volt egy rendkívül szigorú tanárom a gimnáziumban. Ott és akkor gyakran kínzónak és feleslegesnek tűntek az elvárásai, de később tényleg jól jött: egy ideig a mondataimból éltem; -amíg érdekelt ez a vonal.
    Történelemtanárom szavaiból kihallatszott (mert hallani engedte), mikor beszélt a valóságról és mikor mondta a kötelező anyagot, ezért érdekel a történelem is, izgat az igazság. Talán ezért vagyok itt most is.
    Szereltem autókat és antennákat, kerestem a kenyerem grafikusként és sok egyéb vonalon, ami másra nem tartozik, mostanában az elektronika bűvöl el, pedig sem a fizika, sem a matek nem tartozik az erősségeim közé. Nagyon nem.
    Megbánni csak azt sikerült, hogy nem minden, -akkor feleslegesnek tűnő- részletre figyeltem oda, amikor csak annyi lett volna a dolgom, hogy befogadjam. Mást semmit.

    Most, az (23.) érettségi találkozó tanulságaként azt látom, hogy egykori osztálytársaim közül azok vannak igazán gondban, akik "egyfélék" lettek; akik egyetlen szűk ösvényen terelték eddig az életüket, amin ha egy komolyabb kátyúba lépnek, azt már valódi tragédiának élik meg, remegve a tanácstalanságtól, kilátástalanságtól.

    Egy közhellyel összefoglalva: szerintem(!) a szakosodás valóban az evolúció halála.
    Szóval szerintem elsősorban a szülő felelőssége, hogy öntudatra ébressze az ivadékát, hogy felvértezze a degradáló és klisékben gondolkozó iskolarendszer ellen, mert az a gyanúm, hogy radikális változás ezen a szinten nem várható.
    Ha az ember képes összefüggésekben és racionálisan gondolkodni, átlátni helyzeteket, akkor megáll a lábán tisztességgel és nem lesz nehéz dolga.
    Ebbe persze beletartozik az is, hogy fel kell ismerni a saját korlátait, képességeit és első sorban nem másban keresni az okot, a hibát.
    Saját példámból tudom: ha valami nem működött jól, én voltam rossz helyen.
    Mindez persze nem egy recept, csak meséltem kicsit.

    VálaszTörlés
  41. Nekem az élet rúgásai akkor a legközvetlenebbek amikor véges környezetben vagyok.

    VálaszTörlés
  42. Sajnos a cikk szerzőjének nagyon sok dologban igaza van. A gyerekek túlterheltek, a tantárgyak tananyagcentrikusak, a tananyag mennyisége és jellege nagyon sokszor nem felel meg az adott korosztály életkori sajátosságainak. Nincs idő a képességek fejlesztésére, a tudás elmélyítésére, a kíváncsiság felkeltésére és kielégítésére. A gyerekek fásultak unottak, még akkor is nehéz dolga van a tanárnak, ha próbál érdekesen tanítani.
    Volt hozzászóló, aki szándékos politikát lát emögött, mert nincs szüksége a hatalomnak gondolkodó, netán kritikus elmékre.
    A cikk írója nem szólt arról, nemcsak az iskola hibája mindez. A társadalmi környezet rettenetesen érték és tudás ellenes, ugyanakkor elvárják a fiataloktól, hogy lelkesen járjanak iskolába. Miközben otthon, a szűkebb és tágabb környezetükben kilátástalanságot, elkeseredést, céltalan vergődést látnak. Az elmúlt 25-30 évben nemhogy előrelépés nem történt az iskolák, az iskolarendszer fejlesztésében, hanem olybá tűnik, mintha csak szándékosan tönkre akarták volna tenni azt a maradék értéket és potenciált, ami a magyar iskolarendszerben még megvolt. Nem tudom, mi a rémítőbb gondolat, az-e, hogy mindezt valami sötét hátsó szándékból indíttatva tették, vagy csak egyszerűen hozzá nem értésből, hatalmi kivagyiságból, vagy nemtörődömségből estek neki a közoktatásnak, és juttatták soha nem látott mélypontra...
    Bevallhatom, tanár vagyok 30 éve. Szeretek tanítani, igyekszem gondolkodásra, nyitottságra nevelni a fiatalokat, és bizony keményen küzdök. Naponta sokszor hallom, minek tanulni, nincs értelme. A többség nem az iskola miatt beszél így, hanem amiatt a kilátástalanság miatt, amit a környezetében tapasztal. Azt látja, hogy a szülei vergődnek, ha van is munkájuk, alig győzik eltartani a családot.
    A legnagyobb tragédia, hogy nincs a fiataloknak jövőképe, mert nem is nagyon lehet. Mit mondjunk nekik mi felnőttek olyant, ami nem tűnik bődületes hazugságnak? Milyen világot, milyen jövőt adunk nekik? Márpedig aki nem lát maga előtt vonzó jövőt, az nem küzd, nincs céltudata és akarata a küzdelemre.
    Akkor most essék szó az iskolák finanszírozásáról.... Mindenki a tanárok bérét emlegeti, ami tényleg gyalázatos, mint az ebben az országban dolgozó emberek 80%-ának a bére. DE KÖNYÖRGÖM! Hogy lehet olyan iskolában tanítani, ahol attól kell félni, hogy a szolgáltatók kikapcsolják a gáz, villanyt, vizet, stb. Ahol beázik a tornaterem, ahol nincs pénz a legegyszerűbb karbantartási munkákra, ahol a fenntartó nem engedélye nélkül még egy villanykörtét sem lehet venni, ahol a tanulók szakmai képzéséhez szükséges anyagok és szerszámok nem állnak rendelkezésre, ahol a tanár viszi a papírt az iskolába, és még hosszan sorolhatnám. És ennek nincs felelőse. Pénzügyi szempontból az iskolák többsége katasztrofális helyzetben van, sokszor a napi működés költségei is kérdésesek. Ez milyen képet sugall az iskoláról a gyerekeknek, mennyire látszik a szemükben fontos intézménynek? Mennyire sugallja a gyerekeknek, hogy FONTOSAK VAGYTOK, TÖRŐDÜNK VELETEK, TI VAGYTOK A JÖVŐ?

