2012. október 27., szombat

A KÓD – több mint egy regény…. Amiről a VilagHelyzete is ír, az itt van könyvben!


A napokban megjelent egy könyv, amely nagyon jól összeszedi azokat a problémákat, amelyekről itt, a VilagHelyzete.com blogon is rendszeren szólok. Szinte minden benne van a bankdiktatúrától kezdve a biológiai fegyvereken, a nehézfémekkel történő permetezésen, az időjárás-manipuláláson és a tudatmanipuláción át egészen a HAARP-ig.

Kötelező olvasmány mindazoknak, akik úgy gondolják, hogy ezek a dolgok valósak, és igenis tenni kellene ellenük valamit. Nos e könyv szerzője tett. Megpróbálja felnyitni a hétköznapi emberek szemét is ezen álságos dolgokra úgy, hogy az egy ilyen témával nem foglalkozó ember számára is egy érdekes, izgalmas, néhol humoros, de romantikus szálat sem nélkülöző könyvet ad a kezükbe.
A kód című könyv valójában egy regény, de aki elolvassa, úgy érzi, sokkal több annál. S hogy mi ez a könyv? Összeesküvés-elméletekre épült világvége-forgatókönyv, vagy csak egy kalandregény? Azt döntse el az olvasó. Az mindenesetre biztos, hogy ha a regényben és a valóságban megtörtént események és módszerek közt bárki hasonlóságot vélne felfedezni, akkor az valószínűleg nem mindig csak a véletlen műve.
A történet főszereplője John, egy programozó, aki egy jövőbe mutató fejlesztésen dolgozik. Munkája az underworld nevű valóság-szimulációs játékhoz különféle részkódok készítése. Élethelyzetéből adódó kényszerűségből azonban igent mond a bankárnak, hogy írjon a kódba olyan részeket, amikkel saját számlájukra juttathatnak pénzt. Ám a bankár egyre telhetetlenebb, közben pedig kiderül, hogy aki csak teheti, saját zsebre is dolgozik, szinte mindenki korrupt, a vezetőség pedig érthetetlen módon szemet huny minden felett. A főhős azonban rájön, hogy odafenn sokkal nagyobb disznóság készülődik, a valódi cél nem a játék nyereségessé tétele, hanem a felhasználók totális agymosása a játékon keresztül. Ennek megakadályozása azonban már túlmutat a főhős lehetőségein, ezért különféle veszélyes szituációkba keveredik, miközben a valós világgal kapcsolatban is egyre furcsább dolgokra derül fény. De hogy a történet során végül sikerül-e tenni valamit a világ uralmára törő érinthetetlenek ellen, az majd kiderül a regényből.
A sorok közt lévő mondanivalónak és a mellékszálnak azonban ebben a könyvben nagyon fontos szerep jut. A történet háttéreseményeiből keményen visszaköszönnek ugyanis a mai világunkat is uraló bankoligarchia gaztettei, a totális megfigyelés, a tudatmanipulálás, a demokratikus álca mögé bújt háttérhatalmi és politikai színjáték, a HAARP, az időjárás-fegyverek, illetve a geológiai-fegyverek, amely utóbbi, másutt eddig még nem használt kifejezést maga a könyv vezeti be a köztudatba.