    VálaszTörlés
  43. Csodálkoztok? Az elsős kislányom másfél hónapja jár iskolába. Már dolgozatot írtak! Fekete pontot kapott az írásra mert nem adta be... régen a tanár beszedte a dolgozatot. Maguknak írják rá a nevet! Ez mi? Oviban már tudni kéne írni? Reggeltől délután fél 5-ig suli, minden nap lecke, plusz hétvégére 3-4 oldal... Egy héten jó ha egyszer fél órát lehetnek az udvaron... 4-szer ültették át ennyi idő alatt, egyszer beírtak az üzenőbe, hogy nem volt tesi felszerelése, rögtön az első héten, mert a falon lógó két batyuból nem jót vitt, de hogy megnézné valaki, hogy tényleg nincs... fürdőruhája eltűnt... szóval a továbbiakban min kell csodálkozni. Odafigyelés véleményem szerint nem olyan, mint kéne, követelmény a csillagokban, akinek nem azonnal tud tökéletesen megtanulni a gyereke valamit, az otthon gyakoroljon vele... evidens amúgy is, hogy otthon is tanulunk, de a tanár tanítja a gyereket, azt főleg aki nem tudja...

    VálaszTörlés
  44. Kedves Krisztina!

    Leírtál pár dolgot, amellyel kapcsolatban a következő észrevételeim vannak:

    A Te koncentrált - általánosító - reakciód tipikusan bizonyíték arra, hogy Te szidod az oktatási rendszert, mellyel kapcsolatban azt érzed, annak kiszolgáltatottja vagy, miközben SZERINTEM nem veszed észre, amint épp alkotod.

    Én nem hiszek a történet teljes igazságában. Nincsenek teljesen tökéletes - de teljesen tökéletlen iskolák, tanító nénik sem.

    Minden gyerek joga ugyanakkor, hogy vele szemben igazságos legyen a felnőtt, ehhez azonban már az első sérelménél közbe kéne lépjen az édesanya, ugyanis azzal, ha mindössze dühöng, mindössze annyit ér el, hogy a gyerek onnantól - tök jogosan - levet majd minden saját felelősséget, és hasonlóan édesanyjához, sőt, megfelelve nekik, bízva abban, hogy édesanyja otthon nem őt, csak a tanító nénit és az iskolát fogja szidni, "okosan" olyan színezetben fogja előadni a sérelmeit, ahogy az majd őneki megfelel. A gyerekek rendkívül formálhatók, de nem hülyék... (mint senki)

    Legalapvetőbb szabály, és minden szülő érdeke, hogy a tanító nénit és azt az iskolát, ahová jár a gyerek tiszteletben tartsa, hiszen e tisztelet nélkül a tanító néni, és a többi pedagógus nem fog tudni az ő tekintélyének meghosszabítása lenni az iskolában, s e tekintély nélkül semmit nem fog tudni tenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "... a tanító néni, és a többi pedagógus nem fog tudni az ő tekintélyének meghosszabítása lenni az iskolában, s e tekintély nélkül semmit nem fog tudni tenni."
      Itt van a kutya elásva, nagyon sokszor látom, hogy pont olyan szülő szidja az iskolát és a pedagógusokat, akinek már rég nincs tekintélye a saját gyereke előtt. Nem egy szülő azzal jön, hogy ő már nem bír a gyerekkel, csináljak valamit, nyugodtan pofozzam fel, nem fog feljelenteni. Ilyenkor aztán kedvem lenne megkérdezni, hogy elgondolkodott-e már azon, hogy ki a felelős mindezért?
      De leginkább annyival szoktam lezárni a dolgot, hogy nem szokásom verekedni, különben sem fizetnek engem azért, hogy az Ön gyerekét üssem. Az értelmesebbek ilyenkor kicsit elszégyellik magukat.

      Törlés
    2. Csöre: Mindenképp a beteg társadalom hibája, hogy nem "bír" a szülő a gyerekével. A gyerek csak azt csinálja, amit (otthon) lát. Ha már szinte egész nap bent van a gyerek az iskolában, akkor elvárható, hogy ott is neveljék valamennyire, ne csak oktassák. A nem normális törvények miatt a tanárnak fegyelmeznie sem szabad. Ennek következménye később jön elő, amikor néhány elkanászodott "hülyegyerek" miatt nem lehet megfelelően tanítani az osztály többi részét. Emiatt hülyülnek el a fiataljaink. Ja, és a sorkatonaságot vissza kell állítani! Ott emberré nevelné a hadsereg a fiatalokat és nem infantilis piás csavargókká. Mindenhol eltörölték a sorkatonaságot, érdekes módon "a" déli országban miért van 3 év kötelező sorkatonaság (nőknek 2 év)? Miért nincs semmilyen vegyszer a kóser ételekben?

      Krisztina: Sajnos a lekötés a célja a hatalomnak, nem az, hogy okos és művelt legyen a lányod. Otthon foglalkozz vele, ahogy teheted és ne hajszold, hogy 5-ös legyen.

      Csodák útján: te nem alkotod a rendszert?

      Törlés
  45. folytatás:
    Ezt a tekintélyt fenn kell tartani, tehát már a legelső vitás helyzetet - A GYEREK MIATT ÉS KÖZÖS ÉRDEKBŐL tisztázni kell. Én itt nem látok még tisztázási szándékot sem. Mimellett sajnos, ahol sok gyerek van, előfordul, hogy valami eltűnik, meg még az is, hogy egy bizonyos "nevelési helyzet" túlságosan általánosítva van.

    Ám, ha ezek a helyzetek a szülő részéről tisztázva vannak, s az édesanya ennek ellenére nem érzi úgy, hogy az az iskola, tanító néni tekintélye súlyos hibák miatt tarthatatlanná vált, akkor onnan sürgősen el kell hozni a gyereket. Ez az üres dühöngés ugyanis mindössze a saját gyerekünkön fog lecsapódni.

    Voltam elsős tanító néni. Miközben jelzem, nem sajnálkozásra való vágyból, csak tényközlésből, hogy 20-30 elsős egy zsák hangya, nem olyan egyszerű megszervezni, hogy a kicsi egyedekre egyenként figyeljen az ember, és ez néha nem a rossz szándék jele... De ha a szülő jelez, minden eset rendezhető...

    Igen, sok az elvárás... Mint tanító is küzdöttem, hogy akár még óra közben is úgy tudjam kivinni ugrálni a kicsi elsőseimet, úgysem tudnak 10 percnél többet figyelni, hogy a többi kolléga ne fogja rám, hogy LÓGOK... HOgy a kis ákombákomos füzeteket úgy tudjam javítani, hogy a kisgyerekek ne legyenek lealázva egy harmincévessel szemben, aki okosan észreveszi, hol lógtak ki a sorból. Ugyanis, ők látják, nem vakok, csak gyakorlatlanok... Miközben, ha nem jelzem, a kollégák rámfogják, hogy ha nem "javítok", akkor nem dolgozom.