Bár ez csak egy regény, nem árt, ha észrevesszük a valós élettel való hasonlóságokat. Számos ma még összeesküvés-elméletnek gondolt szál is része a regénynek, amiből mindenki csak annyit fogad el, amennyit saját maga jónak lát, bár ha valahol már túl sok a véletlen egybeesés, akkor az már akár gyanús is lehet.
A regényben lévő helyszínek rendkívül életszerűek, észrevehető, hogy világlátott, más kultúrákra nyitott ember írta. S még ha a jövőben is játszódik, szinte minden reálisnak tűnik, annak ellenére, hogy a könyvben jelenleg még nem létező tárgyak is szerepelnek. Látszik, hogy a szerző végig törekedett az életszerűségre, a helyszínek többsége a szerző számára is ismerős, az események egy része pedig valós, megtörtént eseményekre épül. Mindez sokat segít a hitelesség tekintetében. Mindemellett pedig érzékenyen rátapint a mai világ kényes pontjaira, a jövő lehetséges buktatóira. Sajnos a regényben leírt egyes eseményekhez kísértetiesen hasonlító történések a napokban is lejátszódtak. A jelek észrevételéhez nem kell más, csak nyitott szemmel járni. A könyv néhol a mátrix-víziót, néhol pedig Orwell 1984-ének rémképeit juttatja az eszünkbe. A regény a végére is tartogat némi izgalmat, holott akkor már azt hiszi az olvasó, hogy minden rendbe jön. A könyv végig elgondolkodtat, számos ponton elindítja azt a bizonyos bogarat az ember fejében. Ezek közül a legmeghatóbb talán a különféle emberi érzelmek bemutatása. A könyv szerint ugyanis nem attól lesz boldog az ember, ha megveszi a reklámok által belénk sulykolt felesleges tárgyak tömkelegét és haszontalan tárgyakat birtokol. És attól sem, ha ural más embereket, esetleg feminista jelszavakat zászlajára tűzve a hazugság, az irigység, a gonoszság és a bosszúállás eszközeit felhasználva hatalmaskodik másokon, függetlenül attól, hogy egy hétköznapi emberről, vagy egy milliárdos bankárról van-e szó. Megmutatja viszont az olvasójának, hogy a látszatvilág mögött húzódó valóság sokszor mennyire romlott is tud lenni.
Mindemellett pedig rávilágít arra is, hogy milyen szinten manipulálnak szinte mindenkit, és egyesek mennyire nem tekintenek az emberekre úgy, mint értelmes, gondolkodó lényekre.
Valószínű, hogy mivel a könyv egyes személyeknek és csoportoknak az érzékeny pontjára tapint, így nekik egyáltalán nem lesz szerencsés, hogy módszereik napvilágra kerülnek. Akik elolvassák, azok talán észreveszik, miként is működik a világ, milyen aljasságokat visznek véghez ma is a világ háttérben lévő urai. Persze nem kötelező mindezt elfogadni, végtére is ez csupán egy képzeletbeli történet. Viszont a történelem sajnos már bebizonyította, hogy hova vezet az, ha nem vesszük észre időben a veszélyt, és csak legyintünk, mondván ezek csupán összeesküvés-elméletek, hagyjanak minket ilyenekkel békén. Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy akar-e változást és beleteszi-e a maga kis porszemét ebbe a gépezetbe, vagy sem. A regény nem biztat, nem akar senkit semmiről meggyőzni. Csupán szórakoztat, melegséggel, izgalommal, vagy jókedvvel tölt el, és néha elgondolkodtat. S bár könnyen megfeledkezhet az olvasó arról, hogy ez csak egy regény, amiben bármi megtörténhet, annak a kérdésnek az eldöntését, hogy hol a határ a képzelet és a valóság közt, meghagyja az olvasónak.
A könyv facebookos oldalán mintaoldalakat is találunk, így beleolvashatunk a könyvbe. Ettől függetlenül most a kiadó hozzájárulásával szeretnék idézni néhány további kisebb részletet a könyvből.

16. oldal:
– De nem lesz gond, hogy ezzel nem lesz a játék pénzügyi egyenlege nulla, és kvázi több pénz kerül a játékba?
– Nem, mert egyúttal létrehozzuk a hitelszámlát is, amin viszont negatív pénz van. A kettő összege nulla lesz. Tehát fogtuk a semmit, csináltunk belőle egy pozitív valamit, meg egy negatív valamit. Mindegy minek nevezzük, hívhatjuk hitelnek, adósságnak, bárminek, a lényeg, hogy a semmiből csinált pénzre kamatot tudunk felszámolni. Mindenki jól jár, mert a játékba annyi pénz kerül, amennyire csak szükség van, a bank pedig kamatot kap a semmiből csinált pénzére. A plusz pénz pedig nem gond, hiszen a játékban majd érdekeltté tesszük a játékosokat a készpénzforgalom mellőzésére, az átutalásokkal meg csak ezt a nem is létező számlapénzt mozgatjuk egyik zsebünkből a másikba, miközben a játékossal elhitetjük azt, hogy valódi pénze van.
– Ördögien jó a terv, illik a játék nevéhez. Most már megértem, hogy miért alkalmazta önt a vezetőség. Van még pár ilyen trükkje?
– Bőven. De azokkal majd ráérünk később foglakozni, nagy részük úgyis későbbi fejlesztésnek lett betervezve. Egyébként pedig ez sem trükk, hanem bevett gyakorlat.
– Rendben. Akkor gondoljuk ezt a részét tovább, hiszen mindezt nekem le is kell majd programoznom. Viszont van vele egy kis aggályom. Ha jól veszem ki a szavaiból, akkor elvileg a bakrendszerből hitelként jóval több pénzt juttathatunk a játékosoknak, mint amennyit a többi játékos betétként betesz. Nem lesz ebből probléma?
– Ez nem gond. Bevezetünk egy minimális mértékű tartalékrátát, amit a betétek bőven fedeznek. A pénz nagy része meg úgyis számlapénz, nem kell, hogy létezzen. Nyugodjon meg, nullán fog maradni az egyenleg.
– Jól van, de ha így van, akkor szerintem nem kellene egyáltalán kamatot szednünk a játékosoktól a hitelekért, vagyis ha szednénk is, akkor is csak a betéti kamatok töredékét?
– Maga megőrült? Még jó hogy nem kínálja a kódot is fel tálcán a játékosainak. Szedjünk csak magasabb kamatot a hitelekért, mint amennyit a betétekért adunk, hadd higgyék a játékosok azt, hogy csak ez a bank haszna. Nem kell mindent az orrukra kötni. Most bankrendszert akar a játékba, vagy takarékszövetkezeti rendszert?