    Voltak nekem is kisgyerekeim, az egyik maradt a hagyományos iskolarendszerben, s lassanként értette meg, hogy az iskola a szocializáció helye, az élet nem mindig produkálja az igazságot. A másik bekerült egy magániskolába, ahol egyedi tempóban, személyiség-központúan, látszólag TÖKÉLETES elvek alapján nevelkedett, mégis, a nagybetűs életre NINCS FELKÉSZÍTVE:

    Értem én a fenti írás perspektíváját. Dolgoztam benne - hasonló értékrenddel. De higgyétek el, nem azért ilyen az iskolarendszer, mert pár ember kitalálta, a nyakunkon ülnek, és elegendő rájönni a hibás elvekre, kihajingáljuk a hülyéket, és majd jó lesz. Nem. Az élet felszíne olyan, mint egy szövet. Ha egy mintát el akarunk tüntetni, kihúzzuk az összes szálat.

    A rendszert pedig egyenként mi alkotjuk.

    Nem szidni kell, s kitermelni azt a hülye birka réteget, aki csak keseregni tud, mint itt mi mind magyarok.

    Az élet formálható. Csak nyitottnak kell maradni. Csak arra a kicsi dologra kell mindig koncentrálni, hogy egyeztetem a tanító nénivel a napi félreértéseimet. Őt is építem. A helyzetet is.

    A lényeg, hogy épp e tisztelet hiányzik a rendszerből. Ezt tudom átadni gyerekeimnek, hogy ne örök, másokra mutogató siránkozók legyenek, hanem mindig felismerjék, minden helyzet, melyben szerepelnek, aktív alkotórészei. Hogy végül felnőttkorában meg tudjon bocsátani nekem - hibáimért. És önmaguknak.

    Szeretettel: Dóra

    VálaszTörlés
  46. Kedves Zsombor! De igen, én is alkotom a rendszert. Kezdettől ezt állítom, hogy a problémának része vagyok, így nem másoktól, hanem önmagamtól várok elsősorban változást, hogy javítsak valamit azon, ami másoktól - a társadalomtól, ami ezeknek a picinek látszó problémáknak az összessége - kívülről nem elvárható. Így próbáltam kibontani azt a hülyeségnek látszó gondolatom, amelyre azt a kritikát kaptam, ész nélkül összehordom a hülyeségeket... Azt hiszem, nem gond, mint KJM is mondta, megkísérelni külső változást kiváltani, de előbb be kell bizonyítani, lehet másképp. Mert mint Einstein megmondta, az ostobaság első jele, ha mindent ugyanúgy csinálunk, de mindig más végeredményt várunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen minden a te hibád, ha meg lesz majd eszed akkor meg rájössz hogy ez nem így van

      Törlés
  47. Egyetlen következtetésre jutottam, hogy az ember szeretet nélkül egy tapodtat sem tud mozdulni.

    VálaszTörlés
  48. Azért érdemes gondolatok gyűltek itt össze javarészt azt meg kell hagyni.
    De én úgy érzem hogy ez a beszélgetés rossz perspektívából indul el. Az lett ennek a magja, hogy végülis hogyan lenne a jó az oskolában megnevelni a dejákokat humanitárius módon. No de valljuk be, a nagy mészárosok sem problémáztak azon hogy hogyan lehetne jobb úgy mégis az áldozatuknak (a végrehajtók lehet, de ez semmit nem változtatott a végeredményen)
    A másik pedig áthárítani a gyermekemet egy másik emberre, hogy az majd kollektíve elvégzi az én kötelességemet nem jó dolog. Akkor meg legyen már úgy, hogy megtanulja a betűk meg számok sorrendjeit az iskolában, otthon meg megtanulja az ún. nagybetűs életet (bár nem szeretem az ilyen magasztos felvilágosult értelmetlen és jelentéstartalmat nélkülöző szavakat használni)
    Az oktatási rendszer egy alapjában véve deviáns idegbeteg ötlet, amely a lehető legkeményebb módon teszi tönkre az országunkat. Nem a devizahitelek meg a hiperpigmentáltak, nem a drogosok meg a jediterroristák a bme-n vagy gárdaavatások, hanem ez az, ami a legélesebb kés, a legveszélyesebb puska nemzetünk torkán.
    Emellé jön persze az, hogy (minden racionalitást ismételten nélkülözve) tanárnak nem a legelitebb, legzsenibb és leghumánusabb emberek kis csoportja jelentkezhet miután évtizedekig képezték magukat a legminőségibb pszichológiai, vallási, etikai és tudományos témákban hogy a legkevesebb kárt se ejthessék tudtukon kívül a fiatalokban, hanem szó szerint bárki, hisz ahhoz kell majdhogynem a legkisebb erőfeszítés.
    És hogy mi a baj az iskolával? Egyszerű: nyolcadikos(~14) gyerek szótagolva olvas (csak suliban, otthon max facebookot), helyesírása csapnivaló, iszik és nőzik, iskolai büfében kólát meg energiaitalt vesz reggel, nemzeti érzelmei nincsenek, kinézetre homokos, káromkodik ill. semmi tiszteletet nem tanúsít öreg, fiatal, tanár, szülő, nagyszülő, halott iránt. Illetve mindez az osztályban, ahol leéli élete felét, MENŐ viselkedés.
    Akkor felteszem a kérdést: mire is tanít meg az iskola? És mi is az a nagybetűs élet?
    Na most ha napi hat órában erre nem képes megtanítani a gyereket, akkor az azért van, mert fontosabb dolgokra tanítja. De egyszerűen el nem tudom képzelni, hogy mi lehet ennél is fontosabb. (aki az általános műveltségre és hasonlókra hivatkozik agyoncsapom egy történelemkönyvvel)
    És komolyan arról vitatkozunk, hogy "hát igazából nem csak az oktatási rendszer hibája az egész, hanem a gyerek is... meg a szülő is... meg a tanár, najó az annyira nem..."
    ebből ne csináljunk ilyen filozofikus perspektivikusan jó-rossz dolgot. Nem, nem és nem.
    Az, hogy ha valaki szocializálódik, az a legrosszabb dolog, ami történhet vele. Mert az egyenlő azzal, hogy én menő vagyok, meg ő is, de a harmadik már nem. Akkor őt kiröhögjük, meg mindenkit úgy egyúttal és menők leszünk. Érdemes tanulmányozni mélyrehatóbban mindazt a személyiségváltozást ami bekövetkezik amikor az ember szocializálódik, aztán beszélgetni róla.
    Szó sincsen itt kesergésről. Aki kesereg az nem itt van, hanem a vonzás törvénye fészbúk oldalon. Ne számítson már kesergésnek az, ha valaki fel meri emelni a szavát a deviáns viselkedés ellen. Vagy remélem nem kell nagy neveket felsorakoztatnom mint kesergők azért, mert megszólták a rendszar hibáit. Mert én nem kértem belőle.(petőfizrínyihamvasjózseförkényrejtőkölcseyvörösmarty és még egy-kettő "másokra mutogató siránkozó")
    A gyerekeket pedig nem arra kell tanítani, hogy megbocsájtsanak nekem, hanem egyszerűen nem kell nekik ártani. De hárítsuk rájuk a dolgot.

    VálaszTörlés
  49. igen, jó lenne, ha már nem a tudomány nevű szekta dogmáit magoltatnák állami intézményekben, hanem végre szétválna az állam, és a hittérítés :x