148.oldal:
– De mit, mit keresnek? – Kérdezett vissza remegő hangon John.
– Tudod te azt nagyon jól! Ne szórakozz itt velünk!
– De tényleg nem tudom. Odaadom, csak mondják meg, hogy mit keresnek?
– Fisher interface-ét! Na add szépen elő!
– De nincs nálam semmiféle interface.
– Ne szórakozz! Ha nem akarsz itt most megdögleni, akkor szépen ideadod! Tudjuk, hogy Fisher neked adta oda.
– Nem tudok semmiféle interface-ről. Nekem nem adott semmit se Robert.
– Jól, van te akartad! – Kiabálták, majd a fegyveres férfi rátérdelt John mellkasára, miközben továbbra is a fejéhez szorította a fegyvert, a másik álarcos pedig visszament az íróasztalhoz és látványosan forgatta ki a fiókokat, majd miután azok kiürültek, sorra túrta fel a szekrényeket is. Miután nem bukkantak semmilyen nyomra, dühödten szegezték a kérdést ismét Johnnak:
– Tényleg nem akarod előadni? Azt akarod, hogy tényleg kinyírjunk?
– Ha agyon lőnek, akkor sem tudom odaadni. – Válaszolt John, majd folytatta: – Nincsen nálam semmi, azt sem tudom, hogy mire való amit keresnek, Roberttel hónapokkal ezelőtt találkoztam utoljára.
– Ne hazudj! – Vágott közbe a rabló – Az egyik legjobb barátja voltál, még nyomoztál is a halála ügyében. Ott is hiába akartak leállítani, te csak mentél a saját fejed után.
– Tényleg ki akartam deríteni, hogy mi történt vele, de csak ennyi volt, nem történt semmi, nem kaptam tőle semmit. – Hebegett John.

164. oldal:
– Úristen! – Vágott Andrew szavába szinte ingerült hangon John. – Mi az, hogy a felhasználó akaratától független további információ?
– Ne kérdezd. Lehet reklám, vagy olyan adatok begyűjtése, amit a felhasználó amúgy nem adna meg, de mivel rágondol, ezért azt akár ki is lehet olvasni a VRH-val.
– Most már kezdem érteni, hogy Robert miért aggódott emiatt. És ha egyeseknek még annyit is megért, hogy megöljék, akkor ott minden bizonnyal komoly érdekek állhatnak a háttérben.
– És vegyük figyelembe azt is, hogy Robert volt a fejlesztés első embere. Tehát még azt is megérte bevállalni, hogy csúszik a projekt.
– Szerintem itt már rég nem nálunk folyik a munka. Az a sok washingtoni út, az idejáró nagykutyák, nem hinném, hogy csak gratulálni jöttek, vagy kipróbálni a játékot. Szerintem ez már rég nem játék, még ha felnőtteknek is szól, hanem sokkal több annál.

226. oldal
– Ő Angelina, a húgom. Minden héten eljön, és segít nekünk egy órát, hogy megcsinálja a nyilvántar-tásunkat – mondta, miközben a nő felállt és John felé fordult, hogy bemutatkozzon.
És ekkor történt valami. Valami olyan, amire John egyáltalán nem számított.
Angelina ott állt szemben Johnnal, leomló hosszú sötétbarna haján megcsillant az iroda kicsiny ablakán beszűrődő nap aranyló sugara. Mosolygós arca, vékony testalkata, gyönyörű alakja, azonnal hatalmába kerítette Johnt. Nem tudta honnan, de úgy érezte, mintha ezer éve ismerné ezt a lányt. Ahogy pedig a tekintetünk egymásba fúródott, John tudta, ez szerelem első látásra. Szíve elkezdett hevesebben verni, vérnyomása az egekbe szökött. – De honnan ilyen ismerős? Hiszen még sosem látta, sosem találkozott vele. – Merengett el magában, miközben csak nézte a gyönyörű teremtést. Aztán rájött. Nem ismeri sehonnan, nem találkoztak még soha, csupán az álmaiból ismerős. Ő az a lány, aki a legszebb, legboldogabb álmaiban meg szokott jelenni.

270. oldal:
– De kinek? Ki az a nekik?
– Az a tíz-húsz ember, aki uralja jelenleg a világot. Meg a sleppjük, akik a gátlástalanságukkal elérték azt, hogy annyi vagyonuk legyen, hogy közéjük tartozhassanak.
– Akkor bármikor kitörhet a harmadik világháború.
– Már rég kitört. Ez a háború már nem olyan, mint az előző kettő volt. Ezt már nem hagyományos fegyverekkel vívják.
– Mégis mikkel?
– Időjárás, geológiai, és biológiai fegyverekkel. Úgy, hogy az ellenség ne tudjon róla, hogy ki és mi támadta meg. Vagy ha tud is róla, ne lehessen ezt bizonyítani. A hagyományos fegyvereket csak akkor vetik be, ha már végképp nincs más megoldás.
– És egyáltalán kik az ellenségek?
– Az egyik oldalon áll Észak-Amerika és Európa, a másikon Dél-Amerika, Afrika és Ázsia.
– És Oroszország?
– Az oroszok még nem kapcsolódtak be, lehet, hogy ők lesznek a nevető harmadik, vagy pedig kitalálhatod, ki mellé fognak állni.
– És miből gondolod, hogy ez a háború már zajlik?
– Nem tűnt fel, hogy az utóbbi időben milyen gyakoriak lettek a földrengések, a szökőárak, esőzések, a szárazság, vagy Afrikában a járványok?
– De igen. S utána általában mindig történt valami olyan politikai lépés, ami az USA-nak kedvezett. – Vonta le a következtetést Angelina.
– Szerinted ez véletlen?
– Nem tudom, de én erről már nem akarok tudni. Szeretnék kimaradni az egészből.
– Attól félek, hogy ez nem lesz lehetséges. – Válaszolt szomorú hangon Brian, miközben nagyot szuszogva bambán maga elé nézett.

333. oldal:
– Oké, akkor lazíts és jelezd, ha indulhat a program.
Tim felvette a szokásos meditáló pózát, halkan mormogott magában valamit, majd kisvártatva ő is bólintott. John elindította a szoftvert a kijelzőn pedig megjelent a számláló. A fél perc most is teljes csendben telt, és John és Brian mintha most is azt érezték, hogy szinte lehűl a levegő szobában. Aztán megjelent a felirat a képernyőn, Tim pedig kinyitotta a szemét. Levette a sisakot és kinyújtózott.
– Jó reggelt! – Kezdte Tim, de John félbeszakította:
– Ne folytasd, másodszorra már nem vesszük be. Inkább mesélj.
– Csak azt tudom én is mondani, amit Brian. Megkezdtem a szokásos meditációmat, aztán amikor elindult a program földöntúli érzés tört rám. Bizsergett mindenem, melegséget éreztem, mintha valami rózsaszín felhőn ücsörögnék.
– Most kezdem érteni, hogy miért nincs barátnőd! – Vágott közbe Brian, de Tim csúnyán összeráncolta a homlokát és azonnal visszavágott:
– Te én úgy megrúglak mindjárt, hogy neked se lesz rá szükséged. Nem a szín a lényeg, hanem az érzet. Azt viszont nem tudom leírni szavakkal, mert a hétköznapi életben még sosem találkoztam ilyen érzéssel. Mintha lebegtem volna, és a gondolataimnak teremtő ereje lenne.
– Ez természetes. A játék is így működött. – Szólt közbe John. – A gondolatokkal lehet építeni az Underworld-öt.
– De ez több volt annál. – Folytatta Tim. – Úgy éreztem, mintha meglenne minden tudásom is hozzá. Mintha csak levennék egy könyvet gondolatban, és abban benne van, amire kíváncsi voltam. De mindemellett meg valahogy úgy éreztem, hogy nem is vagyok már kíváncsi semmire, mert azzal elszállna a boldogságérzet is.