    VálaszTörlés
  50. Nekem is mindig problémáim voltak az oktatási rendszerrel. Általános iskolában annak ellenére, hogy nagyon jó tanáraim voltak, mindig közepes tanuló voltam. Aztán, hogy megfeleljek a család elvárásainak, nevezetesen, hogy bekerüljek egy "elit" gimnáziumba, rákapcsoltam rendesen és fel is vettek. Ott megint "elkényelmesedtem", de ahogy közeledett a felvételi, egyből megint hajtani kezdtem és csont nélkül felvettek az Eltére biológus szakra. Addig is sok nehézséget okozott nekem az iskola, ha sokat tanultam, semmi másra nem maradt időm, igaz addig legalább megvolt az eredménye is. Az egyetemtől rettenetesen féltem, ezért az eddigiektől eltérően már a kezetektől rendesen tanultam, aminek egy olyan átlag lett a vége, ami nemhogy a tanulástól való kedvemet vette el, de még az életkedvemet is. Ami érdekelt, abból mindig ment az ötös, mert legalább figyelni tudtam. De ami nem érdekelt, abból hiába voltam ott órán, hiába jegyzeteltem, dolgoztam ki a tételeket és tanultam ezerrel, volt, hogy még a kettes se jött már össze, az agyam olyan szinten ellenkezett, hogy elvesztettem a koncentrálóképességemet, amit azóta sem "kaptam" vissza. Az Eltét ott is hagytam, amikor kiderült, hogy a rossz jegyeim miatt nem mehetek olyan szakirányra, ami szeretnék (ennyit arról, hogy azt tanulhatod, amit akarsz. Ami a legszebb, utólagos javítást nem fogadták el. Dékáni kérvényemet is visszautasították.) 3 év, amit sose kapok vissza. Persze a család nálam is kiakadt, orvos szülőket meggyőzni egy egyetemi kiiratkozás szükségességéről elég nehéz. Aztán eltelt 1-2 év, és elkezdett érdekelni a dietetika, elkezdtem cikkeket és könyveket olvasni a témában. Az lett a vége, hogy felvételiztem a SOTE dietetikus szakára, persze felvettek és most, megint 3 év után ott tartok, én lécelek. 20 éve túlhaladott nézeteket tanítanak és aki csak meg mer szólalni, hogy már elnézést de ez nem így van, azt nem csak a tanárok hasaltatják el onnantól, hanem még a társak is kiközösítenek. Kérdem én, mi a jó életnek kutatunk, ha csak a meglévő rossz elméletek igazolásait fogadjuk csak el? Minden cáfolatot elvetnek, tele vannak a kutatások is hamisításokkal és kinevelnek egy újabb dietetikus nemzedéket, aki csak szajkózza a be nem váló tanácsokat és előbb utóbb mindenki cukorbeteg lesz. Egyszerűen felháborító. Mindezt olyan tempóban és mennyiségben, ESTI tagozaton, hogy képtelenség követni. Több mint 80-an kezdtük és már 40 alatt van a szám és még nincs vége. Kérdem én, ennek mégis mi értelme? Aki szerint ez hasznos a társadalom számára, az nem tájékozatlan, vagy vak, hanem HÜLYE.

    VálaszTörlés
  51. Na, akkor ennek örömére vagy életkedvtelenségére belinkelem a Valóság a Keshe alapítvány körül-t http://www.youtube.com/watch?v=ntPHCpH81tE

    VálaszTörlés
  52. Mindamellett, hogy az oktatási rendszerünk néhol tényleg hagy kívánni valót maga után, azért ez felfogás kérdése is. Nem teljesen igaz az, hogy az "erős gimnáziumok" csak a statisztika miatt annyira szuperek. Én is egy ilyen intézménybe jártam, tudom, hogy nem csak ez van mögötte. Ráadásul manapság ha egy gyerek van elég intelligens, akkor meg tudja oldani, hogy úgy legyenek jó jegyei, hogy közben nem terheli túl magát feleslegesen. Azért ne higgyük már a szegény nehéz sorsú gimnazistáról vagy egyetemistáról, hogy annyira hülye... Ténye, hogy ez is a rendszer következménye, de mint minden ilyen folyamatnál, lassan kialakul egy természetes védelmi rendszer, egy speciális keresőmotor a kiskapuk megtalálására. Tudom, látom: azért nem szakadnak bele ezek a gyerekek annyira az iskolába.

    VálaszTörlés
  53. Kedves Kolléga!
    Amiket írsz, azokban részint igazad van. De, hogy teljes legyen a kép, azért megemlíthetnél olyan alternatív oktatási módszereket, ahol igenis fontos a diák személyisége, irányultsága, érdeklődése. Csak, hogy pár példát mondjak: Waldorf iskolák, Zsolnai professzor ÉKP rendszere, Winkler Márta féle Kincskereső iskola.
    Jó magam szerencsésnek mondhatom, hogy még tanulhattam Zsolnai professzortól és nála, náluk váltam igazán tanárrá. Mert létezik olyan felsőoktatás Magyarországon is, ahol nem a kredit, meg kvóta számít, hanem az, hogy mindenkiből kihozzák a maximumot és olyan tudással bocsássanak útra, amivel valóban megálljuk a helyünket. A tanáraink mellénk álltak és nem velünk szembe, mint azt sok helyen tapasztalhatjuk.
    Tudom, hogy miről beszélek, hiszen második diplomámat egy ilyen húsdaráló egyetemen kívántam megszerezni, de menekültem abból az oktatási fertőből, ha bizonyos előadók munkáját(?) egyáltalán oktatásnak lehet nevezni.
    Vallom, hogy nem(csak) tudósokat, hanem csibészeket kell nevelni, akik megtalálják a helyüket az életben és képesek önálló döntéseket meghozni.
    Sajnálatos módon az oktatás is olyan, mint az autószerelés vagy a számítástechnika, hogy ahhoz mindenki ért. És persze 4 évente egyik irányból a másikba forgunk, értelmetlenül.
    Továbbá vallom azt az elvet is, hogy egy frissen végzett pedagógus nem képes hatékony munkát végezni. Hiszen az élettapasztalata eléggé minimális. És sok esetben a könyvekből tanultak eléggé hiteltelenül hangzik a fiatalok számára.
    Saját példám igazolja ezt, amikor a drogokról beszélgettünk egy harmadik évfolyamos középiskolai osztályban.
    Tudták, hogy amit mondok, azt tapasztalatból mondom, ha már az ember egyik kedvenc országa Hollandia. No nem ezért és nem is a piros lámpás negyedek miatt.
    Sajnos tapasztalatlanok a pedagógusaink és ezáltal sokszor hiteltelenek.
    A pedagógus életpályamodellről most inkább ne beszéljünk. Én hivatásomnak érzem a tanítást és szeretem csinálni, Diákjaim visszajelzéséből arra engedek következtetni, hogy jól csinálom. Bár ezt sok kényszerpedagógus is elmondja:)
    Szumma szummárum nem jól van ez így, nagyon nem.

    VálaszTörlés
  54. Bár nem olvastam végig a cikket, sem a hsz-kat, de tessék mondani, ha a diákot érdekli valami, nem tud utánanézni? Meg kell keresni azt az embert, aki ért hozzá és amikor van idejük, összeülnek és átrágják magukat a témán. Engem érdekel Einstein relativitáselmélete (nem csak annyi, hogy E=m*c^2) és kerestem olyant, aki tudna róla mesélni. Bár nem elméleti fizikus, és tény, hogy csak anyagot adott hozzá, de megtaláltam az emberemet egy cementgyárban(!). Ha magyarhoz kellene anyag, akkor is tudám, hol keressem (itt szeretném megkérdezni, hogy magyarból mégis mit kellene tanítani, ha nem az alkotók élettörténetét, hátterét és mindazt, ami hatott rájuk?), de h valamiért a gazdaság érdekelne, szintán tudom, hol keressem rá a megfelelő embert.
    Hogy nincs rá idő? Persze, hogy nincs, mert tanulok. Nem csak tanítanak, de nevelnek is. Nem feltétlenül direkt módon, hanem tanácsokkal az életre készítenek fel. Ilyennek tartok egy jó egyetemet. (És ez itt a reklám helye: Óbudai Egyetem, Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar név, neptun kód =) )
    Középiskola szóljon pusztán a tanítás/tanulásról. Amit korainak tartok az a középiskola kiválasztása. De ha már ott van az ember, hozza ki magából kényelmesen a legtöbbet. Tanuljon, érezzen rá, hogy adott tárggyal el tudná-e képzelni, hogy foglalkozzon a jövőben. És ez már az egyetemválasztás. Ne azért menjünk a BME-re, mert nagyhírű, hanem mert olyan képzést ad. De akkor is készüljünk fel, hogy - ahogy hallom - vért fog izzadni az ember, mire végez.
    Have fun.

    VálaszTörlés
  55. Nagyon érdekes cikk. Szerintetek csak magyarországon ilyen a helyzet? Mennyivel kedvezőbb a helyzet külföldön, vagy éppen Ausztráliában tanulni?

    Mit szóltok ehhez cikkhez. http://hu.virtualstudentagency.com/nemzetkozi-diakok/

    VálaszTörlés
  56. Egy mélyebb elemzés az oktatásról:
    http://thinkingandrioting.blogger.hu/2013/08/30/oktatas-es-elidegenedes

    VálaszTörlés