376. oldal:
– És mit üzen az embereknek, hogy elkerülhessük a jövőben a hasonló katasztrófákat?
– A bankrendszert nem említem, abból remélem, hogy mindenki tanult. De ha valakinek ismét eszébe jutna ilyen eszközöket létrehozni, mint ez a VRH, vagy a HAARP, akkor újfent veszélybe kerülhet az emberiség. Ezekkel a készülékekkel bármit képesek sugalmazni az embereknek, és ők azt egyedüli igazságként fogják elfogadni. Aminek az eredménye ismét az lehet, hogy egyes titkos csoportosulások újból bármit megtehetnek. Ezt nem szabad hagyni.

12 megjegyzés:

  1. Érdemes meghallgatni Dr. Egely Györgyöt:

    http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=a0d551fb4

    VálaszTörlés
  2. Kedves Buddha!
    Abszolút minden nemű bántalmazási szándéktól mentesen (mivel tudom, hogy minden okkal történik a világban) kérdem, miért nem fektetsz nagyobb hangsúlyt arra, hogy mi van belül az emberek lelkében és Istenre? Talán gyorsabban kerülnénk közelebb egy boldogabb világhoz. Ha nem vagy biztos ebben a témában, jelezd és egyeztetünk. Legyen minden ember boldog! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istenre?
      A vallas csak lelki es erkolcsi megnyugvast ad azoknak, akiknek arra szukseguk van...
      Es akkor most nagyon finoman fogalmaztam.

      Törlés
    2. A vallásnak semmi köze nincs istenhez, ha azzal, amit leírtál tisztában vagy, ezzel is kellene.

      Törlés
  3. Drága John rájött, hogy a múlt életbeli szerelmével találkozott :)

    VálaszTörlés
  4. Itt vannak fent mintaoldalak, bele tudtok olvasni:
    http://www.facebook.com/adambrownakod

    VálaszTörlés
  5. Bár ismerném az életnek varázsát,
    széle karamell, belül folyékony.
    De aki elveszne, ne merüljön bele.
    késő dalolnia, mit veszítene.

    VálaszTörlés
  6. valaki adhatna munkat nekem, 3szakmam van de sajnos ki torolhetem a seggem munkha hianyaban. koszonom az eddigi kormanyok tevekenyseget. a jelenlegirol nem is beszelve. 26 eves vagyok 12% latassal. szerintetek lesz jovom? ?. egyebkent jo az oldal.

    VálaszTörlés
  7. Félelemkeltés és "állj az élére" mozgalom újabb példája, s hogy hogy nem pont egy Ádámtól ! Ez megint tipikusan az az információ-halmaz, mely itt tart a 3D-ben, és valami ELLEN hangol. Kösz, de nem kérem.

    Buddha ajánlom Neked, hogy láss át végre ezen a pókhálón mert nagyon beleragadtál.

    VálaszTörlés
  8. Az utolsó idézet eszembe juttatta Arkagyij és Borisz Sztrugackij Lakott sziget című (1969-ben írt, majd betiltott) művét. A könyvet újra kiadták itthon, de a mostanában belőle készített orosz filmet már nem merik leadni.
    Fülszöveg: http://www.libri.hu/konyv/lakott-sziget.html

    VálaszTörlés
  9. "...A jelek észrevételéhez nem kell más, csak nyitott szemmel járni. ..."

    Mi a KÖZÖS KAPCSOLÓDÁSI PONT az Európai Unió jelképe, a szabadkőműves körző-derékszögű vonalzó-G, az Egyesült Nemzetek Szervezete (United Nations, UN) és az Egyesült Államok címere között...?

    http://www.google.hu/images?q=eu
    http://www.google.hu/images?q=mason+compass
    http://www.google.hu/images?q=un
    http://www.google.hu/images?q=us+president+speech

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez:

      http://www.bibliotecapleyades.net/biggestsecret/biggestsecretbook/images/biggestsecretbook19.jpg

      Gabic

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...